Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Régészet - Szalai Ferenc: A Pécs–Málom és Zsibót–Domolospuszta lelőhelyeken feltárt koranépvándorláskori temetkezések antropológiai vizsgálata

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) 103-114 Pécs, 1994 A Pécs-Málom és a Zsibót-Domolospuszta lelőhelyeken feltárt koranépvándorláskori temetkezések antropológiai vizsgálata SZÁLAI Ferenc Bevezetés A paleoantropológiával foglalkozó kutató nagyon örül, ha a Kárpát-medencéből származó torzított koponya kerül a vizsgálóasztalára. Ez ugyanis az egyetlen eset, amikor a régész segítsége és a mellékletek nyújtotta információk nélkül, csupán a csontok alapján azonnal nagy valószínűséggel a megfelelő régészeti korba helyezheti a leletet. A koponya mesterséges alakítását ugyanis a kora népvándorláskorban (elsősorban az alánok, hunok, gótok és gepidák) végezték rendszeresen (PÁRDUCZ 1963). Kevés az azon torzított koponyájú leletek száma, amelyek régészetileg bizonyítottan más periódusból származnak és ilyenkor elenyésző az előfordulási arányuk is. Magyarországról a bronzkorból ismert a legrégibb torzított koponya, a tököli bronzkori temető 23. sírjából (BARTUCZ 1966). Rendkívül izgalmasak az egyes kora avar temetőkben lelt mesterségesen deformált koponyák, ezek ugyanis a kora népvándorláskori népesség avar társadalomba történő beolvadásáról fognak adatokat szolgáltatni. Ilyen lelőhelyek például a Rácalmás-rózsamajori avar temető (KISZELY 1978), a Szekszárd-palánki avar temető (LIPTÁK 1983), a hirdi avar temető (KISZELY 1978, 27.) és a Szegvár-oromdűlői avar temető (köszönetet mondunk Lőrinczy Gábor régésznek szíves szóbeli közléséért). A SZATHMÁRI L. (1981) által közölt IX-X. századi torzított koponya is egyedülálló ebben a korszakban Magyarországon (pedig ebből a régészeti periódusból már nagyon sok emberi csontváz áll rendelkezésünkre). Az antropológiai irodalom a múlt századtól - a leletek első tudományos közlésétől - kezdve szinte állandóan foglalkozik a fej mesterséges alakításának kérdésével, az ide vágó tanulmányok száma majdnem áttekinthetetlen, a nagyobb összefoglaló munkákban mind a lelőhelyekről, mind a lehetséges torzítási módszerekről bőven olvashatunk, sőt a koponyaalakítás agyfejlődésre, értelemre kifejtett hatásáról is többféle vélemény született már (DINGWALL 1931, KISZELY 1978, REGÖLY-MÉREI 1960). Nem áll módunkban és nem is volt célunk az eddig megjelent munkák teljességére törekvő felsorolása, csak néhány gondolat hozzáfűzése után egy nemrég feltárt V. századi leletegyüttes és egy régóta ismert, de antropológiailag még nem közölt torzított koponyájú lelet ismertetésére vállalkoztunk. Anyag és módszer A csontvázleletek a pécsi Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályának gyűjteményében vannak 92.1.1. 92.1.5. leltári számok alatt. A csontmaradványok nemmeghatározását ERY et al. (1963) és HARSÁNYI, NEMESKÉRI (1964) útmutatásai szerint végeztük felnőttek esetében. A gyermeknél a fogkibúvás sorrendje és a fogak növekedési fázisainak megfigyelése (SCHOUR és MASSLER 1941), a juvenis-adultus korcsoportba tartozó csontváz esetében pedig az osszifikációs táblázat (SCHINZ et al. 1952) nyújtott segítséget. Felnőtteknél az életkort a komplex életkormeghatározási módszerrel (NEMESKÉRI et al. 1960), SJ0VOLD (1975) táblázatainak felhasználásával állapítottuk meg, ugyanakkor az os ilium facies auricularisának (LOVEJOY et al. 1985) fázisát is megfigyeltük. (Az 1. táblázatban a jelölések magyarázata a következő: FS: facies symphyseos, О: endocranialis obliteratio, trajectorium rendszer fázisa a humerus (H) illetve a femur (F) proximalis végében, FA: facies auricularis). A koponya morfológiai jellegeinek osztályozásánál LIPTÁK (1980) összefoglalását, a koponya non-metrikus jellegeinek feljegyzésénél FINNEGAN és MARCSIK (1979) és SJ0VOLD (1984) munkáját, a posztkraniális váz nonmetrikus anomáliáinak megfigyelésénél FINNEGAN (1978) tanulmányát vettük alapul. A fogak jelölésénél a kétszámjegyű jelölésmódot (TÓTH 1981) használtuk. A koponya és a vázcsontok metrikus elemzését MARTIN és SALLER (1957) szerint végeztük, a torzított koponyák mérésénél OETTEKING et al. (GINZBURG-ZHIROV 1949) módszerét alakmaztuk. A termetszámítást SJ0VOLD (1991) képleteivel végeztük. A nemre és életkorra vonatkozó adatokat az 1. táblázat mutatja, a koponyák metrikus adatait a 2., a postcranialis vázcsontokét pedig a 3. táblázatban közöljük. A koponya non-metrikus jellegeit a 4., a postcranialis vázét az 5. táblázatban találjuk.