Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)
Természettudományok - Fiedler, Konrad–Bálint Zsolt: Európai és északnyugat-afrikai boglárkalepkék társulása hangyákkal (Lepidoptera, Lycaenidae és Hymenoptera, Formicidae)
75 artaxerxes, Lycaeides corsicus, Polyommatus menelaos stb.,). Ezek rendszertani helyzetének tisztázása alapos taxonómiai vizsgálatokat igényel (pl. számos keletmediterrán Agrodiaetus forma, amelyek csak a kromoszómák száma alapján különíthetők el). b) Lycaena dispar A faj esetében csak két régi (egymástól független?), rövid adat ismert hangya-társulásra. A régebbi irodalomban, akárcsak az újabb kézikönyvekben ezzel a helyenként veszélyeztetett fajra vonatkozó további mirmekofil adat nem szerepel. Legújabban EBÉRT und RENNWALD (1991) jelzett társulást egy Myrmica fajjal, de továbbra is megválaszolatlan a kérdés, hogy a dispar hernyóit rendszeresen látogatják-e a hangyák, tehát további megfigyelések szükségesek. A fönnmaradó európai Lycaena fajok minden kétséget kizáróan nem mirmekofilek. ELFFERICH (szóbeli közi.) mesterséges körülmények között megfigyelte, hogy a hangyák (Lasius sp.) többnyire az etetőhely (tápfolyadék-forrás) közelébe helyezett L. dispar hernyók iránt mutattak érdeklődést. c) Lycaena ottomanus Laboratóriumi körülmények között a L. ottomanus hernyói meglehetősen attraktívok voltak a Lasius niger számára (ELFFERICH, szóbeli közi.), ahogy néhány további Lycaena (virgaureae, dispar, alciphron, hippothoe) fajnál is gyakran előfordul ez a jelenség. A L. ottomanus-t hernyóit szabadban még nem figyelték meg. (szóbeli közi.) szabadban nem figyelt meg hangyákat a L. webbianus fiatal hernyóinak társaságában. SCHURIAN (szóbeli közi.) laboratóriumi körülmények között utolsó vedlésű webbianus hernyókat helyezett németországi hangyabolyból származó Lasius niger-ek közé. A hangyák figyelmét alig keltették fel a hernyók, bár néhány óra múlva letapogatták őket, és a DNSZ kitüremkedését sikerült megfigyelni. Úgy tűnik, hogy a L. webbianus természetes körülmények között gyengén mirmekofil. g) Zizeeria knysna A rendelkezésre álló adatok afrikai és ázsiai populációkra vonatkoznak. h) Everes argiades A faj mirmekofiliájára vonatkozó adatok csak Japánból ismertek: a közelrokon északamerikai E. comyntas hangyákkal társuló fajként jelzett az irodalomban. i) Azanus jesous Csak Európa határain túli populációk esetében állnak rendelkezésre mirmekofiliára vonatkozó adatok. j) Turanana panagaea és Polyommatus (Kretania) eurypilus A Turanana és a Kretania taxonok mirmekofiliájával kapcsolatosan semmiféle adatot nem találtunk. d) Callophrys rubi Egy 1792-ből származó, ma már forrásként nem értékelhető adat utal a faj mirmekofiliájára. Az újabb irodalom (WEIDEMANN 1986, SBN 1987) szerint a rubi nem mirmekofil. FIEDLER (1990d) kísérletei és természetes kökrülmények közötti megfigyelései ugyancsak megerősítik a tényt, hogy a C. rubi általánosságba véve mirmekoxén. e) Leptotes pirithous A fajra vonatkozóan nincs európai adat. Afrikában helyenként találtak L. pirithous hernyókat hangyák társaságában. f) Leptotes webbianus Nem találtunk a webbianus-ra vonatkozó publikált adatot. WlEMERS k) Plebejus s.l. és Polymmatus s.l. A Plebejus és a Polyommatus "csoport" elkülönítése még nem kellőképpen megalapozott. Itt - a konvenciót követve - még további taxonok alnemként kerülnek besorolásra, egy filogenetikus orientációjú revízió esetleges megoldását előre sugallva (vö. ZHDANKO 1983). }) P. (Vacciniina) optilete és P. (Agriades) glandon A Vacciniina és az Agriades a Polyommatini-k olyan kivételes európai képviselője, amelyek esetében hiányzik a DNSZ és a TSZ. Az említett taxonok esetében eddig még nem mutattak ki hangyákkal való kapcsolatot. 2. táblázat. Európa és északnyugatafrikai boglárkalepkefaunájának szerkezete és a mirmekofil fajok megoszlása. Az első táblázat (2a) kizárólag természetes körülmények között végzett megfigyeléseken alapul, míg a második (2b) az 1. táblázat összes adatát figyelembe veszi (pl. mirmekofilia kikövetkeztetett szintje egy közelrokon faj vagy a hangyaszervek meglétének ismeretéből). Tabelle 2. Struktur der Lycaenídenfauna Europas und Nordwestafrikas und Anteil der myrmekophilen Arten. Tab. 2a. Berücksichtigt nur Arten, von denen explizite larvalbiologische Daten vorliegen. Tab. 2b. Sämtliche Arten unter Verwendung von Einschätzungen des Myrmekophiliegrades nach den Verhältnissen in der nächsten Verwandschaft (Tab. 1). a) Tribus Aphnaeini Lycaenini Theclini Eumaeini Polyommatini összesen: 79 (100 %) mirmekoxén fakultatív 1 6 45 18 (22.8 %) 53 (67.1 %) obligát (10.1 %) b) Tribus Aphnaeini Lycaenini Theclini Eumaeini Polyommatini összesen: 116 (100 %) mirmekoxén fakultatív 13 1 4 6 2 7 73 24 (20.7 %) 84 (72.4 %) obligát (6.9 %)
