Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: Kvantitatív vizsgálatok a Gemenci Tájvédelmi Körzet nagylepke (Lepidoptera) faunáján

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) 33- 43 Pécs, 1993 Kvantitatív vizsgálatok a Gemenci Tájvédelmi Körzet nagylepke (Lepidoptera) faunáján UHERKOVICH Ákos UHERKOVICH, Á.: Quantitative examination on the larger moths (Lepidoptera) Gemenc Landscape Protection Area, South Hungary. Abstract. The larger moth community of the inundation area of the Danube was studied. 11 979 adults of 324 Lepidoptera species were captured by light trap in 1984. The list of species and quantitative data per month are given. The dominant species was Peiosioa muscerda Hufn. Other frequent species are presented in Table 2. Bevezető A Dél-Dunántúl nagy lepkefaunájáról KOVÁCS (1953, 1956) viszonylag kevés adatot közölt. Egyes részterületek az ötvenes, hatvanas években még teljesen ismeretlenek voltak. A hatvanas évek végén megindult nagyarányú faunisztikai feltáró munka eredményeképpen a korábban ismeretlen tájak nagylepkéiről is számos tanulmány jelent meg. Ezek felsorolása itt hosszadalmas lenne, csak két összefoglaló megemlítését tartom fontosnak. UHERKOVICH (1976a, 1981a) a Dél-Dunántúl nagylepkefaunájának lelóhelyi adatait foglalja össze két cikkében. A mintegy 25 kisebb-nagyobb faunisztikai adatközlő cikk nyomán az eddig nem vagy csak hiányosan ismert Zselic, Dráva-sík, Belső-Somogy (a Barcsi Tájvédelmi Körzettel) vagy a Mecsek hegység egyes részeinek lepidoptera faunája aránylag jól ismertté vált. A Dráva-sík délnyugat-baranyai részének lepidopterológiai vizsgálata több kérdést is felvetett. Elsősorban a biogeogáfiai határok megvonásának problémakörét. A hazai növényföldrajzi szakirodalom (pl. HORTOBÁGYI, SIMON 1981) szerint a Dráva-sík egyértelműen az Alföld részét képezi. Ezt az álláspontot kevéssé támasztották alá a lepidopterológiai vizsgálatok, hiszen ezen az alföldi jellegű, növénytakarójában már sok dél-dunántúli vonást mutató tájon a nagylepkefauna minőségi és mennyiségi összetétele kifejezetten "dunántúli típusú", azaz hiányoznak a jellemző alföldi elemek, helyettük számos erdőlakó faj él ott (vö. UHERKOVICH 1972, 1975, 1977, 1978, 1981b, 1983). A Duna jobb partja - bár szigorúan véve a Dunántúl része - már kifejezetten alföldi jellegű táj. A hullámtér és a fő védvonalakon kívül eső széles területsáv feltöltött síkság. A tolnai és baranyai Duna-part ilyen sík területsávja helyenként tekintélyes, 10-15 km-es szélességet ér el, például Baja és Bátaszék között, de ettől északra, a Sió-torok közelében is. Más részeken a löszdombok csaknem a mederig nyúlnak, itt az ártér keskeny. A Gemenci Tájvédelmi Körzet legnagyobb része az egykori ártéren fekszik. Az itt elterülő ártéri erdők teljeskörű védelmére 1977-ben 17 800 hektáron hozták létre a tájvédelmi körzetet. Mint a Dél-Dunántúl számos tájegységének, ennek is csak meglehetősen hiányosan ismertük élővilágát. Gemenc esetében a terület megismerését még tovább nehezítette az a tény, hogy gyakorlatilag zárt vadászterület révén ott a kutatómunkának sok adminisztratív akadálya volt s ezért rendszeres vizsgálatokat nem végeztek ott sem amatőrök, sem intézmények. A tájvédelmi körzetté nyilvánítás azonban megkívánta, hogy legalább utólag elkezdődjenek a természettudományos vizsgálatok. Ennek keretében 1984-ben a gemenci vadászház mellett fénycsapdát működtettem és annak nagylepke, valamint tegzes anyagát kiválogattuk, megőriztük és meghatároztuk. Gyűjtőhely, gyűjtőmódszer A fénycsapda az általunk már korábban (és jelenleg) is használt felépítésű volt, 125 wattos higanygőzlámpával felszerelve. A gemenci vadászház kertjében, a háztól keletre állt, viszonylag nyílt terepen. 1984-ben április 2tól november 24-ig folymatosan működött. A nyári anyag egy része meglehetősen rossz állapotú, gyakorlatilag meghatározhatatlan volt, így a júliusi és augusztusi mennyiségi adatok nem teljesen reálisak. A csapda környezete a gyűjtések szempontjából ideális volt. Zavaró fényforrások nem befolyásolták a hatékonyságot. A környéken mezőgazdasági termelés nincs, így az ezzel rendszerint együttjáró környezeti károsítás (vegyszerezés, műtrágyázás) elmaradt. Ugyancsak nem volt kitéve a szél hatásának sem (ez is fontos tényező az eredményesség szempontjából!). A környező területek klimax társulása tölgy-kőris-szil ligeterdő (Querco-Ulmetwn), a mélyebb részeken (pl. elhagyott holtágak helyén) fűz-nyár ligeterdő alakult ki. Az erdők cserjeszintje helyenként meglehetősen gazdag, a gyepszint viszont eléggé egyhangú, különösen a