Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Régészet - K. Zoffmann Zsuzsanna: A középeurópai (KVK és DVK) valamint az alföldi (AVK) vonaldíszes kerámiák embertani leleteinek metrikus összehasonlítása

VONALDÍSZES KERÁMIÁK EMBERTANI LELETEI 87 KrsTcany: 8 в, 11 9, (Jelinek 1973); Alsó-Ausztria— Henzing: 1 6, Kleinhadersdorf; 4 6,3 9, (Jungwirth 1977); Burgenland—Pöttsching: 1 6, ( Jungwirth 1965); Dél-Dunántúl — Medina-Margitsziget: 1 6, (Zoffmann 1983). AVK—Békés-Déló: 1 9,(Zoffmann 1983—84), Békés-Povádzúg: 4 6, 2 9, ( Lipták— Farkas 1967). Berettyószentmárton-Morotva: 1 6, ( Szathmáry 1978), Csanytelek-Ujhalastó: 2 <3, 2 9, Csongrád-Bokrospuszta: 2 6,1 9, Felsővadász-Várdomb: 2 6, ( Zoffmann közöletlen), KórósladányKengyelköz: 1 в (Zoffmann 1989), Mezőberény-Laposi kertek alja: 3 в, 1 9, ( Zoffmann közöletlen), Miskolc-Büdöspest: 1 9, (Bartucz 1916), MiskolcHillenbrand bg: 1 9 (Szathmáry 1976),Tiszaluc-Sarkadpuszta: 1 в, 1 9, ( Zoffmann közöletlen), VadnaAgyaggödör: 1 â,( Szathmáry 1982), Zaránka: 1 ó, ( Szathmáry 1978—79). Sem a fenti felsorolás, sem a további összehasonlítás nem veszi figyelembe a leletek kronológiailag egymást követő régészeti csoportokba való besorolását, ehhez ugyanis — ahogy az már a korábbiak során elhangzott — még nem áll kellő eset a rendelkezésünk4. Átlagértékek Az összehasonlítás alapját a következő méretek és jelzőkképezik: legnagyobb koponyahossz (M. 1.), legnagyobb koponyaszélesség (M.8.), fülmagasság (M:20.), számított koponyakapacitás (M.38.), arcszélesség (M.45.), arcmagasság (M.47.), felsőarcmagasság (M.48.), bigonális szélesség (M.66.), hosszúságszélesség jelző (8:1), hosszúság-fülmagasság jelző (20:1), arcjelző (47:45), felsőarcjelző (48:45), orbitajelzó (52:51), orrjelző (54:55). Az 1. táblázat szerint az átlagok sok helyen mutatnak jelentős eltéréseket. Az értékéket Aleksejev-debec (1964) féle kategóriák segítségével kifejezve, két átlag-koponyaformát figyelhetünk meg (2. táblázat): a) Hosszú, középszéles magas, dolicho-meso-orthokran, aristen agykoponya, középszéles-széles, középmagas-magas, meso-leptomorph arccal, mesorrhin orral és középszéles-széles mandibulával (az orbitaindex eltérő). Ide sorolható elsősorban a felsőausztriai, valamint az AVK sorozat, s e variáns gracilizált változataként az alsó-ausztriai (+Pöttsching) sorozat is keskeny agykoponyával és leptorrhin orral. b) Középhosszú-hosszú, keskeny, alacsony, hyperdolicho-dolicho-, chamaekran, euen agykoponya, keskeny, alacsony-középmagas, mesoprosop arccal, chamae-mesokonch orbitával és meso-chamaerrhin orral (a mandibula szélessége variál). A variáns robusztusabb változatát a csehországi sorozat, gracilisebb — hyperdolichokran, leptomorph — vátozatát pedig a nitrai sorozat képezi. 5. Variációs terjedelmek Az 1. táblázat adatai szerint az egyedi méretadatok meglehetősen nagy variációs határok között mozognak, valószinűsíthetó tehát, hogy az egyes sorozatok taxonómiailag heterogének. Az 1.—4. ábrák diagramjai egyrészt az adatok variációs határokon belüli esetleges csoportosulásaira, másrészt a sorozatok közötti eltérésekre vethenek fényt. A könnyebb áttekinthetőség, valamint a dolgozat eredeti céljának érdekében (KVK+DVK és AVK összehasonlítása), a következőkben a csehországi, szlovákiai és ausztriai (+Pöttsching és Medina) leletek együttes sorozatba tömörítve kerülnek összevetésre. Az első diagram (l.és3. ábra) rögtön a KVK+DVK és AVK közötti eltérést illusztrálja; a koponyaindex (8:1) értékeinek esetében ugyanis az általában dolicho-mesokran AVK férfiakkal szemben a KVK+DVK férfiak körében jelentős hyperdolichokran csoportot láthatunk és szélsőségesen alacsony indexértékek a nőknél is csak a KVK+DVK sorozaton belül jelentkeznek. Az index alapját képező méretek közül a maximális koponyahosszúság (M.l.) mindkét esetben heterogenitásra utal, míg a maximális koponyaszélesség (M.8.) egyértelműen azt jelzi, hogy a nyugaton jelentős arányban képviselt keskeny koponyaforma keleten csak kivételes esetben fordul elő (1. és 3. ábra). Hasonló eltérés tapasztalható a hosszúság-magasság (20:1) jelző értékeinek megoszlását ábrázoló diagramon is ( 1. és 4. ábra), az AVK magasabb értékeit a nagyobb koponyamagasság (M.20.) okozza. Az arckoponyára vonatkozólag jóval kevesebb adat áll rendelkezésünkre (2. és 4. ábra), a főbb tendenciák azonban még így is megfigyelhetőek. Az egyedi adatokat jelző pontok megoszlása a diagramokon mindkét nemnél és mindkét Vonaldíszes népességnél heterogenitást jelez. Keskeny és széles, alacsony és magas, azaz eury- és leptomorph arcformák egymással párhuzamosan jelentkeznek, s ez minden bizonnyal a népességeken belüli taxonómiai összetettséget dokumentálja. A nőkre vonatkozó kevés adat alapján csak annyit lehet leszögezni, hogy az előbbi megállapítás rájuk is vonatkozik, a férfiak adatai alapján azonban az is valószínűsíthető, hogy az AVK populáción belül — a szélesebb, magasabb arcú, eurymorph arcforma felé tendáló típusvariáns lehetett gyakoribb — ellentétben a KVK+DVK népcsoportokkal melyek körében inkább a keskeny, igen keskeny arcforma dominálhatott. Az orbita- (52:51) és az orrindex (54:55) is az AVK sorozatok esetében mutat alacsonyabb értékeket, míg a bigonális szélesség (M.66.) adatai szerint az AVK népességre inkább a széles mandibula volt a jellemző.