Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)
Természettudományok - Bálint Zsolt: Egy xeromonták bogláklepke: A Plebejus pylaon (Fischer von Waldheim, 1832) és rokonsági köre (Lepidopter, Lycaenidae), II.
EGY XEROMONTAN BOGLARKALEPKE: A PLEBEJUS PYLAON (FISCHER VON WALDHEIM, 1832) ÉS ROKONSÁGI KÖRE (LEPIDOPTERA, LYCAENIDAE), П. A taxonok biológiája, ökológiája és védelme BÁLINT Zsolt Bálint,Zsolt : Axeromontane lycaenid butterfly species: Plebejus (Plebejides) pylaon (Fischer von Waldheim, 1832) and its relatives. Part II. The biology, ecology and conservation of the Plebejides taxa. Abstract, The author gives a survey of the knowledge on the biology and ecology of Plebejides. He lists the all known larval foodptants of the subgenus. The conservation of Plebejides is also discussed, important Nature Reserves and National Parks with Plebejides populations are listed on a table . A Plebejides alnem taxonjainak biológiája és ökológiája Mén Lederer (1869) tudósít arról, hogy az imágók Astragalus tövek körül találhatók ( 12 ). Favre et Wullschlegel (1899) könyvében olvashatjuk először, hogy a „Lycaena zephirus Friv. var. lycidas Trapp" hernyójának tápnövénye az Astragalus exscapus L. nevű csűdfűfaj. Az első részletesebb megfigyeléseket és a fejlődési alakok leírását, kitűnő ábraanyaggal Chapman (1914) adja, majd közvetlenül utána írja le Fro hawk (1914) a delibláti populáció hernyóját, bábját és petéjét, ismertetve azok életmódját is. Antalfalvi (1971) a fóti sephirus -szál kapcsolatban közöl adatokat, míg Benyamini (1984), Larsen (1983 és 1989) továbbá Larsen andNakamura (1983) âphilbyi hernyójának tápnövényét ismertetik, és a hernyó életmódjáról publikálnak néhány adatot. Munguira ( 1987) rendkívül alaposan vizsgálja és ismerteti a hespericus fejlődési alakjait és kitér nemcsak azok, hanem az imágók ökológiájára is. A Lepidopteren Arbeitsgruppe (1987) monográfiájában színes képeket közöl a trappi fejlődési alakjairól, az imágókról és a hernyók tápnövényéről. Részletesen ismerteti a faj ökológiáját, természetvédelmi szempontból elemzi a svájci populációk helyzetét. Bálint and Kertész (1990 és 1990a) további megfigyeléseket közölnek a kárpátmedencei sephirus ökológiájával kapcsolatosan. На а Plebejides fajok fejlődési alakjaira vonatkozó ismereteket számba vesszük, rögtön szemünkbe ötlik: kizárólag csak a nyugati populációk esetében rendelkezünk adatokkal. A szubgénusz ökológiájának ismertetésénél csak ezekre támaszkodhat a lepidopterológus. A jövő feladata pótolni ezt az égető hiányt, hogy 12 .Jchhabe diese Art („Zephyrus") auf denBosdaghin Anatolien (dem Tmolus der Alten) in sehr grossen Exemplaren zahlreich auf Tragantstrauchem gefangen." (Lederer, 1869:7). ez irányban is megindulhasson az összehasonlítóelemző és kiértékelő kutatás. 1. Fejlődési alakok 1.1. Pete A pete gömbölyded, kicsit tojásalakú, színe zöldesfehér, felszínét egyöntetűen apró szemölcsök borítják. A peterakás után a P. sephirus kovácsi petéje zöldesfehér, de néhány perc múlva kivilágosodik és elefántcsontszínű lesz. A nőstény Aííragafaj félék levelére petézik. Irodalmi adatok szerint a trappi a levelek fonákjára ( Lepidopteren Arbeitsgruppe, 1987), míg saját megfigyeléseink szerint a növény minden földfeletti részére helyez petét С Bálint and Kertész, 1990). 1.2. Hernyó Ászka alakú, színe sárgás vagy élénk világoszöld, feje zöld ( Forster und Wohlfahrt, 1955) vagy fekete. Hátvonala sötétebb árnyalatú zöld, két világosabb sávval övezve. Oldalán fehér vonal húzódik, amelyet mindkét oldalról rózsaszínű csíkocska szegélyez. A 8. testszelvényen található egy páros, kitolható, a végükön koszorúban elrendeződött, szőrökkel ellátott mirigy ( Munguira, 1987: fig. 84. f.). A mirigyből nyomásra váladékcseppek nyomulnak ki, amelyet a hangyák fölszívogatnak (Gozmány, 1968, Lepidopteren Arbeitsgruppe, 1987). A hernyók fejlődési alakjai színezetükben többnyire megegyezóek. A peterakástól számított néhány nap múlva kel ki az első vedlésű hernyó, amely kezdetben csak a levelek fonákján táplálkozik kis mélyedéseket rágva, ezek fölülről apró foltoknak tűnnek. A hernyók röviddel második vedlésük után (ekkor három hetesek) diapuzába vonulnak. A tápnövény tövénél húzódó hangyajáratokban vagy a lehullott növényi részek között telelnek, gubószerűen elkészítve a pihenőhelyet. így vészelik át a gyakori nyári tüzeket és az aszályos hónapokat, amikor a vegetáció teljesen kiég: pl. július—augusztus hónapokban azAstragalus exscapus -nak nyoma sincs a szokott kárpátmedencei tenyészőhelyein (Duna— Tisza köze, Erdélyi Mezőség, Moldva—saját megfigyelés) 0 3 ) Az irodalmi adatok szerint ősszel nem táp13 AzAstragalus exscapus tenyészideje tulajdonképpen a P. sephirus fejlődésével egyidejűleg zajlik, ahogy ezt még publikálatlan megfigyeléseim is teljesen alátámasztották (Göd—Szödliget környéke, 1989 és 1990.). A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991): 37—48. Pécs, Hungária, 1992.
