Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)
Néprajztudomány - Baka Sára: Az emberélet fordulóihoz fűződő szokások Kopácson
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) 193-201 Pécs, 1994 Az emberélet fordulóihoz fűződő szokások Kopácson BAKA Sára Az alábbi dolgozat része egy nagyobbnak, amelynek anyagát 1981-86. között gyűjtöttem. A cél a századforduló szokásrendszerének rekonstruálása volt, így ennek megfelelően az adatközlők a falu legöregebbjei közül kerültek ki. Az 1988-ban újabb kiegészítő gyűjtés révén már az akkori élő szokások is külön fejezetbe kerültek, sőt vizsgálatom során a szokások életét is bemutattam. Az 1991-ben kitört háború teljesen megváltoztatta a falu képét és társadalmát. A község irányítását átvette az a három szerb és egy cigány család, amely a falu lakosságának 2 %-át teszi ki. 60 %-uk elmenekült otthonából részben Magyarországon, részben Horvátországban (főleg Eszéken) keresve menedéket. A falu a „túlélés" létébe kényszerült és elhagyta az évszázadok során kialakult szerves paraszti életformát. A hazánkba menekültek egy részével szoros kapcsolatba kerülve úgy látom, hogy a gyökereiket elveszítve itt nehezen boldogulnak. A nehéz paraszti munkához szokott emberek itt munkanélküliként morális tartásukban megrendültek és ezt csak tovább mélyítette a szétszórtság, melyben élnek és így a közösség fegyelmező ereje is megszűnt hatni. Szomorúan kell megtapasztalnom, hogy az a közösség, amelyet kutatásaim során autonóm, szokásrendszerében hagyományokhoz erősen kötődő és azt őrző, munkában becsületesnek, szorgalmasnak ismertem meg, itt egyénenként megélve ezt a szétszóratást (amelyhez a tatárjárás óta nem volt hasonló), még jobban előtűnik, hogy milyen óriási szerepe volt a közösség erkölcsi erejének, és ennek hiánya milyen gyarlóságokat okoz az egyes ember életében. Bízom benne, hogy a jelen dolgozat nem marad befejezetlen és még a „néprajzos" tudósíthat a közösség újraéledéséről, a diaszpóra-létből hazatértek új szokásairól. A községről már megjelent több tanulmány 1 , illetve könyv 2 , amely bemutatja többek között, hogy a sajátos halász életmód mellett a folklór mily gazdasága jellemzi a falut. A folklór által bemutatott anyag legyen bármilyen gazdag, csak egyik oldalát, ha úgy tetszik „ünneplő ruháját" villantja föl egy kis közösségnek, jelen esetben a falunak, Kopácsnak. Teljesebb kép kialakításához feltétlenül szükség van a szokások vizsgálatára, mert itt a néprajzi kutatás nem szorítkozik csupán az egyes ember (meseondó, énekes) által reprezentált közösségi szellemi kincs feltárásáre, hanem az egész közösséget átszövő, azon belül az egyes emberig lehatoló zsabályozókról van itt szó. Egy falunak a szokásai fogódzóként szolgáltak az egyének számára. Minden élethelyzetben funkcionáltak, és megkönnyítették az ember társadalmi létében oly gyakran előforduló döntések meghozatalát. Természetesen az egyén ezeket a szabályozókat elvethette, de számolnia kellett ilyenkor a következményekkel, amelyekkel szintén tisztában volt. A gyűjtés során sikerült felfedezni azt az egységes szokásrendszert, amely pár évtizeddel korábban gazdagabb hagyománnyal rendelkezett, de a mai napig is egységesen funkcionál, igaz, már sok szokástól megszegényülve. A gyűjtés anyagát teljes egészében bemutatni ilyen rövid terjedelemben képtelen vállalkozás. Csupán arra szorítkozhatom, hogy a falu specifikus szokásait és annak változását bemutassam. Igyekeztem olyanokat kiválasztani, amelyek Kopácsra, illetve Drávaszögre jellemzőek. Még mielőtt erre a részre rátérnénk, nézzük meg magát a falut. A jelenlegi lakosság száma 980 körül van, ebből 72 fő más nemzetiségű (szerb, horvát, bosnyák) és egy cigány család él itt. A faluban a magyar lakosság körében a szaporulat nagyon alacsony, évente átlagban 3^4gyerek születik. A falu foglalkozási megosztottsága a következőképpen alakul: Férfiak Nők 70% 90% - mezőgazdaság 25% 8% - ipar 5% 2% - egyéb (Az adatok csak hozzávetőlegesek) A községben nincs tsz, a kistermelők földjeiken saját, korszerű gépeikkel végzik a munkát. Általában azokból a családokból járnak el a férfiak az iparba dolgozni, ahol nincs elegendő föld a megélhetéshez. A 30-as években
