Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Történettudományok - Nádor Tamás: „Hallható múzeum”. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban, V.

170 éppen elkészült orgonán fordítva kapcsolták az elektromos hajtást, a motor visszafelé járt, így nem bírta szusszal. A d-moll toccata, mert természetesen annak szerepelnie kellett, annak akkordjai elfulladoztak. De ez az orgona abból a szempontból nevezetes, hogy úgy tudom, 1872-böl való, a bányatelepi már a 900-as évek elejéről, tehát a legrégebbi a zsinagóga orgonáján kívül, ami Angster orgonát ismertem. Az én benyomásom, bár az Angster családdal való kapcsolatom folytán az ember nem tudja, nincs-e benne elfogultság is - de én nem találkoztam sem a Reger, sem a kis mestereknek az orgonái közt hasonlóan nemes hangú orgonával, mint az Angsteré. Nádor Tamás: Az egyik leghíresebb Angster orgona a kalocsai. Liszt Ferenc is játszott rajta. Te játszottál? Halász Béla: A 40-es években játszottam. Úgy tudom, bővítették és renoválták. Arra emlékszem, hogy a harmadik manuál szélfúvója az átépítés következményeként nem bírta jól szusszal. Mozgalmas játék esetén, teljes hangerőnél, bizonyos tremolózás lépett fel, ami a pécsi székesegyház orgonáján, a 63-as bővítés után ugyancsak előfordult a harmadik redőnyben. A 3. manuál 4 lábas nyelve kicsit nyers volt, de kiadós a pedálnyelve. Arra emlékszem, amikor a jezsuitáknál épült a templom, akkor emlegette valaki a kalocsait, hogy a padok remegnek, amikor a pedálnyelvek szólnak. Nádor Tamás: Milyen emlékeket őrzöl Kodály Zoltánról? Halász Béla: Kodályt személyesen akkor ismertem meg, amikor Pécsett a Missa brevis bemutatására készültünk. Úgy tudom, hogy az opera pincéje után mi voltunk az első nyilvános bemutatók, 1945 őszén. Maga Kodály is részt vett a betanításban. Néhány kezevonását máig őrzöm az orgona-énekkaros letét kottájában. Az egyik a Benedictushoz való előjátéknál, a másik a Gloria végén. Ezt nagyon ajánlom más orgonistáknak is. Amit a zenekari letétben az üstdobok játszanak, azt az orgonás letétben csak a balkéz játssza a basszushoz, én magas fekvésű pedálban is játszottam. Kodály ezt engedélyezte, hozzájárult, azt hiszem jobban is szól, mint az eredeti letét. Kezevonását őrzöm abban is, hogy Mayer Ferenc karnagy a gyermekkarral nem merte vállalni az Agnus Dei-ben előforduló magas c-t. Kérte, és Kodály le is transzponálta. Hangdokumentum K-310. Dr. Hergenróder Miklós pécs-egyházmegyei zeneigazgató beszél. A felvételt Hergenróder Miklós dóm téri lakásán 1989. május 10-én dr. Nádor Tamás készítette. Hergenróder Miklós: /.../ amikor (Kodály és felesége, Emma asszony) időnként lejártak a városba, útjuk a székesegyházi énekiskola mellette vezetett el, ahonnan az iskolaév kezdetétől délutánonként csengő énekszó hallatszott ki az utcára. Kodály már eddig is tudott a pirosruhás énekesfiúkról, amint azt 42-ben a budapesti koncert alkalmával írt levele is bizonyítja. Azt kérte Mayer Ferenc karnagytól, hogy alkalmasint látogathassa az énekórákat. Az igazgató szívesen beleegyezett, sőt arra kérte a Mestert, hogy bármikor gyűjtse össze a fiúkat. Egy alkalommal Mayer Ferenc épp a városból hazatérőben, próba közben találta Kodályt, akit meglepett, hogy a fiúk milyen könnyedén éneklik a Missa brevis igényes tételeit. Felmerült a gondolat, nem vállalná-e el a dóm fiú-férfi kórusa a mise bemutatását. Mayer Ferenc először boldogan mondott igent, de amikor végiglapozta a partitúrát, meglepődve fedezte fel, hogy a szopránnak időnként háromvonalas magas c-t is kell énekelnie. Ezért nem merte vállalni a kockázatot. De ha lehetne a kritikus tételeket egy hanggal vagy fél hanggal mélyebbre transzponálni, akkor talán... Nem, erről szó sem lehet! zárkózott el rögtön a Mester. - Vagy eredetiben vagy sehogy. Néhány pillanatnyi csönd, majd Emma asszony félrevonta a direktort és csak annyit súgott neki: Várjon, Mayer, majd én elintézem. És a következő próbán már transzponálva énekelték a fiúk a kritikus tételeket. A székesegyház akkori és még a mai napig is orgonaművésze, Halász Béla, aki több mint 50 esztendeje ül a pécsi dóm orgonája mellett, féltett kincsként őrzi ezt a partitúrát, amelybe Kodály saját kezűleg írt, éppen a transzponálás miatt egy orgonaátmenetet a Glóriában és az Agnus Deiben. Halász Béla: Még egy Kodály emlék: a Mesterrel beszélgettünk a Missa brevis egy későbbi előadása után, és említettem, hogy Bárdos is Pécsett van, a Nevelők Háza Kamarakórusához jött próbálni. Mondtam Bárdosnak, hogy a székesegyház amott van, a "kodális harmóniákat" is érdemes tanulmányozni, mivel akkoriban jelent meg Bárdosnak "a modális harmóniákról" szóló könyve. Ezt a beszélgetést habozás nélkül elmondtam Kodálynak. Sárika ifiasszony nagyon jót nevetett rajta. Kodály is egy kicsit elmosolyodott a "kodális harmóniákon". És megjegyezte: az ő stílusát is kielemezte Bárdos, majd hozzátette ezt a kicsit talán rosszmájú megjegyzést, hogy erre valók a teoretikusok. Halász Bélának az orgonáláson kívül még egy művészi tevékenységéről, szenvedélyéről kell említést tenni. Ez a fényképezés. Halász Béla: Némi ambícióim voltak, fotózni az erdőt, a várost, az énekes gyerekeket, a legkülönbözőbb témákat. A templomban is próbálkoztam a fotográfiával. Az utolsó ilyen működésem akkor volt, amikor még meg volt a Nevelők Házában a pedagógus laboratórium. Megszűntével automatikusan magam is abbahagytam. A nagyítást magam csináltam, a filmeket csak a legritkább esetben hívtam elő. Sajnos épp egy külföldi út filmjeit rontottuk el, otthon, azóta inkább üzletben hivattam elő.