Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Természettudományok - Fiedler, Konrad–Bálint Zsolt: Európai és északnyugat-afrikai boglárkalepkék társulása hangyákkal (Lepidoptera, Lycaenidae és Hymenoptera, Formicidae)

68 1. ábra. A Polyommatus coridon (L4) dorzálls nektárszerve és a 2. ábra. A Polyommatus Icarus (L4) dorzális nektárszerve és a környező szőröcskék. környező szöröcskék. Abbildung 1. Dorsales Nektarorgan und umgebende Haare von Abbildung 2. Dorsales Nektarorgan und umgebende Haare von Polyommatus coridon (L4). Polyommatus coridon (L4). A Polyommatini-k ennek ellenkezőjét mutatják: majdnem az összes európai faj hangya-társuló (1. táblázat), kivételt csak az Agriades és a Vacciniina fajok képviselői közt találunk. Mindkettő alpesi és arktikus tundrán vagy humid boreo-montán lápokban fordul elő, ahol az élőhelyeken a táplálékforrások igen korlátozottak és a területeket nagyon kevés hangyafaj népesíti be. Az afrikai, ausztráliai és északamerikai Polyommatini-k között is nagy számban találunk mirmekofil fajokat (pl. CLARK and DICKSON 1971, COMMON and WATERHOUSE 1981, BALLMER and PRATT 1988), a kivétel igen kevés (pl. sivatagi fajok, endofág életmódot folytató lycaenida hernyók). Tehát adataink szerint a Polyommatini-k alapvetően hangya-társulók és redukálódott mirmekofilia (és hangya-szerv) csak igen kivételes esetben fordul elő ott, ahol ökológiai tényezők következtében a hangyákkal való társulás semmi előnnyel nem járna. A nagyrészt afrikai Aphnaeini tribusz egy másik igen erősen mirmekofil csoport: a délafrikai obligát mirmekofil fajok nagy számban kerülnek ki az említett csoport Aphneus, Apharitis, Spindasis, Aloeides, Phasis, Poecilmitis és a Polyommatiniae Lepidochyrsops (CLARK and DICKSON 1971, CLAESSENS and DICKSON 1980) fajai közül. A palearktikus régióban az Aphnaeini-ket egyedül a Cigaritis génusz képviseli, amelynek hernyói kizárólagosan a Myrmicinae-be tartozó Crematogaster génusz hangyáival társul (ROJO DE LA PAZ 1980). A fönnmaradó és meglehetősen vegyes Theclini és Eumaeini tribuszok az előzőektől igencsak eltérő képet mutatnak. A Theclini tribusz nagy számban képviselteti magát hangyákkal társuló fajokkal Dél-Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában (CLARK and DICKSON 1971, CORBET and PENDLEBURY 1978, COMMON and WATERHOUSE 1981). A Thecliti szubtribusz 3 európai képviselője minden kétséget kizáróan keletázsiai ősöktől eredeztethető, és az egész szubtribusz hangyákkal való társulási hajlama föltehetően redukálódott. Ugyanezt állapíthatjuk meg a két északamerikai Thecliti faj esetében is (BALLMER and PRATT 1988). Talán a Thecliti-k (akárcsak más alapvetően trópusi hangya-társuló ágról leszármaztatható mérsékelt övi taxon) mirmekofiliája a mérsékeltövi viszonyokhoz való alkalmazkodás alatt redukálódott. A Theclini szubtribuszainak fönnmaradó délkeletázsiai és ausztráliai képviselői (Arhopaliti, Luciiti, Zesiiti és Ogyriti) túlnyomórészben mirmekofil, beleértve egypár, a hangyákkal