Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Természettudományok - Papp Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae). IV. Braconinae és Exothecinae

A DÉL-DUNÁNTÚL GYILKOSFURKESZ FAUNÁJÁNAK ALAPVETÉSE (HYMENOPTERA, BRACONIDAE) IV. BRACONINAE ÉS EXOTHECINAE PAPP Jenő Papp, J.: First outline of the braconid fauna of Southern Transdanubia, Hungary (Hymenoptera, Braconidae), IV. Braconinae and Exothecinae. Abstract. Sixty-four braconid species are reported. The species represent two subfamilies as Braconinae and Exothecinae with 49 and 5 species, respectively. Faunistic data for every species are given, taxonomic as well as Zoogeographie comments are added where necessary. Bevezetés A Dél-Dunántúlról 64 olyan gyilkosfürkész faj került elő, melyeket a címben is jelzett Braconinae ill. Exothecinae alcsaládba sorolunk. A fajok összesen 11 genuszt képviselnek, melyek alcsaládok szerint a következőképpen oszlanak meg: Braconinae Atanycolus 2 faj Baryproctus lfaj Bracon 46 faj Cyanopterus 11 faj Glyptomorpha 12 faj Iphiaulax 12 faj Vipio 15 faj összesen 59 faj Exothecinae Oncophanes lfaj Rhysipolis 2 faj Rhyssalus lfaj Xenarcha lfaj összesen 5 faj Valamennyi fajnak ismertetjük faunisztikai adatait, éspedig a példányszámot nemek szerinti megosztásban, a lelőhelyet, repülési időt a hónapok római számaival. Faunisztikai szempontból a következő fajok tűnnek ki: Atanycolus fuMceps (Kriechbaumer), Baryproctus barypus (Marshall), Bracon arcuatus Thomson, B. chrysostigma Grese, B. grandiceps Thomson, B. hungaricus Szépligeti, B. ilfyricus Marshall, B. lividusTelenga, B. longulus Thomson, B. peroculatus Wesmael, B. schmiedeknechti Fahringer, B. stshegolevi Telenga és Vipio terrefactor (Villiers). Magyarország faunájára nézve a következő 4 faj bizonyult újnak: Bracon arcuatus Thomson, B. lividus Telenga, B. peroculatusWesmael és B. schmiedeknechti Fahringer. Braconinae Atanycolus Foerster, 1862 Atanycolus fuMceps (Kriechbaumer, 1898) - VI,:* lo

71

: Kisvaszar, Vajdahegy - VI. * VI

b VI

2 és \

x az állatföldrajzi Sopianicum, Praeillyricum és Eupannonicum faunajárását jelöli a Móczár-féle Magyarország ill. Kárpát-medence zoogeográfiai térkép nyomán. - VIi, VI

2 and íj are district-numbers of Sopianicum, Praeillyricum and Eupannonicum in the Zoogeographie map of Hungary (and the Carpathian Basin) constructed by L. Móczár (Móczár 1967, Móczár et al. 1972). Ritka faj, Magyarországon kívül ismerjük még Németországból, Törökországból és a Szovjetunióból (Ukrajna). Hazánkban a kisvaszari lelőhelyen kívül még egy régi (1901. IX. 20-i) adata van, éspedig Budapest: Krisztinaváros. Atanycolus neesi Marshall, 1897 - VI,: 19 +3 d": Cserkút. 19 +1 d": „Mecsek h.". 19 : „Mecsek hgs., Kövesdi tető". Id*: Mecseknádasd. 19: Pécs, Kozári vadászház. 3 9+30": Pécs, Melegmányi völgy, 1984. IV. 23., exAgrilus biguttatus Fabricius (Coleoptera, Buprestidae), a gazda tápnövénye Quercus cerris, a parazitoid kelési ideje 19 1984. IV. 30. és 3 <? V. 7.; ex Agrilus pannonicus Piller et Mitterpacher (Coleoptera, Buprestidae) 1984. V. 1-3., leg. et educ. Somorjai - VI

2

:19 : Simontornya IV-VI. és IX. Baryproctus Ashmead, 1900 Baryproctus barypus (Marshall, 1885) - I,: 19: Balatonszéplak, Tóközpuszta, Pastinaca sativa-ról hálózva -VIE Ponto-mediterrán faj, legkeletibb előfordulását a Kaukázusból közölték. Nálunk ritka, elsősorban a Nagyalfoldön (Eupannonicum) fordul elő. Bracon Fabricius, 1804 Bracon (Lucobracon) aestivalis Szépligeti, 1901 - VL,: ld": Nagypeterd - VIII. A fajt kizárólag Magyarországról ismerjük; valószínűleg előfordul máshol is. Mivel nehezen lehet felismerni, ezért más faj példányai közt lappanghat a gyűjteményekben. Legkönnyebben a B. (L.) erraticus var. rufus Papp példányaival lehet összetéveszteni. Nincs kizárva, hogy a két nevet egykor szinonimizálni fogják. A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve 35 (1990) : 71—76. Pécs, Hungária, 1991.