Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)
Természettudományok - Bálint Zsolt: Egy xeromonták bogláklepke: A Plebejus pylaon (Fischer von Waldheim, 1832) és rokonsági köre (Lepidopter, Lycaenidae), II.
40 BÁLINT ZSOLT 156—159. ábra 156—157. Plebejus (Plebejides) sephirus semiturcmenicus Bálint, Holotípus, 158—159. P. sephirus semiturcmenicus Bálint, Ali о ti pus. 01., Crematogaster auberti Em., Formica cinerea Mayr. és Plagiolepis schmitzii Forel. (Madrid). Fiedler (1990), aki a nyugatpalearkitikus boglárkalepkéket a hangyákkal való kapcsolataikon keresztül vizsgálta, a Plebejus pylaon (s. 1.) taxont az „erősen mirmekofil" csoportba sorolja (steadly myrmecophilous: a legtöbb, vagy az összes hernyóalakot látogatják a hangyák). A hangyafajok fölsorolásában nagyrészt Munguira említett adataira támaszkodik ( 14 ). 1.3. Báb Tömzsi, feji és portohvégi része kerekded. Alapszíne zöld, olajzöld vagy csontszínű, sötétebb rózsás oldalvonallal a potrohi részen. A szárnyak helyén a színezet valamivel sötétebb árnyalatú. Bábozódni a tápnövény gyökerei közé húzódnak, a hangyajáratok felső végeibe. Fogságban a hernyó finom szövedéket sző a föld felszínére, derekát finom fonallal az aljzathoz rögzíti. A báb arccal a földnek fekszik gubószerű képződményében (Antalfalvi, 1971, Chapman , 1914, Lepidopteren Arbeitsgruppe, 1987 és saját megfigyeléseim). A bábállapot a taxontól függően két-négy hétig tart (olykor még hosszabb ideig). Kikelés előtt a szem helye besötétedik, majd a szárny rajzolata teljesen láthatóvá válik. A bábokat olykor a 14. Az 1990. áprilisában P. sephirus hernyókról gyűjtött hangyafajokat (Fót és Szódliget környéke) kérésemre dr. Gallé Gábor (József Attila Tudományegyetem, S zeged) hangyaspecialista vizsgálja. hangyák költöztetik, tehát valószínű, hogy mint néhány rokon boglárkalepke esetében, a Plebejides -ek bábja is rendelkezik valamilyen váladékkiválasztó szervvel ( 15 ). 2. A Plebejides taxonok hernyóinak tápnövényei Az irodalmi adatok szerint a hernyók kizárólag Astragalus fajokon élnek, amelyek közül számos az endemikus „törpefaj". Meghatározásuk sokszor komoly nehézségekbe ütközik (Parent, 1987 \Podlech , 1988). Valószínű, hogy a következőkben felsorolt adatokközül néhány referátum téves határozáson alapszik. A taxonokat betűrend szerint sorolom föl: augustanus Mentzer Tápnövény; A. (Calyocophysa) centralpinus Вт. Br. Lelőhely: Észak-Olaszország, Cogne, Aosta- völgy. Forrás: Lepidopteren Arbeitsgruppe (1987). brethertoni Brown Tápnövény: A. (Tragacantha) thracicus cylleneus Hayek. Lelőhely: Görögország, Helmos. Forrás: Bálint and Kertész (1990). brethertoni Brown Tápnövény: A. (Tragacantha) thracicus parnassi 15. Wettstein János (Budapest) egy alkalommal a fóti Somlyóhegyen boglárkalepke-bábokat dpelő hangyákra bukkant. A bábokat bolyukba hurcolták a dolgozók. Kíváncsiságból néhány bábot hazavitt és P. sephirus-ok. keltek ki belőlük. A bizonyítópéldánypk a TTM Állattárának gyűjteményében találhatók, „Fót, Somlyó, e. 1., Wettstein" jelzettel.
