Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Természettudományok - Bálint Zsolt: Egy xeromonták bogláklepke: A Plebejus pylaon (Fischer von Waldheim, 1832) és rokonsági köre (Lepidopter, Lycaenidae), II.

BÁLINT ZSOLT •НИН 164. ábra. Ősszel leégett hegyoldal tavaszra megújuló pusztagyepei, az Astragalus exscapus és a P. sephirus kovácsi hernyói­nak élőhelye (Fót, Somlyóhegy, 1990 április). Renewed sandy grass steppes after a strong conflagration in autumn: the loca­lity of Astragalus exscapus and caterpillars of P. sephirus kovácsi in April of 1990. ahol az Astragalus -ok virágzása elhúzódhat, tavasz végén, nyár elején vagy derekán találhatók. Élőhelye­ik félsivatagos, kontinentális sztyepprétek, hegyi sztyeppék, mészben gazdag talajon. A lepkék kora reggel, napfényes időben kelnek ki a bábból, méréseink szerint a talajfeletti hőmérséklet­nek legalább 25 C°-nak kell lennie, másképpen elma­rad a rajzás (saját megfigyelések 1990 tavaszán Sződ­liget és Göd térségében; publikálatlan). Az imágók élőhelyükhöz rendkívül ragaszkodnak, a hernyó táp­növényének társulását nem hagyják el. A hímek kis te­rületen, de sokat mozognak, a földfelszín fölötti 1 ni­es térségben. A nőstények látszatra kevesebbet repül­nek, sokat üldögélnek a fűben: de vizsgálataink szerint sokkal nagyobb területet mozognak be a hímeknél (peterakás ! ). Az imágók szinte egyetlen vagy fő táplá­lékforrása irodalmi adatok és saját megfigyelések sze­rint lilavirágú Dianthus fajok: Dianthus sp. ( Mungu­ira , 1987), Dianthus pontederae Kern. (saját megfi­gyelések; ez a szegfű a Kárpát-medence endemikus faja, és sokhelyütt együtt fordul elő за Astragalus exs­capus -szál). Az imágók helyenként a nedves földön csapatosan szivogatnak ( Murzin, 1986, Nekrutenko, 1975). A délelőtt folyamán párosodnak, mely aLysand­ra fajokéhoz hasonlóan megy végbe ( Schurian, 1989). A párzás kb. egy óra hosszat tart, ezután a nőstény egyesével rakja le petéit, a peterakási szünetekben kitárt szárnyakkal a Nap felé fordulva sütkérezik. Schurian (1989) megállapításával ellentétben a nős­tény nem egy, hanem több alkalommal is párosodik. A lepkék déltájban keveset mozognak, csak miután kis­sé alábbhanyatlik a nap, válnak újra aktívvá. Nap­nyugtakor fűszálak végére telepednek éjszakázni, sok­szor alvó-telepeket alkotva ( Szalkay, 1962). 4. A Plebejides taxonok élőhelye, repülési ideje és a kisérő boglárkalepke-fajok Egy csoport vizsgálatánál lényeges, hogy ismerjük annak ökológiai és fenológia viszonyait. Számos kö­vetkeztetést levonhatunk a taxonokkal társuló lepke­fajok ismeretéből is. Jelen dolgozat csak a boglárka­lepkéket tünteti föl (részben helyszűke miatt), de szem­pontunkból ez nem jelent hiányosságot: aLycaenidae igen nagy fajszámú Lepidoptera család (aRhopaloce­ra -k 60%-t teszik ki), képviselői közt megtaláljuk az összes faunatípusra jellemző fajt, amelyek szinte min­den fajta környezethez alkalmazkodtak. Az így nyert kép leegyszerűsített, ám lényegében teljesnek tekint­hető. A taxonokat nyugatról kelet felé haladva sorolom föl С 2 ). martini Allard Repülési idő: április—július. Élőhely: száraz bozó­tosok, erdósztyepp, sivatagosodé lejtők. KísérőLycae­/ш-fajok: Anti-Atlasz — Philotes abencerragus (Pi­err.), Aricia cramera (Eschsch.), Polyommatus (ica­22 Rendszertani szempontból főképp saját kutatásaimra támasz­kodom (Bálint, 1989a, 1989b és 1989); továbbá fölhasználtam ZManko (1983) és Schurian (1989) eredményeit is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom