Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)
Régészet - Sonkoly Károly: Két pécsi ház. (A Szent István tér 9. sz. Orlovics- és Sey házak)
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) 115-131 Pécs, 1993 Két pécsi ház (A Szent István tér 9. sz. Orlovics- és Sey-házak) SONKOLY Károly A szerző 1990-ben végezte el a Pécs, Szent István tér 9. sz. műemléki kutatását az ingatlant megvásároló Kolping-ház Egyesület megbízásából, amely azóta itt alakította ki pécsi székházát. 1 A keskeny, K-Ny-i tengelyű telek a belváros 36. sz. tömbjében található, s a Szent István tértől a városfalig nyúlik. (MADAS 1978. térkép) Tulajdonképpen két, önálló ház helyezkedik el rajta. A Ny-i térfalban, zárt sorú beépítésben álló, egyemeletes főépületet a 19. sz. második felében emelték, harmonikus, neoreneszánsz stílusú homlokzata révén a tér kvalitásosabb házai közé tartozik. A hátul, a kertben álló, földszintes épület értékét viszont az adja, hogy eredeti, 18. sz.-i, háromsejtes magjával szinte már az utolsó, hírmondóként megmaradt példája egy archaikus lakóház típusnak a belvárosban. A római korban Sopianae kiterjedt nekropolisához tartozott, s a magyar középkor korábbi századaiban is temetkezési hely volt a tömb területe. Az utóbbi periódushoz tartozó, melléklet nélküli, már bolygatott sírok előkerültek a főépület alapfalainak megerősítése során. A késő középkorban megszűnt ez a gyakorlat, s a terjeszkedő lakosság a Ny-i városfal melletti, lejtős területet is elfoglalta. 1 * Arra, hogy itt a közép- és törökkorban lakóépületek álltak, nincs közvetlen bizonyítékunk, csak közvetett forrásokra támaszkodhatunk. A két legfontosabb a 17. sz. végéről származik. Bécsben, a Hofkammerarchivban őriznek egy korabeli, a helyszínen készült tollrajzot, amely Pécs 1686-os ostromát ábrázolja. (PATAKI-GOSZTONYI) Ezen a belváros Ny-i része látszik D-ről, s jól azonosítható több, fontos objektum, a püspökvár a palotával és a székesegyházzal, a dzsámivá átalakított ferences templom, a Káptalan u. 2. sz. nagypréposti palota, stb. A rajz a vártól D-re, a városfal belső oldalán egy előretolt földsáncot mutat a Klimó utcai dombhát tetején. Alatta jó darabon nincsenek épületek. A mai 36. sz. tömb területén csak a D-i részen, nagyjából a Szent István tér 9. sz. és a Ferencesek (Sallai) u. 52. sz. telkek között látszanak sematikus ábrázolásban romos, földszintes házak. Joseph de Haüy császári hadmérnöknek az ostrom után készült térképe 2 (DERCSÉNYI, 27. ill.) hozza a földsáncot, s a környék bár csak az erődítéseket és a fontosabb épületeket jelöli üresnek látszik. írásos források szerint a visszafoglalás után a császári hadvezetés - egy esetleges török támadástól tartva - a vár előterében lebontatta az itt lévő, romos épületeket, hogy így szabad, belőhető öv jöjjön létre. (GOSZTONYI 1941. 54., 57., passim) A terület korábbi beépítettségéről tanúskodik néhány, a 17. sz. második felében készített, közös előképre visszamenő, Pécset É-ról, a hegyek felől bemutató grafika. Több még az 1664-es, Zrínyi féle téli hadjárathoz kapcsolódik. (VÁRADY, 469,473.) A legismertebb a Birckenstein-féle metszetes könyv (1686) egyik lapja J. van der Nypoorttól. (DERCSÉNYI, 28. ill.; RÓZSA) AZ eléggé pontatlan, sematikus ábrázoláson megfigyelhető, hogy a püspökvártól D-re, a szigeti kaputól és a ferences templomtól Éra házak állnak. Ezeket, ül. az ostrom után maradt romjaikat bontatta le Vecchi ezredes 1686-ban. A mai Szent István tér 9. sz. telken előkerültek közép- és hódoltság kori leletek (főleg kerámia), de erre a periódusra datálható épületmaradványok nem ismertek. Az ingatlant nem sikerült beazonosítani sem a török alóli felszabadulás után, 1687-ben készített, Vinczens-Nagy féle összeírásban, sem a város 1695-ös conscriptiójában. (PETROVICH; MADAS 1978. 5.) A terület - a Szent István tér és környéke - történeti topográfiáját Cserkuti Adolf kezdeményei utanßosztonyi Gyula alapos tanulmányban dolgozta fel. (CSERKUTI 1906.; GOSZTONYI 1941). Az ő eredményeit bővítette, pontosította Madas József. (MADAS 1978. passim) Kutatásaik szerint a Szent István tér 9-től É-ra eső rész a 18. sz. végéig beépítetlen maradt. Ezt a területet 1787ben parcellázta fel a város (CSERKUTI 1906. 3.; MADAS 1978. passim.), s például a szomszédos, 11. sz. ingatlanon csak a 18-19. sz. fordulóján épült ház. (MADAS 1978. 679.) A dolgozatunk tárgyát képező telek először az 1712-es összeírásban bukkant fel, 75. sz. alatt. Ekkoriban a jelenlegi 7. és 9. sz. még összetartoztak. Madas szerint az É-i és K-i telekhatárok a mainál még beljebb voltak. (MADAS 1978. 677.) Az ingatlan tulajdonosa nemes Czuppon László, s ház is állt rajta, valószínűleg a D-i részen. (ANDRETZKY, 24.; MADAS 1978. 675., 677.) Ugyanezen vármegyei tisztviselő a birtokos 1718-ban (MADAS 1978. 677.) és az ún. 1722-es pécsi telekkönyvben is, ahol 95. sz. alatt szerepel az Untere Schlossgassé-n. 3 Czuppont a források e háznál 1732-ben említik utoljára, az 1734-es conscriptioban a 61. sz.
