Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Régészet - K. Zoffmann Zsuzsanna: A középeurópai (KVK és DVK) valamint az alföldi (AVK) vonaldíszes kerámiák embertani leleteinek metrikus összehasonlítása

VONALDÍSZES KERÁMIÁK EMBERTANI LELETEI 91 7. Jellegegyüttesek 8. Összegezés Az egyedi méret- és indexadatok kategóriánkénti megoszlása egyértelműen az AVK populáció robusz­tusabb voltát jelezte, s ennek több oka lehet. Robusz­ticitásbeli különbségek adódhatnak ugyanis az adott népcsoportoknak eleve eltérő taxonómiai összetételé­ből is, de ilyen eltérések jelentkezhetnek azonos taxo­nómiai összképű népességek egymástól eltérő ütemű gracilizációs folyamatai során is, amikor egyes nép­csoportok még megőrizték archaikusabb jellegeiket (vö. Nemeskéri 1961 : a bükki leletek mint a homo sa­piens fossilis továbbélésének képviselői). A méretek-jelzők kategóriánkénti megoszlásának vizsgálata azt is jelezte, hogy mind a keleti, mind a nyugati népesség taxonómiailag heterogén kellett hogy legyen: brachy- és hyperdolichokranok, alacsony és magas arcúak, illetve lepto- és eurymorphok fordul­nak elő a vizsgálati anyagban egymással párhuzamo­san. Az egyes taxonómiai nomenclaturák és egyedi meghatározások szubjektivitásának kiküszöbölésére ezúttal a (taxonómiai analíziseknek is egyik alapját képező) kategóriák által meghatározott méretek és in­dexek segítségével kialakítható jellegegyüttesek egyez­tetése szolgál. Habár ezt az egyeztetést a leletek töre­dékessége nagyban megnehezíti, nagy vonalakban mégis körvonalazhatóak a jelenlévő, illetve pillanat­nyilag megfigyelhető jellegegyüttesek. Az 5.—6. táblázat alapján a következő jellegegyüt­tesek, illetve általuk meghatározott típusvariánsok kü­löníthetők el: 1. magas, széles, eurymorph arcú, középszéles-szé­les, meso-brachykran agykoponyájú típusvariáns, 2. magas, középszéles-keskeny, leptomorph arcú középszéles, dolicho-hyperdolichokran agykoponyá­jú típusvariáns, 3. alacsony, középszéles-keskeny, eurymorph ar­cú, középszéles-keskeny, dolicho-hyperdolichokran agykoponyájú típusvariáns, és végül 4. alacsony, közép-széles, keskeny, leptomorph ar­cú, keskeny-igen keskeny, dolicho-hyperdolichokran agykoponyájú típusvariáns. A táblázatok tanúsága szerint e jellegegyüttesek nincsenek összefüggésben a nemi dimorfizmussal, mindkét nemnek vannak képviselői valamennyi jel­legegyüttes köréből. A fenti elemzés alapján a KVK+DVK és AVK po­pulációk közötti eltérések a következőkben állapítha­tók meg: a) Az AVK-ban a nagy abszolút méretekkel rendel­kező típusvariánsok (1. és 2. típusvariáns) dominál­nak, míg a KVK+DVK-ban ezek előfordulási aránya már jóval kisebb. b) Az AVK-ban egyelőre ismeretlennek számít az alacsony, keskeny, leptomorph (4.) típusvariáns. Amennyiben feltételezzük, hogy egy-egy populá­ción belül az 1. variáns gracilizálódásával a 2., a 3. va­riáns gracilizálódásával pedig a 4. variáns alakul ki, akkor megállapíthatjuk, hogy az AVK populáció kép­viselői jóval archaikusabb formákat reprezentálnak, míg a KVK+D VK populáción belül ugyanezen alap­típusok gracilizálódása sokkal előrehaladottabb lehe­tett Ha ezután elfogadjuk (antropológiai bizonyíté­kok erre vonatkozólag még nincsenek), hogy az Al­föld kronológiailag következő régészeti kultúrájának (Tiszai kultúra) hordozói az AVK egyik kései csoport­jának, a Szakáiháti csoport népességének leszárma­zottai voltak, akkor az eredeti AVK típusvariánsok gracilizálódásának folytatásaként az Alföld késő neo­litikumában alakulhatott ki az a taxonómiai összkép, amely a nyugati térfélen már a kora-középső neoliti­kumban jellemző volt, s így érthetővé válik a kiindu­lási alapként szereplő Penrose-analízisnek azon ered­ménye, mely szerint a Tiszai kultúra sorozata—szig­nifikáns értékekkel — a Kárpát-medence nyugati tér­felének sorozatai által alkotott ún. „közép-európai csoporthoz" kötődik. Másrészt viszont feltételezhetjük azt is, hogy az alacsony, keskeny, leptomorph arcú (4.) típusvariáns­nak nyugat-kárpát-medencei, illetve közép-európai megléte egy olyan komponenshez kapcsolódik, amely nyugaton pluszként már e korai időkben is jelen volt, az Alföldi Vonaldíszes körből viszont már eleve hi­ányzott. Annak eldöntéséhez, hogy melyik fenti feltevés áll közelebb az igazsághoz, csak újabb leletekkel megnö­vekedett sorozatok jövőbeni összehasonlítása, illetve az adott típusvariánsoknak kronológiailag egymást követő régészeti csoportonkénti nyomonkövetése se­gíthet majd hozzá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom