Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Természettudományok - Fiedler, Konrad–Bálint Zsolt: Európai és északnyugat-afrikai boglárkalepkék társulása hangyákkal (Lepidoptera, Lycaenidae és Hymenoptera, Formicidae)

69 3. ábra. A Polyommatus icarus (báb) póruskupola szerve. Abbildung 3. Porenkuppelorgan von Polyommatus icarus (Puppe). 4. ábra. A Maculinea telei us (L4) póruskupola szerve. Abbildung 5. Porenkuppelorgan von Maculinea teleius (L4). obligát módon társuló fajt is (pl. COMMON and WATERHOUSE 1981, FUKUDA et al. 1984, FIEDLER 1990a). Az Eumaeini tribusz (sensu SCOTT and WRIGHT 1990) a Lycaenidae család legnagyobb képviselője. Mirmekofilia és mirmekofil szervek az Amblypodüti, Catapaecilmatiti, Loxuriti, Iolati, Deudorigiti és az Eumaeiti szubtribuszokban ismeretek (FIEDLER 1990a). Európában a tribuszt csak a Tomares génusz és az Eumaeiti szubtribusz képviseli. A Tomares fajokon a hangyaszervek hiánytalanul megtalálhatók (JORDON and HAEGER 1990). A Tomares génusz némi rokonságot mutat a délafrikai Deudorix csoporttal (ELIOT 1973), amely számos mirmekofil fajjal képviselteti magát elterjedési területén (CLARK and DICKSON 1971). Az Eumaeiti-k Amerikában a legváltozatosabbak (ELIOT 1973), több köztük a rendkivülien fajgazdag génusz: Callophrys, Strymon, Satyrium. A paleearktikus területen viszonylag kevés (< 60) Satyrium s.l. és Callophrys s.l. faj fordul elő (BRIDGES 1988). A Satyrium génuszban a hangya-társulás kifejezett redukálódását figyelhetjük meg, de ez még szembeszökőbben jelentkezik a Callophrys taxonok esetében, ahol csak nagyon korlátozott számban találunk hangyákkal kapcsolatot fenntartó fajt. Érdekes módon mindkét említett génusz hernyóin tentakuláris szerv nem található (BALLMER and PRATT 1988) és a dorzális nektárszerv bár jelen van, csak néhány faj esetében választ ki váladékot (pl. Callophrys rubi: FIEDLER 1990b), így a mérsékeltövi Eumaeini olyan tribusznak tűnik, amelynek mirmekofiliája alacsony szintű és nagymértékben hajlamos a hangyákkal való kapcsolatok és az ehhez szükséges szervek, társuló funkciók további redukálására. Sajnos jelenlegi ismereteink a neotropikus Eumaeiti~k biológiájáról igen hiányos ahhoz, hogy messzebbmenő következtetéseket vonhassunk le a csoportot vizsgálva. A Theclini és az Eumaeini esetében nem tisztázódott még a kapcsolat az ökológiai kiválasztódás módszere és a mirmekofiliával járó redukció között, még olyan mértékben sem, mint pl. a Polyommaüni-nél. Az egyik magyarázat talán a tápnövények (Fagaceae, Betulaceaee, Salicaceae) alacsonyabb tápértékével hozható összefüggésbe azzal a ténnyel együtt, hogy a mérsékeltövi erdők hangyafaunái általánosságban alacsonyabb diverzitásúak, a fajok kisebb egyedszámban lépnek fel (JEANNE 1979), amiből egy stabil trofobiotikus kapcsolat létrejöttének kisebb valószínűsége következtethető ki. Ezzel ellentétben a palearktikus Polyommatus fajok nagy része nyílt élőhelyeken fordul elő, alátámasztva ezáltal a fauna még nagyobb diverzitását (SEIFERT 1986). Egyértelmű, hogy ez az igen