Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)
Művészettörténet - Aknai Tamás: Günther Uecker „Mező 1987” című képének elemzése
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37(1992) 259-263 Pécs, 1993 Günther Uecker "Mező. 1987." című képének elemzése Aknai Tamás Az 1930. március 13-án Wendorfban (Mecklenburg) született művész gyermekkorát a Wustrow-félszigeten töltötte. 1949 és 1953 között Wismarban, majd a BerlinWeissensee-i Művészeti Akadémián folytatta festői tanulmányait. 1955-től három évet töltött a düsseldorfi Művészeti Akadémián. 1955-57 készültek első "ujjfestményei", struktúráit felületű olajképei, szegeit munkái. 1958-ban a Heinz Mack és Otto Piene alapította Gruppe Zéróhoz csatlakozott. 1960-ban rendezte első egyéni kiállítását a milánói Galleria Azimuth-ban, amit csoportos és egyéni kiállítások sora követett mindmáig 1 . Ekkor készültek első "fény-filmjei, plasztikái", Düsseldorfban bemutatkozott a Zero III. 1963-ban, a Museum Haus Lange "Lishtsalon" kiállítása után első díjat kapott a Zero és a Gruppe N a 4. San Marionoi Biennale. 1964-ben elnyerte Északrajna Wesztfália díját. 1965-ben a "Fiatal Művészek Párizsi Biennáléján" díjat kapott. 1966-ban Bonnban rendezték Piene-vei és Mackkal a Zero utolsó bemutatóját. Gerhard Richterrel a Baden-Badeni Kunsthalléban "Élni a Múzeumot" címmel rendezett egy demonstrációt 1968-ban. Megjelentette az Ueckerzeitungot, melyből kilenc szám készült 1971-ben készítette a Strzeminskire emlékező egyszerűen struktúráit felületű képeit, elnyerte a kritikusok díját a Sao Paoloi Biennalen. Tanulmányozta az indián-kultúrákat. A "Fekete-Fehér tér" című videofilmjét 1972-ben készítette egy cselekményes térberendezés alapján, ugyanekkor öt hónapos afrikai utazást tett. 1974-ben Ázsiában utazott és közreműködött a Brémai Operaház. "Fidelo-Leonora" bemutatójának előkészítésében színpadképével. Lódzban bemutatta "Struktúra" kiállítását. 1975-ben 10 litográfiát tartalmazó mappát jelentetett meg a St. Galleni Erker Kiadónál. 1976-ban színpadképet tervezett a "Parsifalhoz". 1977-ben filmet készített róla a WDR "Uecker munkák 1967-1977" címmel. Résztvett a 6. Documenta (Kassel) rajz-szekciójának kiállításán. 1979-ben a Bayreuthi Fesztivál számára a "Lohengrinhez" készített terveket. 1980-ban a berlini "Katolikus Napokra" hozta létre szögekkel átütött "Csónak szobrát", a "Hit jelei, az avantgárdé szelleme" című kiállításon. 1980-ban születtek első "Tájkép-rajzai". 1981-ben mutatták be "Terrorkórusát" a baseli kalapácsgyárban. Résztvett az "Attitudes/Concepts" kiállításon az amsterdami Stedilijk Museumban, a "Képek nem tilosak" kiállításon, a 87. Német Katolikus Napokon, 1982-ben. 1984-ben nagy utazást tett Szibériában, Mongóliában, Kínában. 1985-ben Izlandra utazott, közben azonban számos kiállításon vett részt. 1986-ban készültek el "Az ember veszélyes az emberre", valamint a "Képek Csernobil után" című sorozatai. 1987ben Ludwigshafenben rendezték retrospektív kiállítását, majd 1988-ban Moszkvában is bemutatták műveit. 1989ben a lódzi Művészeti Múzeumban állított ki. 1990-ben Hannoverben, Kölnben, Linzben, Edingburgh-ben, Lipcsében és Lübeckben voltak egyéni és csoportos kiállításai. Düsseldorfban él, a Művészeti Akadémia tanára. 1987-ben az egyre szorosabbá váló német-magyar kapcsolatok bizonyítékaként, Richard von Weizsäcker államelnök 1986-os magyarországi és pécsi látogatása utáni kerülhetett sor Günther Uecker kiállításának a megrendezésére a Janus Pannonius Múzeum Vasarely gyűjteményének termeiben. A művész ekkor ajándékozta, a Modern Magyar Képtárnak Mező. 1987. (vászon, olaj, vasszög, 120x120x14 cm, leltári szám: JPM 87.123) című munkáját 2 . Az európai lét és életformák kereteit, belső diszharmóniát, Kelet és Nyugat ellentmondásos együvé és máshová tartozásának egymást átfedő rétegeit nagy figyelemmel elemző művész a nyugatnémet progresszió egyik meghatározó művészcsoportjának törekvéseivel együtt alakítja ki ars poétikáját. Élményei egy nagy képzőművészeti hagyományú Rajna-parti német város, Düsseldorf Művészeti Akadémiáján formálódtak művészeket alakító pedagógiai koncepcióvá és műveinek többsége is düsseldorfi műtermeiben született. A kortársművészet eszköztárának, témabővüléseinek hitelesítésében Uecker szerepe igen nagy, és e tény is természetes következménye az Európán kívüli térségekkel, a történelem, kultúra és vallások európaitól eltérő alakzataival való találkozásnak. A kép-építés, megformálás, kiállítási érték, a hatáskeltés hagyományos mechanizmusainak elfogadása mellett számos ponton mégis csupán az önmaga teremtette referenciákra támaszkodva tágította ki a személyes gyakorlati és gondolati teret, melyben már a gesztus, természeti képben tett minimális beavatkozás, leírt koncepció, idézet is poétikai értékű lehet. A Mező.
