Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Néprajztudomány - Baka Sára: Az emberélet fordulóihoz fűződő szokások Kopácson

199 „Fényes remény csillag ragyog két ház felett, Két szerető szívnek, öröme, üdve lett. Mert két szép virágszál plántáltatik össze, Nemes szívnek öröme lesz. A boldogság hímes porában fürödnek, Isten szent templomában a szent frigy köttetik, És a szent frigy megpöcsételtetik. Varga körösztapám lányának, Irmának Meghívására, szeretettel várjuk az egész családot!" Tisztségviselők A már említett vőfélyeken és nyoszolyókon kívül akiknek a száma az 1900-as években 4 volt, majd a 30-as évekre 20-25-re fölemelkedett - fontos szerep jutott a násznagyoknak is. Négy násznagyot választottak, 2 a menyasszonyé, 2 a vőlegényé volt. Általában az apa közeli komájára bízták ezt a feladatot. Neki kellett a hivatalos tanú szerepe mellett a lakodalom zavartalan lefolyására is ügyelni. A lakodalom menete Az igazi lakodalom szerdán kezdődött. Reggel már a násznép a háznál gyülekezett és reggelizett. A lakodalmas háznál összegyűlt fiatalok közül az első vőfély felállt egy székre, és hangosan felolvasta a vőfély-nyoszolyó pároknak a nevét. A párok összeállítása rokonsági íok szerint alakult. Ezután elindulnak a vőlegényért, aki a keresztszüleinél öltözik, általában sötét ruhába. A menyasszony öltöztetésénél az anya, nagyanya és keresztanya van jelen. Mindig fehér ruhában volt, mirtuszkoszorúval a fején. Ha odaért a menet, az első koma megy be a lányért, aki elbúcsúzik a szüleitől, mgcsókolja őket. Ilyenkor nagy a sírás. A lakodalmas menet zeneszóval ment a templom felé. Az egyházi szertartás után együtt mentek ahhoz a házhoz, ahol lakni fognak. Most már a legények födokkel csapkodtak, kurjongattak, a vadászok lövöldöztek. „Hujujujujuju, lakodalomba vagyunk! Aki eztet irigyli, keze lába törjön ki!" Az utcán mindenki kinn állt, nézte a menetet. A komák borral kínálgatták őket. Rájuk mondták ezt a kurjantót is: „Kapufára támaszkodik, Bőgössére kévánkozik!" Mikor odaérkeztek a házhoz, a koma így vezette be a menyasszonyt: „Anyámasszony jó estét, meghoztuk a menyecskét! De nem azért, hogy az ura elverje, hanem, hogy szeresse!" Ezután elejét vette a tánc, mulatozás, ami a vacsoráig tartott. A vőlegény tányérjába nagy csontokat, fakanalat tettek, a komák pedig odaálltak elé, és énekelték: „Hallod-e te vőlegény! Van-e nálad jó kemény? Ha nincs nálad jó kemény, nem is vagy te vőlegény!" Ilyenkor nagyokat nevetett a násznép. A szakácsnők közül is az egyik szexuális tartalmú szöveget mondott az új házaspárnak, mindenféle jó tanáccsal. Vacsora után senki sem mehetett el addig, míg a menyasszony nem „csókolt" - ami annyit jelentett, hogy a koma kíséretében a násznép apraját-nagyját végigcsókolta. A pénzt a tányér közé tették. Utána a koma odaverte a két tányért a földhöz, „hogy annyi gyeröke légy ön, ahány darabba törött szét!" A menyasszonynak kellett összesöpörnie a cserepet. Éjfélkor a vőlegény felkapta a párját, és elszöktette, ekkor kezdődtek a lakodalmas játékok is. 1. Seprütánc 2. Kosártánc, kosarazás 3. Szakácsnék tánca 4. Halottas játék Ezek részletes ismertetésére helyhiány miatt nem vállalkozhatunk. Hajnal felé az ifjú pár észrevételenül szökött el lefeküdni. A férfi megtartására irányuló hiedelmek közül a közösségben csak egyet ismertek, amely a nászéj szakához kapcsolódott. „A vőlegénnek, ha kérdöz valamit visszaszóni se szabad. Vetkőzéskor a ruhát mindig az üvére kell rakni (férjére), és ezután a cipővel mindkét ódalru fejbe verni." Ha ezt így elvégezte a menyecske, a férje nem csalta meg, és ő lett az úr a házban. Úgy nyolc órakor mentek ébreszteni az új házasokat. A maszkázás is ilyenkor volt. Legények felöltöztek ócska ruhákba, „mindenféléknek". Elmaradhatatlan alakoskodók a következők voltak: 1. Menyasszony - vőlegény 2. Medve 3. Állapotos asszony A legények és a lányok láncot alkotva táncolták végig az utcát a házig, ahol aludtak, a maszkák és a zenészek természetesen velük voltak. A fiatal pár rendszerint már felöltözött, mire odaértek. Az udvaron még komédiáztak a maszkák. Nagy nevetés volt végig. Ezután visszamentek, és csütörtök estig folytatták a mulatozást. Halál A halált az emberi élet velejárójának tartották, elfogadták, és velenyugvással vették. A halál gondolata mindennapjaikhoz tartozott, pl. megszőtték már előre a szemfedőt, sőt komédiáztak is a halállal. Általában a temetésekre mindenki eljárt, így nem volt olyan különös, váratlan esemény a halállal való szembesülés, mint napjainkban.