Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)
Történettudomány - Nádor Tamás: „Hallható múzeum”. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban II.
„HALLHATÓ MÚZEUM" HANGDOKUMENTUMOK A JANUS PANNONIUS MÚZEUMBAN, Ш. NÁDOR Tamás • 1. Reuter Camillo erdőmérnök, helynévkutató. Reuter Camillo 1920. július 18-án született Budapesten. Édesapja, dr. Reuter Camillo egyetemi tanár, a pécsi Ideg- és Elmeklinika igazgatója, édesanyja Letenyei Mária. Az ifjabb Reuter Camillo Pécsett járt középiskolába, itt is érettségizett az akkori reálgimnáziumban. Sopronban, a Műszaki Egyetem Erdőmérnöki Karán 1943-ban szerzett diplomát. Ezt követően Marosvásárhelyen kapott erdőmérnöki állást. A háború után számos szolgálati helyen dolgozott. 1973-tól nyugdíjazásáig, 1980-ig a Dél-dunántúli Természetvédelmi Hivatal vezetőjeként tevékenykedett. Emellett helynév gyűjtési munkákat végzett, tanulmányokat publikált, megteremtette Baranya megye helyneveinek páratlan gazdag, szinte teljesnek mondható adatbankját. 1987. május 13-án hunyt el váratlanul Pécsett. Életútjával kapcsolatos írások Reuter Camillo (1920—1987). Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. I. évf. 1988/1—2.115— 116. o. Válogatást közöl Reuter Camillo 1942—1987 között megjelent, mintegy 160 tanulmányából, cikkéből. Mi—helyszűke miatt—Reuter Camillo szakirodalmi munkásságáról nem közlünk jegyzéket. Baranyai Művelődés. 1989/3.61—66. o. Hangdokumentum: К—38,39. Reuter Camillo erdőmémök beszél családjáról, a régi Pécsről, egyetemről, Mecsek Egyesületről, saját életéről, helynévgyűjtő tevékenységéről. A felvételt dr. Nádor Tamás készítette 1979-ben, Reuter Camillo pécsi, Petőfi u. 58. sz. alatt lévő lakásán. 84 perc. Először édesapjáról, dr. Reuter Camilloról (Resicabánya 1874. febr. 11. — Pécs, 1954. dec. 6.), a pécsi Ideg- és Elmeklinika professzoráról, illetve családjáról beszélt ". 1 A Dunántúli Napló 1954. dec. 8-i számában megjelent nekrológból: ,ДеШег Camillo. ó volt a Pécsi Orvostudományi Egyetem legelső elme- és idegtani professzora és ebben a minőségben több mint negyedszázadon át működött. [...] Amikor 1946-ban nyugalomba vonult, jól felszerelt klinikai laboratóriumot ha„Nagyapám, Reuter Károly Morvaországból jött 1850 táján Selmecbányára, ahol a bányászati akadémiárajárt, azt végezte el. Családjával az akkori Monarchia több tartományába eljutott: éltek Galíciában, Erdélyben, Steier or szagban, végül leköltöztek a Temesközbe, Resicabányára, ahol édesapám.Reuter Camillo született. Középiskolai tanulmányait Temesváron, a piaristáknál végezte, majd felkerült Budapestre. Bár eredetileg botanikusnak készült, anyagi lehetőségei ezt nem tették lehetővé. így az orvosipályát választotta, mert akkoriban az orvosoknak még botanikát is kellett hallgatniuk. A budapesti egyetemen Moravcsik professzor mellett lett tanársegéd. 1918-ban, a háború végeztével Pozsonyba nevezték ki egyetemi tanárnak. [...JA pozsonyi egyetem áthelyezése folytán családunk 1925-ben költözött Pécsre. Én akkor 5 éves gyermek voltam, nagyon jól emlékszem, gyalog jöttünk be az'állomásról a Rét utcában lévő klinikára, ahol a családunk szolgálati lakást kapott. Úgyhogy 1925-től 1945-ig ebben az épületben laktam. Édesapámnak 1946-os nyugdíjbamenetele után költöztünk átaPetőfi utca 58. sz. házba, ahol édesapám 1954-ben meghalt." 1 Dr. Reuter Camillo tehát csaknem 30 esztendőt töltött Pécsett. Hamar kapcsolatot talált a várossal, melyet nagyon megszeretett. Mivel sokat botanizált, kedvelte a természetet, nagy turista volt, ez jelentette az első kapcsolatot, ami egész élete végéig összekötötte Péccsel és Baranyával. „A reáliskola igazgatója az időben Kiss József matematika és ábrázoló tanár volt, akit én még személyesen ismertem, mint idős bácsit. Roppant érdekesnek tartottam, hogy egy Somogy megyei, mesztegnyői, sík vidéki parasztgyerek, aki középiskolai tanár lesz és idekerül a Mecsek aljára, ennyire beleszeret a természetbe, a turistaságba. Mint érdekességet említem, nagy sportember is volt, mert az akkor még velocipédnek nevezett kerékpáron nagy túrákat tett és Pécsett egy ilyen kerékpáros egyesület (Bicykle Club) alakult. gyott hátra. [...] Mint magánembernek két szenvedélye volt: a természetjárás és a könyvgyűjtés." 1 Kiss József (Mesztegnyő I860—Pécs 1939). Középiskolai tanár, 1884-től a pécsi állami főreáliskola tanára, 1920—21-ben igazgatója. A Mecsek Egyesület egyik megalapítója, évtizedeken át titkára. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991): 173—184. Pécs, Hungária, 1992.