Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Néprajztudomány - Bálint Zsolt: A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus, I. Bevezetés, hangszerek és hangszeres szokások

9. Cigánykobzás, Ploszkucény. (Fotó: Csorna Gergely, 1983). Hegedű (10-11. és 31. képek) Helyi elnevezés: cinege (északi csángó Ploszkucény, Szabófalva), hedegű, muzsika (Külsőrekecsin), hegedű, muzsika (Külsőrekecsin), hegedű (Forrófalva, Klézse, Lujzikalugar, Újfalu). Etimológia: Külsörekecsini adatok szerint (Függ., M. II) — álltartó = ua., húrtartó = nyelv, láb = szék, fogólap = nyél, csiga = fej és szem, nyak = ua., kulcs = feszítócsap, finomhangoló = surug, húr = szerma, káva = oldal, test = ua., hátlap = hát, vonó = árkus, csúcs = fej, vonónyél = vessző, vonószőr = lófarok. Adat: Gajcsána-Magyarfalu (Függ.: AP 508-12., HANKÓCZI 1988: 322.); Klézse (ВЕКЕ 1988: 77., VERESS 1989: 308. és 378., 379. (fényképek); Külsőrekecsin (Függ.: M. П., III., VII., 11 és 31. képek); Lábnik (HANKÓCZI 1988: 321.); Lészped (HANKÓCZI 1988: 321.); Lujzikalugar (Függ.: AP 3965-66., Mgt. 4143., 4437., M. VIII., XI., GUNDA 1990: 49; HANKÓCZI 1988: 322., 11. fénykép, KALLÓS 1987, 10. kép); Mardzsinén (MARTINAS 1985: 160. (fénykép); Ploszkucény (Függ.: 193 10. Csángómagyar hegedűs, Lujzikalugar. (Fotó: Barabás Zsolt, 1990. január) M.I., HANKÓCZI 1988: 323.); Pusztina (HANKÓCZI 1988: 321.); Szabófalva (DOMOKOS 1987:136., LAKATOS 1979, WICHMANNÉ 1936: [1. és 2. ábra]; Újfalu (GAZDA 1980: 205.); Trunk (GAZDA 1980: 205.). Jegyzet: Még általánosan elterjedt, a moldvai hagyományos együttes dallamjátszó hangszere lehet (vö. ALEXANDRU 1956: 65. kép). Játékmódja a gyimesihez hasonlóan régies elemeket őriz (vö. DINCSÉR 1943). Nemcsak cigány, hanem magyar hegedűsök is ismertek, legtöbbjük saját szorgalomból tanult (Külsőrekecsin, Lujzikalugar, ВЕКЕ 1988: 77. — Klézse). Olyan falvakban, ahol magyar muzsikások vannak, vagy azok környékén, inkább a magyar zenészeket hívják, mert azok megbízhatóbbak. A cigányok hamar lerészegednek és nem tudnak végigjátszani egy lakodalmat (Külsőrekecsin, vö. HANKÓCZI 1988: 320 és 322.). Az utóbbi években egyre jobban háttérbe szorul a nagyobb hangerejű és „modernebb" hangzású szaxofon és trombita mellett. Érdekes az északi csángó „cinege" elnevezés: a cinegét (Parus major L.) „Szentgyörgy"-madárnak hívják Somoskában (Függ.: M. III.).