Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Néprajztudomány - Tóth Judit: Mozsgó és vonzáskörzetének temetkezési szokásai a XX. században

220 TÓTH JUDIT mindenszentek napján iszik a halottai tiszteletére.

42 Az étel, a bor, néha imakönyv és egy szál gyertya is másnap reggelig az asztalon marad, amikor a legtöbben a kimerített ételt a moslékba öntik, állatoknak adják. Ha tálakban hagyták ott a levest, pecsenyét, süteményt, azt másnap a család elfogyasztja. A koldusetetés

43 emléke maradhatott meg Szulimánban, ahol egykét család most az érkező első idegent kínálja meg vele. Mindenszenteki koldusetetésre sehol sem emlékeznek, csak Mozsgón vittek ilyenkor ünnepi ebédet a sorkosztra \e\tfalu koldusának. Mindenszentekkor a katolikus templomokban harangoznak a halottakért A minden esti harangszó, az Úrangyala elharangozása után egy percig szól a lélekharang „az összes megholtakér". Emellett Szulimánban egy igen szép szokás maradt meg mindmáig. Az esti harangszót követően késő éjszakáig járnak a falubeliek, és meghúzzák a harangokat a halottaikért. A két harangkötél a templom előcsarnokába nyúlik le, tehát mindenki könnyen hozzáférhet. Míg korábban a felnőtt férfiak gyakorolhatták e szokást, s csak özvegyasszonyok és nagyobb árva gyermekek harangozhattak, ma inkább öreg emberek és asszonyok, valamint gyerekek mennek. Általában a nagyszülők hozzák el unokáikat. A szokás eredetéről semmit sem tudnak a helybeliek, sőt a másik három település lakói közül senki sem hallott arról, hogy Szulimánban létezik ilyen hagyomány. Mi a környező településeken nem találtunk a nyomára, bár a Dunántúl két településéről is leírták a szokás meglétét.

44 A református Csertőn egyáltalán nem volt hagyománya a halottaknapi temetőlátogatásnak, sem pedig a gyertyagyújtásnak. A református és a katolikus temető a falu két szélén volt, tehát a szokás terjesztésében erősebb katolikus hatásról csak azóta beszélhetünk, mióta egy „közös", tanácsi kezelésű temető van. A reformátusok a temetőlátogatást kezdetben október 31-éhez, a reformáció ünnepéhez kapcsolták, majd a sírok rendbetétele, később díszítése lassan halottak napjára tolódott. Gyertyát azonban sem a reformátusok, sem a hívők nem gyújtanak ilyenkor, bár napjainkban a katolikusság, de jobban a városokból hazaérkező családtagok révén a világítás szokása a reformátusok körében is terjed. Mindenszenteknek és halottak napjának egyre inkább a családi ünnep jellege kerül előtérbe; a két nap a családtagok találkozási alkalmává lesz. Ez pedig erősen hozzájárul a hagyományos szokásgyakorlás megszűnéséhez, mivel a fiatalok megszólásától tartva sok idős ember elhagyja, vagy halottak hetének más napjára halasztja az otthoni gyertyagyújtást, a terítést a halottaknak. A temetőkben a társadalmi helyzet és nemzetiségi hovatartozás szerinti elkülönülésnek már csak hal42 A sokácoktól és bosnyákoktól említi SAROSÁCZ György 1968. 162. ,A férfiak este a pincében bort isznak, és minden megboldogultért harangoznak" 43 Az ételt a szegényeknek adják Göcsejben is: GÖNCZI Ferenc 1914. 257., valamint Szeged vidékén: „De ha idegen eszi meg, vány nyomairabukkanhatunk, mivel temetkezési rendjük soros, és az emlékezet szerint az is volt Felekezeti megoszlás alapján a három katolikus településen, ahol a volt katolikus temető lett köztemetővé, a helybeli katolikusság részéről az igen kis számú reformátussággal szemben némi elkülönítést most is tapasztalhatunk. Csertőn a templom melletti dombra temetkeztek a reformátusok, a katolikus cselédség temetője pedig a faluba vezető út mellett terült el. A — volt református—köztemetőben is külön-külön részbe temetkeznek a két felekezethez tartozók. Mozsgón a ma használatban lévő volt a település első temetője, amelynek betelte után, 1886-ban mellette nyitottak egy újabbat. Ez a húszas évek végére megtelt, s 1932-ben ismét az elsőt nyitották meg; itt tehát már egymásra temetés folyik. A ravatalozó 1970-ben épült Az öreg temetőben már csak egy-két sírt gondoznak, ezért temetkezési rendje nem állapítható meg. Az új temetőben soros temetkezés folyik. A kaputól a ravatalozóig vezető, orsósszerűen kiszélesedő út két oldalán, a feszület körül van a település hajdani elöljáróinak a sírja, míg az idegeneket, a gyerekeket és a reformátusokat két oldalra, a kerítés elé temették. Az efféle megkülönböztető szemlélettel már alig találkozunk; teljesen elkülönül viszont a ravatalozó mögé temetett szociális-otthonbeliek „temetője". A másik három temető domboldalon fekszik, s ezekben az úrnak nincs a mozsgóihoz hasonló rendező szerepe. Szulimánban jelenleg egy temető van. A faluba vezető út jobb oldalán azonban az Öreg temető nevű határrész megőrizte egy hajdani temető emlékét. Nemzetiségi elkülönülés nyomára egyedül a szulimáni temetőben akadtunk. A bal és a jobb oldali feszületek neve ugyanis öreg- vagy magyar köröszt, és új vagy német köröszt. A jelenlegi temetkezési rend azonban már nem eszerint hanem az új köröszt felé, a kápolna mögött folytatódik. A ravatalozót jelenleg építik. Almáskeresztúron a hajdani református lakosság temetőjének helyét a Rektordombon már csak az emlékezet őrzi. Fejfái kikorhadtak, a katolikus lakosságnak pedig új temetőt nyitottak. A fa sírjelek faragását mindenütt a helyi bognár, asztalos vállalta. Különlegesen díszes, faragott vagy festett nincs közöttük, csak a mozsgói öreg temetőben láttunk néhány szép, faragott végű fa- és kőkeresztet, remek sírkerítésekkel, amik pécsi és botykai kovácsés műlakatos műhelyekből származnak. Csertőn az oszlopos típusba tartozó fejfákon egy-két éve még látszottak vésett díszítéseik. A

II. világháborúban idegenben meghalt családtagoknak —esetleg a hazakerült holmijukat földelve el — gyakran állíttattak emlékoszlopot ugyanúgy, mint az utazás közben meghalt kitelepített németeknek is, rendszerint a szülőfalujuk temetőjében. Kőkeresztet, akkor olyan, mintha a halott ette volna meg," ezért a koldusoknak jut ez is a többi maradékkal másnap. RÓHFJM Géza 1926. 183. Terítésről még: BÁLINT Sándor 1977. 435. 44 GÖNCZI Ferenc 1914. 257.; SAROSÁCZ György 1968. 182.