Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Néprajztudomány - Bálint Zsolt: A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus, I. Bevezetés, hangszerek és hangszeres szokások

187 Különböző táncalkalmak Források: BOSNYÁK 1980: 196.; GAZDA 1980: 111., 114-117., 120-122., 127-129.; HANKÓCZI 1988: 316-317.; LAKATOS 1986: 131. A böjti időben semmiféle mulatságra nem volt lehetőség, a hangszeres játékos még hangszerén sem gyakorolt (Külsőrekecsin). A böjtöt még ma is szigorúan megtartják (Külsőrekecsin, Trunk). Az egyházi évközi időkben minden vasárnap délután, szórványosan hétköznapokon, egyházi ünnepek alkalmával (búcsúk) volt tánc, húsvét másodnapjától Szent András ünnepéig. A zenészeket sokhelyütt a pap, vagy a kántor fogadta, egyes falvakban a legényegylet („seregek" vagy „kezesek") vezetői. A muzsikásokat húsvéttól adventig fogadták meg. Ebben az esetben pénzt gyűjtöttek a zenészek fizetségére. Ma minden alkalomra külön fizetnek. Általában a templomkert vagy környéke a vasárnapi táncmulatságok helye (1. kép), vagy egy új házat béreltek, amelynek sárpadlója döngölésre várt. Ezeken a táncalkalmakon csak leányok és legények táncoltak, páros táncnál azonos neműek mindig csak azonos neműekkel (32. kép, vagy CSOMA 1988, 11. fénykép). Ebben a régi balkáni körtánchagyomány nyomát fedezhetjük föl, ahol is a nemek külön köröket alakítva járják a táncot. Erkölcsi megfontolásból a moldvai katolikus egyház is igyekezett életbentartani ezt a hagyományt. Megsértése szigorú büntetéssel járt („pedeápsza", vö. román pedeapsä). Ezzel a gyakorlattal ma már nem találkozni, de az idősebb adatközlők emlékezetében még elevenen él (IMRE-SZESZKA 1986: 205-206.). Este csak az újabb időkben volt tánc („bál"). A tánc rendje a következő (Külsőrekecsin): ruszászka (ruseascá), floricska (floricicá), magyaroska (moghioru§ca), bulgáreászka (bulgareascá), botosánka (botoçancä), keresel (cárá§el), csárdás (cearda§), hóra (hóra). Az adatközlő szerint régi táncokkal kezdték a mulatságot, s a vége felé már csak újabbakat játszottak (hóra, csárdás, polka, zdräbuliancä, bra§oviancä). A régi táncok kezdenek kimenni a divatból, habár még a fiatalság ismeri őket és táncolja (Külsőrekecsin, Nagypatak). GUNDA (1990: 49, pontosabb falumegjelölés nélkül) szerint: verbung, korogyászka, floricsika és kezes. Szólóhangszer egyedüli hangjára Moldvában ma már nem táncolnak. Régebben a guzsalyas mulatságokon vagy táncalkalmakon beérték egyetlen hangszerrel is. Általános volt a furulya és a duda, később a hegedű (Külsőrekecsin), olykor egy levélsíp (Külsőrekecsin) vagy doromb (Klézse) által szolgáltatott tánc- és hallgatózene. A guzsalyasok elmaradásával, a táncalkalmak ma már sokkal nagyobb szabásúak (hasonlóak a régi húsvétvasárnapi és húshagyati táncalkalmakhoz), ezek igényét egy hangszer nem elégítheti ki. Moldvai gyűjtőútjaim során jelent meg a diszkó. Legtöbbször vándormozival együtt érkezik a faluba (Csík, Külsőrekecsin). A mulatság helye Külsőrekecsinben a „kultúr" volt. Szabófalván az 1989 évi búcsún már a „modern" szórakoztatóipar vonult föl (diszkó, céllövölde és körhinta - 33. kép; hagyományos muzsikának nyomát se találtuk). A kalákatánc több fajtája ismert a gyimesi csángóknál (KALLÓS-MARTIN 1970). Moldvában nem találkoztunk ezzel a szokással. Menyekezö (nunta, rom. nuntä) Források: BOSNYÁK 1980:200-201.; DOMOKOS 1941; 162-181; GAZDA 1980; 120-122., 205-207; GUNDA 1990; 48-50; HANKÓCZI 1988; 317-320; WICHMANNÉ 1936. A menyekezőre hangszeres együttest fogadnak, a nyirej (vőlegény, rom. mire) házánál, majd a templomba menet. Később az esküvő végétől egészen másnapig alkalom nyílik a táncos mulatságra. A házasok nem vettek részt a fiatalok táncalkalmain, csak lakodalomban mulattak. A lakodalmi táncalkalmakon férfiak és nők együtt táncolhattak. A lakodalom legtöbbször szombattól keddig tartott, gazdagabb családoknál egy hétig is. A lakodalmi szokásokhoz kötődő hangszeres dallamanyag szinte teljesen ismeretlen volt. Csupán Hankóczi közölt egy dallamot „Menyasszony fogadása..." megjelöléssel (HANKÓCZI 1988,4. kotta), továbbá ismert egy menyaszszonybúcsúztató ütempáros gyökerű szöveges-dallam Szabófalváról (MNT III/A. 295). A lakodalom alatt többször fölhangzó párosítók és „huhogató"szövegek közül néhány már publikálásra került (pl: DOMOKOS 1941: 166-167., DOMOKOS-RAJECZKY 1956: 24-30 sz. dallamok; MNT IV: Függelék XI,-SZEGÓ 1988, 75. sz.). A táncanyag megegyezik a hagyományos moldvai csángó táncokkal, legújabban SERES-SZABÓ (1991) közölt lakodalmas szokásokhoz kapcsolódó érdekesebb dallamanyagot. Keresztelő Források: BOSNYÁK 1980: 191.; Függ.: Külsőrekecsin, M. II-III. A keresztelői táncmulatság újabb szokás. Külsőrekecsini adatközlőink szerint régen nem volt divatban. 7.2. Naptári ünnepekhez kötődő hangszeres szokások Korindálás Források: BOSNYÁK 1980: 128. Karácsonykor néhány legény összeáll és „korindal" házról házra. Legtöbbször egyházi énekeket énekelnek, egyik-másik legény furulyát visz és kíséri társait (28. kép). Olykor alakoskodó személyeknek, „mosul"-nak, álarcos öregembernek öltözködnek s így járnak el az