Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Történettudományok - Sonkoly Károly: A Pécs, Jókai tér 11. sz., középkori eredetű lakóház műemléki kutatása

121 7. ábra. Az 5. ábrán látható részlet a falelválásokkal. Az előkutatások során összegyűjtött adatokat és a helyszíni feltárással napfényre hozott jelenségeket összegezve írtuk meg a Jókai tér 11. sz. ház építéstörténetét. A telken nem voltak régészeti ásatások, így a terület korai históriájára vonatkozóan csak a környéken előkerült leletekre hagyatkozhatunk. A pécsi belvárosnak ez a szektora a szakirodalom szerint már a római Sopianae lakónegyedéhez tartozott, s a nagykiterjedésű nekropolis D-i határa a Ferenciek (Sallai) u. vonalán lehetett." Viszont a Jókai tér NY-i részén is előkerült a századelőn egy római kori sír.

12 A környéken többfelé találtak középkori falmaradványokat és régészeti leleteket,

13 sőt, a ma álló házakban jelentős, középkori részleteket is napvilágra hoztak az utóbbi évek műemléki kutatásai során.

14 A mai Jókai tér a késő középkorban a város egyik kereskedelmi központja lehetett, amelyet jól épített házak öveztek. A szóban forgó, Jókai tér 11. sz. esetében már az alaprajzról is megállapítható, hogy É-i szárnya még az 1. emelet magasságában is egy középkori lakóházat rejt magában, amelynek vastag főfalai egyértelműen azonosíthatók. Egykorú okleveles adatokat nem ismerünk erről az épületről, ezért középkori periódusáról csak a falkutatás eredményei alapján tudunk írni. Pontosabban középkori periódusairól, mivel a kutatás során feltárt jelenségekből erre következtetünk. A korai falak vegyes anyagúak, de elsősorban terméskőből épültek, kevés téglával, tégladarabbal. A nagyjából K-Ny-i hossztengelyű, egytraktusos, középkori házban szintenként 4-4 sejt rekonstruálható. A pincéről elképzelhető, hogy a középkorban még ez volt a földszint.

15 Járószintje a mai felszín alatt majd 3 m-re van, s ebben az esetben jelentős feltöltődéssel kell számolnunk. A környéken többfelé kerültek elő hasonló mélységben középkori településnyomok.

16 Ha esetleg kételkednénk abban, hogy az elmúlt 500 év alatt ennyire megemelkedett a tér játószintje, még akkor is elképzelhető a pince funkció a földszinten, vagy a "szuterén"-ben, amire ismerünk soproni példákat.

17 Nem kizáró ok az sem, hogy eredetileg e pince nem boltozott, hanem gerendafödém es volt, amit a középső rész keresztfalaiban, az újkori dongaboltozat alatt látható, 2-2 kőkonzol tanúsít.

18 A boltozatban terméskő és a nagyméretű téglák mellett sok a másodlagosan beépített, megmunkált kő, s néhány, még egészen archaikus típusú tégla is megfigyelhető. A K-i pincerész téglaboltozata még fiatalabb, s itt az oldalfalak tégla köpenyezést kaptak, a tér felé eső falat pedig átépítették. A pincét osztó, régi, terméskő válaszfalak kb. 0,7 m mélyre mennek le, míg az oldalfalak szinte alapozás nélkül épültek a pannon homokra. Az udvarról induló, újkori, dongaboltozatos pincelejáró folyosó belső végén egy kisméretű, rózsaszínű keménymészkőből kifaragott, félköríves záródású, élszedéses ajtókeret áll eredeti helyén. Szárainak alsó részét budafai homokkőre cserélték másodlagosan. Mellette, a földön két, budafai homokkőből kifaragott, nyolcszögű pillérelem, vagy lábazat hever. Eredetileg a székesegyház Pollack-féle átépítéséhez tartozhattak. A Schmidt-féle, 19. sz. végi restauráció során a bontási anyagot kiárusították, s hasonló kőelemek a városban többfelé megtalálhatók. Az egyik, középső pincerész boltozatában, a D-i oldalon, felfelé induló szellőzőcsatorna mélyén másodlagosan beépített, középkori (?) kő nyíláskeret elemei látszanak. A házban máshol is előkerültek ilyenek. A fszt. l/a. helyiség É-i falának köpenyezésébe a századelőn építették be egy középkori ablak mészkőből kifaragott, élszedéses keretének töredékét. Az É-i épületszárny DNY-i sarkába az udvaron, a 18. sz. végén egy nagyobb, íves záródású, középkori kapu élszedéses, mészkő keretének két, töredékes szegmentjét falazták be. Eredeti helyét nem ismerjük, s még az sem biztos, hogy a darabok erről a telekről származnak.