Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Néprajztudomány - Tóth Judit: Mozsgó és vonzáskörzetének temetkezési szokásai a XX. században

MOZSGÓ TEMETKEZÉSI SZOKÁSAI 213 tettem bele, mer mindig szeretett nála egy pár forintot hordani. Hát—mondom —, hagy legyen neki útravaló." Ezután az elhunytra terített szemfedőt az egyik hozzátartozó vagy sírásó az arcnál ollóval kivágta. „Mielőtt lezárják a koporsót, kivágják körösztre, és betűrik, mind a négy sarkát, és az arca kilátszik. (Miért?) Hát, hogy lásson világosságot." Egyéb magyarázattal sehol sem tudtak szolgálni, pedig a szokás mind a négy faluban megvan, napjainkban is gyakorolják.

20 Mozsgón a temetőgondnok már lebeszéli róla a hozzátartozókat. Ezelőtt mindig pap jelenlétében zárták le a koporsót, aki rövid szertartás keretében koporsóba kérte a halottat. A reformátusok Csertőn még tartják ezt a szokást a ravatalozóból történő temetéskor is — természetesen csak akkor, ha ez egészségügyi szempontból megengedhető. A katolikus településeken a ravatalozóba érkező hozzátartozók bèszentelik a halottat, elbúcsúznak tőle, s röviddel a pap érkezése előtt a temetőgondnok segítségével lecsavarozzák a koporsót. A gyászoló ház kapuit az érkezők előtt kitárják, a papnak kis asztalkát készítenek ki. A katolikusok a templomból átviszik a templomi bánatkeresztet és a temetési lélekkerésztet, valamint a lobogót, amit mindig az elhunyt komája — fiatal halottnak a keresztapja — vitt, és viszi ma is. A komaasszony ezelőtt a templomi keresztre háziszőtt törülközőt tűzött, amit a temetőben a kántor kapott meg.

21 Hogy ilyet tettek volna a sírkeresztre is, arról már megoszlanak a vélemények. Sokak szerint igen, s ez a lelkészé lett.

22 A katolikusok mind a négy faluban ma is fehér szalvétát, vagy zsebkendőt tűznek az elhunyt sírkeresztjére, ami a keresztet vivő gyermeket—egyre többször lánykát — illeti meg. A búcsúztatás megkezdésekor először a pap lép ki a házból, utána hozzák ki a koporsót, amit régen bakokra, székekre, újabban a szentmihálylovára tettek. Ennek a létraszerű, négy lábon álló eszköznek Szulimánban olyan összecsukható változataalakultki, amelyen a favázra kenderből szőtt vászoncsíkokat, gurtnikat erősítettek a keresztlécek helyébe. A katolikusoknál a koporsó tetejére kerül a szenteltvizes pohár egy zöld ággal, a németeknél egy spirál alakú gyertya is. A halott az udvaron lábbal a kapu felé, a házzal párhuzamosan feküdt," hogy lábbal menjen, ne fejjel." Csertőn, a reformátusoknál a házra merőlegesen áll a koporsó. A katolikus szertartás keretében a kántor énekelte a búcsúztatót, s névről kiszólította *— .Jöjjön most búcsúzni kedves menyem X. Y.", „Bocsánatra hívom a keresztfiamat" — egy-egy versszakkal a hozzátartozókat, akik előre lépve megszentelték a koporsót 20 SZABÓ László megállapítása szerint a szemfedél alkalmazása e vidéken nem lehet régi, s elődje az elhunyt alá a koporsóba terített és az elhunytra ráhajtott halottas lepedő volt. SZABÓ László 1982. 167. A szemfedél behasításának magyar és nemzetközi párhuzamait ugyancsak б írja le. A sokácoktól és bosnyákoktól SAROSÁCZ György 1968. 157. Ilyenkor a családtagok közül a házastárs, a szülő vagy a gyermek gyakran elsiratta afájdalmas halottat. Bár a közvélemény szerint ez a „kálomista szokás" már megszűnt, 1980-ban egy szulimáni katolikus asszony még elsiratta az édesapját. Ugyanakkor, mikor elvárták, hogy tisztességesen el legyen siratva a halott, megszólták, ha valaki túl sokat sikonyát, nem tudott úrrá lenni az érzelmein. Az ilyen viselkedés a szulimániak szerint a németekre volt inkább jellemző. „Mostmán az utóbbi időbe meg is szólták, ha valaki ott csudáskodott, vagy jajgatott. Megütköztek benn, hogy mér kiabál, inkább hallgasson és sírjon, ugye." A vidék leghíresebb kántora Zentay József szulimáni kántortanító volt, aki egyaránt írt magyar és német nyelvű búcsúztatókat is.

23 Csecsemő búcsúztatója 1. Angyal lett már e kis leánykából, Ránk mosoly g le magas menyországból, Az Isten, őt magához kérte, Kedvessel nesírjatok érte. — 2. Jó szülőim Isten hát veletek, Sötét éjei eljövök közétek, Csak amidőn közéig a hajnal, Száll az égbe a kicsi szép angyal. — 3. Kedves édes jó öreg szülőim, Kik voltatok gondos ápolóim, Kis unokátok angyal lett az égben, Jó öreg szülőim ne sírjatok értem. 4. Keresztapáim s keresztanyáim, Isten veletek is, kedves szeretteim, Nem most láttok engem utoljára, Találkozunk magas menyországba. — 5. Elak nagybátyám és kedves ángyom, Rokonaim nektek is azt mondom, Éljetek még sokáig boldogan, Kicsiny testem pihenj el nyugodtan. — 6. Vigyétek hát ezt a kis koporsót, Legyen porrá az, ami csak por volt, Szállj hazádba vissza kicsi lélek, Várakozik rád az örök élet. — Nyári Rozi, 10 éves kislány búcsúztatója 1. Virágzó életem, mint kóró elhervadt, Halál hálójában hirtelen fennakadt, rövid volt életem, az élet kertjében, lehervadt virága 10. évemben. 2. Kiszólított engem szerelmes Jézusom, Mert tetszett őnéki az én ifjúságom, Esett most énnekem boldog házasságom, Melyért ő szent nevét, mindörökké áldom, — 21 Párhuzamai: BERZE NAGY János 1940. 23.; GÖNCZI Ferenc 1914. 366.; SAROSÁCZ György 1968. 162. 22 Az esetleges erre vonatkozó egyházközségi iratanyagot sajnos nem nézhettük át, és a mozsgói plébánostól sem kaptunk semmiféle felvilágosítást. 23 A búcsúztatók Soltész Jánosné Zentay Ilona tulajdonában vannak. A szövegeket eredeti helyesírásukat megtartva közöljük.