Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)
Régészet - Tóth Endre: A Quinque Basilicae – Quinque Ecclesiae helynevek lokalizálásához és értelmezéséhez
102 TÓTH ENDRE mezték; nem vizsgálták a történeti körülményeket, a névadás lehetőségét. Azaz azelőtt következtettek, mielőtt magát a forrásokat megvizsgálták volna. Először tehát összefoglalom azokat a történeti ismereteket, amelyeket a nevek értelmezésénél figyelembe kell venni. 1. Az utóbbi 40 év pécsi ásatásai és leletei semmiben nem erősítették meg azt a korábbi feltételezést, ami szerint Sopianae lakosságának egy része az 5. század első évtizedeit követően helyben maradt volna. 8 Egyébként is a 430-as években a rómaiak feladták ÉKPannoniát, azaz a Kelet-Dunántúlt; talán szerződéses formában átengedték a hunoknak. 9 A lakosság pedig igazolhatóan elmenekült, elköltözött a területről. Jól mutatja ezt az a negatívum, ami D- és Ny-Pannoniával ellentétben ÉK-Pannoniában megfigyelhető: egyetlen római kori földrajzi név sem maradt fenn sem a 9., sem a későbbi századokig. 10 A Sopianae helynév csak akkor változhatott volna meg a névadó szent településen álló templomáról, ha a lakosság helyben él tovább. Ennek viszont nincs semmi bizonyítéka. A késő római sírkamrák, temetkezések sugallták azt az illúziót, hogy a városi lakosság nem tűnhetett el nyomtalanul, hiszen a kora népvádorláskorban a keresztények voltak a rómaiság hordozói. A Pécsen előkerült leletek között azonban nem találunk olyat, ami arra mutatna, hogy a városi lakosság vagy töredéke helyben maradt volna. Sőt éppen azt lehetett megfigyelni, hogy a temető sírkamráit, az esetleg szenteknek tulajdonított sírokat és épületeket a népvándorláskorban nem rendeltetésüknek megfelelően, a halotti kultusz ápolására, hanem lakóhelyként használták. A koporsókat szétverték, a csontokat kiszórták, a sírkamrákban tűzhelyeket rendeztek be. 2. A magyar kutatók általában úgy fogalmaznak, mintha az avar—frank háborúk a Karoling Birodalom a Dunántúl teljes területére, azaz a Dunáig kiterjedt volna. Ennek, a szívósan továbbélő nézetnek azonban legkésőbben a 828-as közigazgatási rendezést követően nincs alapja: korábban sem jelenthetett többet érdekszféránál vagy befolyási övezetnél. Az órgrófsági szervezet nem terjedt a Rába—Marcal—Rinya vonalától keletebbre. 11 Ott birtokadományozás sem történt. Ezért Karoling-oklevelekben olvasható települések nem kereshetők a Kelet-Dunántúlon. E két pontban foglaltak alapfeltételek a Quinque Basilicae/Ecclesiae vizsgálatánál. E helyneveket három forrás említi. a. Conversio Bagoariorum et Carantanorum c. 11: ... ad Quinque В asilicae temporibus Liuprammi ecclesiae dedicatae sunt:... ceterisque locis ubiPrivina et sui voluerunt populi 12 (A továbbiakban CBC.) b. Arnulph király 885-ös hamisított oklevele, amelyben az uralkodó megerősítette a salzburgi érsekség 8 Vö.Füle P 1984. 9 Tóth 1989,198—226. 10 Tóth 1987, 253. 11 Vö. Klebel 1928,379; Tóth 1972, 257, 115. jegyzet. 12 Wolfram 1979, 54. birtokait: ad V aecclesias cum theloneis ac vineisforestibus et dum omnibus, que antecessores nostris antea beneficiata fuissent, firmamus im proprium. 13 с. Szent István pécsi püspökséget alapító, hamis formában fennmaradt oklevele, az első magyar középkori helynév említéssel: episcopatus qui vocabitur Quinqueeccl. 14 Bizonytalan, hogy a helynév főnévi vagy melléknévi alak. A késő római keresztény etnikai továbbélés és a Dunáig nyúló Karoling Birodalom hátteréből hihetőnek látszott a három földrajzi név azonosítása és lokalizálásuk Péccsel. Annál is inkább, mert mondhami évszázados hitről van szó. De éppen, e régi, toposszá merevedett nézet és az esetenként ugyan részigazságokat is tartalmazó, azonban mégiscsak felületes vélekedések figyelmeztetnek kritikára. Azért felületes a minősítés, mert egyrészt nem tudott üres lapról indulva a régészeti, településtörténeti, etnikai, helynévadási problémákat összeségében átfogni és kritikával újravizsgálni, a régi közhelyektől eltávolodni. Miként azonosíthatók és lokalizálhatok a CBC és az Arnulphunum helynevei? A CBC-t 871 -ben Salzburgban, az érsekség érdekében írták. Ali. fejezetben arról olvasunk, hogy Pribina Pannónia Inferiorban, a Zala folyó körül kapott hűbérbirtokokat. A Zala mocsaraiban erődöt építettek, amit azután Chozel idején noviter Mosaburc —пак neveztek el. Az Istenanyja tiszteletére Liupram érsek (836—859) 850. január 25-én szentelt templomot. A városon belül épített templomban nyugszik szent Hadrian mártír teste. A városban Keresztelő Szent János templom is épült. Liupram később további templomokat szentelt Pribina birtokán. Közülük egy, Bettobio Pettauval (Poetovio, Ptuj, Jugoszlávia), az érsekség későbbi birtokával azonos. A továbbiak közül Quinque Basilicae-t Péccsel azonosítják. E helynek természetesen a birodalom határain belül, a forrás meghatározása szerint Pannónia Inferiorban kell feküdnie, Pribina birtokán vagy népe által lakott területen. Expressis verbis olvasható a szövegben, hogy Liupram mindenhol szentelt templomot, ahol Pribina népe akarta. Ezért a Péccsel való azonosításra csak akkor lenne lehetőség, ha bebizonyosodna: a Karoling Birodalom órgrófsági szervezete a Dunántúl teljes területére kiterjedt. Erre pedig ez ideig semmiféle bizonyíték nincs, sőt az őrgrófságok száma és ismert mérete kifejezetten ellene szól egy ilyen lehetőségnek. 15 Pannónia Inferior emlegetése e tekintetben használhatatlan: 828-ig a Drávától délre eső területet nevezték Inferiornak, az északit Superiornak: ezek földrajzi és nem karoling közigazgatási elnevezések. 16 A CBC ugyan nyomatékosan és többszörösen is hivatkozik a Dráva dunai torkolatáig terjedő földrajzi meghatározásra, ám de említései 828 előtti időre vonatkoznak, amikor Inferior 13 MG DD Karol. Ш. 281. nr. 184. 14 Szentpétery 1923, nr. 5. 15 Vö. Mitterauer 1963. 16 A római tartománynevek koraközépkori használatáról egy későbbi tanulmányban foglalkozom.
