Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Régészet - Pásztor Adrien: A nagyharsányi avarkori temető értékelése

A NAGYHARSÄNYI AVARKORI TEMETŐ ÉRTÉKELÉSE PÁSZTOR Adrien Papp László egy avarkori temető feltárásán dolgozott 1959 és 1963 között Nagyharsányban.

1 Az ásatás egy házas-kertes beltelken folyt, így a munkálatok teljes kibontakozását a betelepített szőlők, gyümölcsfák, a talajerózió és a közeli hegyoldalban húzódó dűlőutak megakadályozták. Papp László szerint a temetőnek csak a kisebbik hányadát (1/3 részét) sikerült megmenteni. A leletanyag azonban egy nagyobb kiterjedésű területet és a 7. század első felétől a 9. század első harmadáig használt temetkezési helyet sejtet. Temetkezési szokások A sírok alakja, szerkezete különböző: a gerendás sírszerkezetek mellett megtalálhatók a koporsós temetkezések és az egyszerű, lekerekített sarkú, téglalap alakú sírgödrök is. Ez utóbbiak voltak többségben (67 sír esetében a sírfal függőleges). Csak a 6. és az 50. sírok foltjai szűkülnek lépcsőzetesen; ezek a koporsók sírbahelyezésének nyomait őrizhették meg (JPMÉ. 1963. 118. o. 6. kép). Gerendavázas sírszerkezetek 1. A 7. sírban „a váz helyzetétől számított jobb oldalon három darab, a sírfenékig levert, s a humusz aljáig nyomaiban kivehető, a löszben tehát 54—58 cm magasságban mérhető, függőleges faoszlop lehetett, amelynek szögletes metszetű testét a löszfalba építhették be. — Baloldalon gerendanyom nem volt kivehető. — A váz fölött néhány cm magasságban az egész sírveremaljat vízszintesen beborító, 20—25 cm szürkés, néhol lilásszürkés réteget észlelünk."

2 (JPMÉ. 1963 118. o. 8. kép). Ez az elszíneződés a koporsó, ill. a faborítás maradványainak nyoma. 2. A 29. sírban (JPMÉ. 1963. 123. o. 13. kép) 1

Papp László: A nagyharsányi avarkori temető I. JPMÉ. 1963. 113—141. Ez a tanulmány az 1984-ben benyújtott szakdolgozatom átdolgozott változata. Ezúton szeretnék a sírverem alsó része gerendákkal és deszkákkal volt kiképezve. Két oldalt függőlegesen 3—3 db, 14—15 cm vastag, négyszögátmetszetű faragott gerenda ürege mélyedt a falba, teljes magasságuk 55 cm körül lehetett és a sírfenékbe 1—2 cm-re mélyedtek le. A csontváz fölött a sírfenéktől mért kb. 25 cm-es magasságban a sír egész felületén 2,5—3 cm vastagságú, kékesszürke elszíneződés (koporsófedél) nyoma látható. A két hosszanti oldal mentén élére állított deszkák rajzolódtak ki, bevágás nyoma nélkül. Hasonló felépítésű volt a 30. sír is. A sírok fenekén famaradványokra utaló jelenség nem volt. ' 3. A 33. sír (JPMÉ. 1963. 124. o. 14. kép) alján a két hosszabbik oldal mentén 2—2, a löszfalba 12—12,5 cm vastag, négyszögátmetszetű, függőleges üreg mélyed a sírfenéktől 45—50 cm magasságig. A gerendák helyét a kékesszürke talajelszíneződés jelzi. Hasonló, 2,5—3 cm vastagságú korhadékréteg terült el a sírfenéktől mért 20 cm vastagságban az egész sírfelületen. A 36. sírban a valószínűsíthető gerendák mérhető magassága 100—103 cm volt. Itt a sírfenékbe 8—10 cm-t is lemélyedtek. A 37. sír 9— 10—12 cm vastagságú gerendái pedig 85—90 cm magasságig voltaik észlelhetők. Mindkét sír esetében a koporsó alsó és felső felületét szürke korhadékpor borította.

3 A 84. sír gerendázatát csak 190 cm mélységben észlelték (itt a sírmélység 210 cm), így a gerendák 20 cm magasságig maradtak meg. 4. A 31. sír és a 80. sír (JPMÉ. 1963. 138. o. 32. kép, 123. o. 13. a. kép) fenekén mind a négy oldalon vízszintes helyzetű gerendák feküdhettek. A szerkezeten belül az egész felületen foltokban szürkés elszíneződés volt látható, de függőleges gerendák nyomai nem mutatkoztak. A feltárás során csapolás, vaspántos szerelék, vaskapocs nem került elő. A fagerendázatos sírok meglétét az ásatási napló részletes leírásai köszönetet mondani dr. Bóna István professzornak szíves lektori segítségéért. 2 Papp László 1959. évi ásatása. Ásatási dok. 1960/41 MNM 4920 ltsz. 3 ásatási napló: 36—37. sírlap. A Janus Pannonius Múzeum Fvkönyve 35 (1990) : 77—97. Pécs, Hungária, 1991.