Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)
Régészet - G. Sándor Mária: A pécsi püspökvár feltárt középkori egyházi és világi épületei
no 9. ábra. A középkori egyetem Nagytermének feltárás utáni részlete. A székesegyháztól északra feltárt középkori épületmaradványoknak az egyetemmel történő azonosítását bizonyítja az is, hogy az "schola maior"-ként 1543-ig, a török foglalásig működött. Ettől kezdve az épületet a törökök annak 1664-ben bekövetkezett pusztulásáig kaszárnyának használták. így tehát az egyetem helyének szempontjából nem jöhet számításba a székesegyháztól délre eső terület, ahol 1506-ban Petrovich véleménye szerint a már korábban itt lévő románkori kápolnához csatlakozva az "aedes Satmarianae" 24 épült. A székesegyháztól nyugatra, illetve délnyugatra a XIV. században pedig már a püspöki palota állott. A székesegyháztól északra húzódó viszonylag keskeny területen a XIV. század közepén a korábbi románkori épületegyüttes ekkor már elpusztult maradványai lehettek, amint ezt a feltárás eredményei és az ásatási megfigyelések bizonyítják. Az ásatás során előkerült falmaradványok, valamint egy románkori oszlopfő arra engednek következtetni, hogy e helyen a korábbi XIXIII. századi püspöki palota állhatott. (6. kép) A XIV. században a püspöki palotát a székesegyháztól nyugatra, illetve délnyugatra helyezték át. E romok részbeni feltöltésével kialakított teraszon épül fel a már korábban említett Aranyos Mária kápolna, míg a terület keleti felében lévő romokat elbontva, annak helyén építik fel az egyetem épületét, amelynek nyugati fala részben románkori alapok felhasználásával készült. Minthogy ez utóbbi két épület elhelyezésére a Püspökvárban 25 a már említett északi romterületen kívül más hely már nem állott rendelkezésre, ezért választja mind Miklós, mind Vilmos püspök a XIV. század közepétől fogva e területet az általuk alapított reprezentatív célokat szolgáló épületek 26 helyéül. Az eredetileg egyemeletes egyetem a székesegyháztól északra (7-8. kép) - attól teljesen függetlenül emelt hosszanti tengelyével kelet-nyugati irányban elhelyezkedő épület volt. Főhomlokzata a székesegyházra nézett és bejárata ugyancsak a déli homlokzat középtengelyében nyilott. Az épület közel 35 m hosszú és mintegy 10 m széles tömbként helyezkedik el a belső várfal és a székesegyház között. Földszintjét egy 19 m hosszú nagyterem a "magna aula" foglalja el (9. kép), amelyhez északról egy, az épület teljes hosszában húzódó több mint 3 m szélességű folyosó csatlakozik (10. kép). A nagyterem keleti és nyugati végén egy-egy kisebb terem található. Az épület déli homlokzatát keskeny XIV. századi tölcsérbélletes ablaknyílások törték át. Északi homlokzatának emeleti ablaknyílásai profilált kőkeretes ablakok voltak keretükben vasráccsal. (11. kép) Az ablak kőkeretének stílusa a XIV. század második felének csehországi eredetű ú.n. "grafikus stílus"-ára utal. Az épületen "in situ" előkerült műformák egyértelműen a XIV. század második felére határozhatók meg.
