Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)
Régészet - Pásztor Adrien: A nagyharsányi avarkori temető értékelése
A NAGYHARSANYI AVARKORI TEMETŐ 87 szájátmérő és a fenékátmérő közel azonos méretű. 2. Kiöntőcsöves füles kancsó (VI. t. 8.) a 26. sírban volt. Pereme kihajló, ferdén levágott, tölcséresen kiszélesedik. Nyaka ívesen szűkülő. A váll aljától felfelé húzott vékony kiöntőcső, a vele ellentétes oldalon vaskos, gyűrűszerű szalagfül. Teste hordó alakú. Vállán erősen bekarcolt keskeny vonalköteg. Magassága: 18,3 cm. 3. Agyagpalack (VI. t 7.) a 37. sírban volt. Pereme tagolt, egyenesen levágott, ívesen kihajló, bekarcolt vonalakkal díszített. Nyaka hosszú, teste szabályos tojásdad alakban kiszélesedik. Az egész felületet vonalkötegek díszítik. Magassága: 25,3 cm. A fülesbögrék tört cseréppel, az agyagpalack növényi rosttal vegyített tört cseréppel és a füleskancsó tört cseréppel kevert apró kavicsokkal soványítottak, jól iszapoltak, vékony falúak, jól átégetettek. Színük világos-, okker-, és vörösessárga. A fülesbögréknél és a kancsónál a fül durva kidolgozású. Egyszerű vonalkötegekkel díszítettek. A nagyharsányi kerámia tipológiai felosztásából is egyértelműen kitűnik, hogy a korai és késő avarkor kerámiaművessége elkülönül egymástól. Ez nemcsak a technikai különbségekben nyilvánul meg. A temetőtérképen is jól látható, hogy a két korszak kerámiaanyaga időben és területileg is szétválik. (IX. t.). A kora-avar sírkerámia egyik legszebb darabja az 1. sír szürke színű, kiöntőcsöves korsója. Eredetét Bóna István/' 6 majd Rosner Gyula 47 Közép-Ázsia (Pjendzsikent) területén találta meg. Rosner Gy. szerint a kárpát-medencei fazekasközpontok a Dunántúl keleti területére tehetők. 48 E szállásvidéken, a Dél-Alföldön és a Bácskában különíthető el a 7. században a nagyharsányi 44., 61., 63. sírokból is ismert füles fazekak, melyek tipológiailag rokonságot mutatnak a szürke kerámia hasonló darabjaival (VI. t. 1., V. t. 15., 14.). 49 40 Bóna István: Ein Vierteljahrhundert Völkerwanderungszeitforschung in Ungarn (1945—1969). Acta Arch. 1971. 323.; Bóna István: VII. századi avar települések és Árpád-kori magyar falu Dunaújvárosban. Fontes Arch. Hung. 1973. 74—77. 47 Rosner Gyula: A VI— VII. .századi szürke kerámia és etnikai vonatkozásai a Kárpát-medencében. 1971—72. 224. Rosner Gyula D. Bialekova véleményével megegyezően a kiöntőcsöves edények etnikai hovatartozását a római és nyugati germán népek emlékanyagában vélte felfedezni: Rosner Gy. SzekMÉ. 1970. (1) 82—83.; Die Fragen der Schmuokkeramik der Frühen Awarenzeit. Acta Antiqua et Arch. XIV. 1971. 95—104.; D. Bialekova: Zur Frage der grauen Keramik A kora- és közép-avarkor edényművessége közötti kapcsolatot teremti meg az a sötétszürke vagy fekete kerámia, 50 amelynek példányait a nagyharsányi 20., 22., 25., 78. sírokban is láthattuk. (V. t. 4.; IV. t. 16., 17.; V. t. 78.). Ez a kapcsolat temetőtérképünkön is látványosan bizonyítható (IX. t.)A 7. század végén, 8. század elején megjelenő ún. sárga kerámiát a 26., 75., 76., 78., 80., 83. késő-avarkori sírok tartalmazzák. Ezen edények eredetét Sz. Garam Éva D. Bialekovával együtt Közép-Ázsiába, a „hét-folyam" vidékén feltételezi. Az innen betelepülő, sárga kerámiát készítő népcsoport főleg Pannónia déli részén, a római utak mentén telepedett meg. 51 összegzés A nagyharsányi avarkori temetőt a 7. század első felében kezdték használni a környékre települők. A temetőrészlet emlékanyagának tipológiai és kronológiai vizsgálata után elmondhatjuk, hogy még a 8. század végén (esetleg a 9. század első harmadában) is folyamatosan ide temetkeztek. A temető hiányos feltárásából következően a 8. század 2—3. harmadának emlékanyagát nem ismerjük. Azonban e hiányosságok ellenére is következtethetünk a Nagyharsány vidékén élt avarkori lakosság életmódjára, szokásaira. A temetkezést a feltárt terület északi-északkeleti felében kezdték meg: innen jöttek napvilágra a legkorábbra keltezhető. leletegyüttesek (szórványlelet korongfibulás együttese; 1/ 2 ; 7 ; 8 ; 44 ; 45 ; 59 ; 60 ; 61 ; 63 sírok). A 7. század utolsó harmadában betelepülő népcsoportok tovább folytatták a korábban megkezdett temetőt (szórványlelet, 48., 62., 65., 66. sírok), amely területileg egyre inkább széthúzódott déli irányban (33., 36., 37., 25., 86. sírok). A 8. század elejétől már többnyire a déli—délkeleti oldalra temették el halottaikat. így a korai és késői avarkor sírjai területileg is elválnak egymástól. A temető közepe táján fekvő sírjait az egyre elszegényedő késo-avarkori népesség rabolhatta ki. auf Gräberfeldern der Awarenzeit im Karpatenbecken. SLA 16. 1968. 218—225. A ikora-avarkori szürke kerámia kutatása kapcsán felmerült vitában az antik hagyományokra épülő közép-ázsiai kapcsolat a legelfogadottabb. Bóna I., i. m. 74—76. o. 48 Rosner Gy., SzekMÉ. (1). 1970. 82. ' ß Vida Tivadar: Chronologie und Verbeitung verschiedener awarenzeitlicher Keramiktypen. In; Mitt. Arch. Inst. Im Druck. 50 Bóna I., i. m. 76.; Ez a kerámiatípus a 7. század közepétől főleg a Kelet-Dunántúlon jelent meg: Vida T. d. m. 51 Garam Éva : Késő-avarkori korongolt sárga kerámia. AÉ. 1969. 235.
