Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Régészet - K. Zoffmann Zsuzsanna: A középeurópai (KVK és DVK) valamint az alföldi (AVK) vonaldíszes kerámiák embertani leleteinek metrikus összehasonlítása

A KÖZÉP-EURÓPAI (KVK ÉS DVK) VALAMINT AZ ALFÖLDI (AVK) VONALDÍSZES KERÁMIÁK EMBERTANI LELETEINEK METRIKUS ÖSSZEHASONLÍTÁSA K. ZOFFMANN Zsuzsanna 1. Bevezetés Kárpát-medencében a neolitizáció kezdeti szakaszátjelző —a terület déli, délkeleti részein virágzó — Körös-Starcevo-Cris (KSC) kultúrkomplexum mellett, az észaíci részeken a Vonaldíszes kerámia népcsoportjai éltek. A régészeti kutatások szerint — bizonyítható kölcsönhatások ellenére—e két nagy kultúrkör döntően különbözött egymástól, de jelentős eltérések figyelhetők meg a Vonaldíszes körön belül is. Ez utóbbinak Kárpát-medencén belül két nagyobb egysége különböztethető meg; a terület nyugati részein a régészetileg Nyugat-Európához kötődő közép-európai változat (KVK), azaz dunántúli variánsa (DVK), míg északkeleten és az Alföldön az Alföldi Vonaldíszes kerámia (AVK). A régészeti feltevések szerint a neolitizáció mindkét egységen belül a KSC kultúrkomplexum hatására indult meg valamikor ie. 4500 körül, hogy azután a Kárpát-medence nyugati és keleti térfelén élő népességek eltérő fejlődésük során a következő kb. 500 év folyamán különböző területi és kronológiai csoportokat kialakítva, egymástól független fejlődésű népcsoportokra, népességekre szakadjanak szét (Kalicz—Makkay 1977, Makkay 1982). 2. Penrose-analízis Az embertani kutatások a nagyobb összefüggő temetőket még nem igen létesítő Vonaldíszes népcsoportokat főként csak itt-ott, szórványosan előkerült temetkezéseik alapján ismerik, s e leletek száma még nem elégséges ahhoz, hogy reprezentatív mintavételek segítségével a KVK+DVK, illetve az AVK helyi fejlődését időben nyomon lehessen követni. A rendelkezésre álló leletanyag {Jelinek 1973, Jungwirth 1977, Zojfmann 1980, 1984a, 1989) azonban ahhoz már megfelelő mennyiségűnek látszik, hogy a KVK+DVK és AVK populációkat—elfogadva a zavartalan, kontinuus helyi fejlődésről szóló régészeti feltevést {Makkay 1982) — embertanilag egymással hasonlítsuk össze. Ennek megfelelően egy 35 neolitikus-eneolitikus sorozatot felölelő Penrose-analízisbe összesen 6 Vonaldíszes sorozat kerülhetett bevonásra; egy összevont Vonaldíszes sorozat Németország és Elzász leleteiből, egy-egy sorozat a németországi Sondershausen és Bruchstedt lelőhelyen feltárt temetők leleteiből, két sorozat a KVK+DVK-t reprezentáló cseh-medencebeli, ausztriai és nyugat-szlovákiai, s végül egy sorozat az AVK leleteiből összevonva {Zojfmann 1984b, 1986,1990). A főbb koponyaméretek atlagainak összevetésén alapuló Penrose-analízis, amely jelen esetben a mindkét nemet felölelő sorozatok által képviselt populációk általánosított nagyság+formatávolságain, azaz azonosságain keresztül a szóbanforgó népek, népcsoportok biológiai azonosságát, azaz ennek hiányát is jelzi, az említett esetben a Vonaldíszes sorozatokra vonatkozóan a következő eredményeket hozta: — A szignifikáns kapcsolatban álló összevont németországi+elzászi és a sondershauseni sorozatok együttesen ahhoz az ún. „nyugati csoporthoz" tartoznak, amely lazán, de mégis több szállal a zömmel balkáni, anatóliai és közel-keleti sorozatokból álló ún. „délkeleti csoporttal" is kapcsolatban áll {Zojfmann 1984b, 1986,1990). — A KVK+DVK népességet reprezentáló sorozatok ugyan nem állanak egymással szignifikáns kapcsolatban, mindkettő azonban a németországi Bruchstedttel együtt, több szállal kötődik Kárpát-medence más neolitikus sorozatához (Lengyel kultúra sorozatai Aszódról, Mórágyról és Dél-Dunántúlról, a tiszai kultúra sorozata és a Vinca kultúra sorozata Hrtkovci-Gomolaváról), melyek az ún. „nyugati" és „délkeleti" csoportok közé ékelődve, elszigetelt, önálló ún. „közép-európai" csoportot alkotnak {Zojfmann 1984b, 1986,1990). — Az analízisben szereplő AVK sorozatnak a lengyelországi Zlota kultúra sorozatával jelentkező és egyelőre nehezen értelmezhető szignifikáns kapcsolata mellett (melyre magyarázatot feltehetően a térben és időben összekötő láncszemként szereplő kultúrák pillanatnyilag még hiányzó embertani leletei, sorozatai fogják megadni), másik szignifikáns kapcsolata a kora-neolitikus KSC kultúrkomplexum sorozatával van {Zoffmann 1990). E kapcsolat vagy azt jelzi, hogy egy eddig még embertanilag teljesen ismeretlen (mezolitikus?) alaplakosság vett részt (feltehetően eltérő arányban) mindkét kultúra kialakításában, s divergens fejlődésüket elsősorban az eltérő idegen hatások okozhatták, vagy pedig a szignifikáns kapcsolat a KSC populáció továbbélésére és az AVK népességbe való beleolvadásra utal {Zojfmann 1990). A Penrose-analízis természetesen csak egyfajta megközelítési módja a kárpát-medencei Vonaldíszes kerámiák népességei közötti kapcsolatok embertani megválaszolásának, s mint ilyen, azaz mint minden módszer, kétségkívül csak részeredményeket hozhat. Ez a módszer, amely az embertani sorozatok koponyaméret-átlagainakösszehasonlításán alapul, az átlagos szóA Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991): 85—99. Pécs, Hungária, 1992.