Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)
Régészet - G. Sándor Mária: A pécsi püspökvár feltárt középkori egyházi és világi épületei
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) 105-114 Pécs, 1993 A pécsi Püspökvár feltárt középkori egyházi és világi épületei G. SÁNDOR Mária Pécs a római és a középkorban Dél-Dunántúl egyik legjelentősebb városa volt. A pécsi Püspökvár az egykori Sopianae 1 temetőjének északnyugati sarkára települt. Az ókeresztény temetőkápolnák egy része a középkori Püspökvár területén volt. A székesegyháztól északra húzódó kutatási területünkön azonban mindeddig "in situ" római maradványok nem kerültek elő. A mai Belváros területét magábafoglaló középkori Pécs csaknem szabályos alaprajzú, fallal körülvett városként alakult ki. Északnyugati sarkában állott az ugyancsak fallal megerősített Püspökvár (1. kép). A Püspökvár, - vagy másként belsővár - a székesegyházzal és a püspöki palotával együtt már a XI. században fennállt. 23 A székesegyházon kívül az oklevelek a XIII. században - 1217-ben - említik először a Keresztelő Szent János társaskáptalan templomát a várban. A középkor folyamán az épületet többször átépítik, s az fennmarad a török hódoltság végéig. A kápolnát Joseph de Haüy 4 francia hadmérnök 1687-es és Hermanng 5 1754-es térképe jelzi. Feltételezhető volt már korábban is, hogy az 1780-ban épült udvarmesteri ház a templom romjainak felhasználásával épült. Az épület kutatása során a XVIII. századi ház tengelyével megegyezően egy keskeny, 23,5 m hosszúságú és 10,5 m széles románkori kápolna került elő, mely első és második építési korszakában félköríves szentélyzáródású volt (2. és 3. kép). A várat legkorábban ábrázoló Haüy és Hermanng térképén egy sokszögzáródású szentély maradványa figyelhető meg. A gótikus szentély azonban jórészt elpusztult. Az ásatás során előkerült íves záródású szentély arra enged következtetni, hogy a kápolna építésének ideje megegyezik a kisprépostság 1217-ben történt első említésével 6 . A szentély kisméretű megnagyobbítása még a XIII. században készülhetett. Gótikus átépítése viszont feltételezhetően a Püspökvárban a XIV. század második felében történő nagyarányú építkezésekkel hozható összefüggésbe. A kápolnához északon csatlakozó épületmaradványok feltárása jelenleg is folyamatban van. A tatárjárás után püspöki kővár épült Pécsett, amelynek célja a székesegyház, a palota, valamint az ezekhez tartozó épületek védelmének biztosítása. Az Árpád-kori négyszög alaprajzú várat később a délnyugati és délkeleti sarkán négyszögletes toronnyal erősítik meg. Feltételezhetően ennek a XIII. századi várnak, illetve védelmi rendszerének maradványai kerültek elő a Barbakán ú.n. "nyaktagja" alatti részében. Az eddig előkerült részletek azonban még nem adnak összefüggő képet a XIII. századi vár erődítményrendszeréről 7 . A fallal és bástyákkal megerősített várban a székesegyház mögötti területen épült fel a Miklós püspök által 1355-ben alapított Aranyos Mária kápolna. 8 Tőle kissé távolabb kelet felé pedig az 1367-ben 9 létesült első magyar egyetem épülete állott, amelynek alapítója Anjou Nagy Lajos király volt, javadalmazója pedig Vilmos 10 pécsi püspök. Az Aranyos Mária kápolna maradványait a közelmúltban végzett ásatás eredményei alapján ismerjük. Ezek azonosíthatók voltak az oklevelekből már ismert kápolnával. A 20 m hosszúságú keletéit kápolna szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, déli és északi oldalához pedig mellékkápolnák csatlakoznak (4-5. kép). Az oklevelek a kápolna nyolc oltáráról tesznek említést. Jelentős püspöki temetkezőhely volt. Az utolsó okleveles adat szerint 1504-ben itt temették el Ernuszt Zsigmond püspököt is. A kápolna feltárása során a szentélyben előkerült egy kifalazott feldúlt és kirabolt sírgödör. A sírból a magyar gótikus szobrászat és épületplasztika remek alkotásai kerültek elő. A kápolna a török korban pusztult el, ekkor kerültek a szobrok a kirabolt sírba. A szoborlelet egyes darabjai több korszakból származnak. Az első csoportot azok a festett 1 ' szobormaradványok alkotják, amelyek legkiemelkedőbb darabja az a női szentet ábrázoló torzó, amelynek lágyan hullámos haja aranyozott volt. A festett szobrok csoportjában igen jelentős még egy püspökszentet ábrázoló, csaknem életnagyságú szobortöredék. A festett szobrok kora a XIV. század második felére határozható meg és azok a kápolna építésének idejéből származhatnak. A szobrok második csoportját képezik a XV. 12 századból származó festetlen figurális darabok. A legjelentősebb közülük egy a kezében füstölőt tartó angyal, valamint egy finom faragású, két apostolt ábrázoló dombormű.
