Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Természettudományok - Bálint Zsolt: Egy xeromontán boglárlepke: a Plebejus pylaon (Fischer von Wadlheim, 1832) és rokonsági köre (Lepidoptera: Lycaenidae), III. A csoport filogenetikája és állatföldrajza

58 39. 40. genitalia! struktúrák alapján elkülöníthetők; de biológiájuk és 41. ökológiai viszonyaik is rendkívüli módon különbözőek. Közös eredetüket kifejezhetjük az azonos generikus (vagy az itt igen indokolt szubgenerikus) névvel, de egymástól való távolságú- 42. kat jól jelzi faji rangra való emelésük. Véleményem szerint genetikai szempontból a hespericus-trappi fajpár nincs közelebb, mint pl. a barna Agrodiaetus fabressei (Obth.) - A. humedasae T. and B. (admetus-csoport), vagy a Polyommatus (Plebicula) nivescens (Kef.) - P. golgus (Hbn.) - P. dorylas (D. and Sch.) formáció. Mindkét példa a Plebejides-hez hasonló tagolódású nyugatpalearktikus-xeromontán rokonsági körrel rendelkezik. Példaként az általam legjobban ismert magyarországi P. sephirus populációkra utalok: A tápnövény és a lepke szünkron tenyészideje, az imágók endemikus tápnövénye; a hangyák szerepe nemcsak a lepkék esetében fontos, hanem a hernyó tápnövényének megporzásában és a magok terjesztésében is. Még tisztázatlan a hangyák szerepe, de föltételezhető, hogy a 43. xerotherm-jellegű élőhelytípusokban kulcsfontosságú szerepük van, ezáltal fontos láncszemek az elszigetelt életközösségek között. Pl. a hespericus és a trappi. Ezeket egymástól is és a többi rokon taxontól is számukra áthatolhatatlan beerdősült területek vagy a kibontakozó Nooszféra foltjai választják el. Pl. Göd-alsó és Dunakeszi-gyártelep közt húzódó vasúti töltés populációja. A területet a vonal villamosításakor erőteljesen rendezték, majd ezüstfa-bokrokkal telepítették be. A homokbuckákon néhány év leforgása alatt megjelent a nyílt, majd a zárt homokpusztagyep, vele az Astragalus exscapus és az fris pumila; itt tenyészik a P. sephirus is. Az ezüstfák növekedésével erős szukcessziós hatás érvényesül (növekvő árnyékolás, széltől védettebb oldalak), kezd eltünedezni a csűdfű és vele együtt a lepke is (BÁLINT and KERTÉSZ 1990a). Ugyancsak antropogén eredetű lehet a Szigetszentmiklós déli határában lévő kis biotóp: a vízvédelmi területet átszelő tankok számára kibetonlapozott út két oldalán nő a Astagalus exscapus. A katonai terület 1956 után létesült, a környéken komoly földmunkák nyomai láthatók. Az élőhely szinte bizonyos, hogy a nagy dunai árvizek idején több hétig is víz alatt van. Ha a magyarországi populációkat magyar névvel, alfaji szinten kell jelölnünk, kézenfekvő a "fóti zefírboglárka", szóösszetétel. Ugyanígy a delibláti {Uhryk-zefírboglárka), erdélyi (Erdélyi zefírboglárka), stb. populációk esetében. Táblázatok 1. táblázat Nyugat-palearktikus xeromontán refugiumok és azok Plebejides taxonjai. Table 1. Xeromontane refugiums in the western Palearctic region with their Plebejides taxa. 4. táblázat. A Plebejides szubgénusz és taxonjainak magyar nevei: Atlasz: Sierra Neveda: Nyugati-Alpok: Macedónia: Balkán-hegység: Peloponné szósz: Taurusz: Libanon: Kis-Kaukázus: Elbursz: Köpet-dag: Zag rósz: Pamir: Tien-Sán: Tarbagatáj: Altáj: Hindukus: martini és allardi hespericus trappi magnificus sephirus brethertoni akbesianus nichollae ordubadi és semiturcmenicus solimanus turcmenicus iranicus klausrosei +++ és patriarchal zephyrinus és forsteri++ tarbagataiensis+++ pylaon és katunensis++ indicus Plebejides Plebejus allardi Plebejus martini Plebejus hespericus + Plebejus trappi + Plebejus sephirus sephirus+ Plebejus sephirus nichollae Plebejus sephirus iranicus Plebejus zephyrinus Plebejus pylaon pylaon + Plebejus pylaon forsteri Plebejus pylaon katunensis Plebejus patriarca Plebejus indicus indicus Plebejus indicus philbyi - Bókaboglárkák ++ - Allard-boglárka - Martin-boglárka - Heszperiai boglárka - Trapp-boglárka - Zefír-boglárka - Nicholl-zefírboglárka - Iráni zefírboglárka - Ál-zefírboglárka - Pülaon-boglárka - Forster-pülaonboglárka - Altáji pülaonboglárka - Pátriaárka-boglárka - Indiai boglárka - Philby-indiaiboglárka + Lásd: BÁLINT (1992). ++ Lásd: BÁLINT and LUKHTANOV (1990). +++Lásd: BÁLINT, KERTÉSZ and LUKHTANOV (1993). + Európában is előfordul ++ Bóka - az Astragalus-fajok erdélyi elnevezése (PÁZMÁNY 1983) szebb és gördülékenyebb szóalkotás kedvéért választottam a trocheikus "bóka" szót a lassú spondeuszból álló csűdfű helyett.