Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Néprajztudomány - Katona Imre: A drávaszögi folklór helye a magyar néphagyományban

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) 179-184 Pécs, 1994 A drávaszögi folklór helye a magyar néphagyományban KATONA Imre A társadalomtudományok között napjainkra kialakult munkamegosztás egyebek közt azt eredményezte, hogy a látszatok ellenére is talán épp a "mindenes" néprajz került a legnehezebb helyzetbe, mert abban az arányban sokasodnak saját hibalehetőségei, amennyire igyekszik mind többet mondani a nép múltbeli és jelen társadalmi csoportjairól, azok életéről és tudatáról. így e népközeli tudomány szerepe is egyszerre hálás és hálátlan, és ez alól Drávaszög néprajzi feltárása sem kivétel. Valamennyi kis- és nagytáji, történeti és jelenkori, továbbá tematikus és monografikus néprajzi kutatás is törvényszerűen szembesül az ún. mintavétel helyességével, ezen belül a fontos és a mellőzhető adatok, továbbá a minőség és a mennyiség, valamint a rész és az egész arányainak kérdéseivel. Mindezek önmagukban is kijelölhetik az általánosítás határait, melyeket az összehasonlítás során megfelelő párhuzamokkal lehet átlépni, de a minden még oly nehezen kialakított egyensúly is sok szempontból vitatható. A vizsgált népcsoportok esetében talán az általános és a sajátos vonások elkülönítése a legnehezebb, főként ha társadalmi, vallási és nemzetiségi hovatartozást is érint. Rendszerint könnyebb az általános, mint a különös vonásokat megragadni, ebből következőleg maguk a részeredmények is lehetnek egyetemes érvényűek. Bár az alapvető kérdések közül egy leírás kevesebbre tud válaszolni, mint az elemzés, hosszabb távon mégis az „igénytelenebb" leírás a maradandóbb. Mindezek vonatkozásában tehát a gyakran szakmai gőggel rangsorolt első- és másodrendű munkák értékrendje nagyon is ingatag. Ilyen megfontolások után most megkíséreljük a drávaszögi folklórt a magyar néphagyományban elhelyezni. Mivel a feltárás még félúton van, a kép is vázlatos, az említett jellemző példák is kiragadottak, de kezd kirajzolódni a helyi folklór műfaji szerkezete, és a már megvizsgált körökön belül rá lehet mutatni néhány sajátosságra, sőt bizonyos „hiányosságokra" is. A kutatások folytatódnak tovább: az eddigi megjelent 13 kötet után nyomdába adták a következő kettő kéziratát is. A Duna és a Dráva összeszögellésében fekvő Drávaszög a dunántúli Baranya délkeleti csücskében található. E kistáj viszonylag védettebb helyzete révén a helybeli maradék magyarság egyik folyamatosan lakott menedékhelye volt, és így régi hagyományok részleges visszavonulási területe is. Mindez a legritkább esetben jelentett elszigetelődést, sőt éppen „nemzetközi" folyói révén és peremhelyzete következtében is nagytájak érintkezési és metszéspontjában újra és újra fel tudott zárkózni, kedvezőbb időszakokban pedig élre is került. (Elegendő itt a korai kálvinizmusra és a fejlett egyházi és iskolahálózatra utalni.) Drávaszög kutatása sem öncélú, túlmutat önmagán: kulcshelyzete révén a magyarok által (is) lakott 10 községnek és mintegy 10 000 főnyi magyarságának behatóbb (néprajzi) megismerése jóval fontosabb e maroknyi lélekszámnál. A kapcsolatrendszerek révén a Drávaszög Baranya kicsinyben, a megye pedig az egész történelmi Magyarország „sűrítménye", maga az ország pedig egész Európáé, és ezt a volt Jugoszláviára talán még több joggal lehetne mondani. Mindenesetre a drávaszögi „csepp"-ben benne van a pannon, a Kárpátmedencei, a balkáni, az európai, sőt a magyarság révén az eurázsiai tenger is. Drávaszögnek azonban közvetlenebb a rokonsága magával Baranyával, ezen belül az Ormánsággal, továbbá a szomszédos Szlavóniával és a távolabbi Sárközzel. Mindezeket a közelmúltig jobban ismertük Drávaszögnél; ma már kiegyenlítettebb a kép. Tájunk néprajzi feltárását az uralomváltások késleltették ugyan, de nem akadályozták, a két szomszédos ország néprajzi kutatóinak együttműködése mind eredményesebb, példa értékű volt; közös cél egy monográfia kidolgozása, mely Kopácsról már el is készült. A megkésett és még befejezetlen munka alapján is megállapíthatjuk, hogy a drávaszögi folklór a vártnál gazdagabb, különösen az ún. alfaluk (Laskó, Várdaróc és Kopács) szellemi hagyományai bőségesek. Itt a korai kálvinizmus türelmesebb volt, mint másutt a későbbi, a radikálisabb. így pl. a katolikus egyházi ünnepekhez fűződő népszokások kevesbedtek ugyan, de számos elemük került át világi szokásokba, esetenként történeti forrásokban utol is érhetők. A tartósan fennmaradt világi szertartások szinte napjainkig új és új elemekkel bővültek, és egyes részleteiket nemzetiségi hatások is színez-