Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Természettudományok - Bálint Zsolt: Egy xeromontán boglárkalepke: A Plebejus pylaon (Fischer von Waldheim, 1832) és rokonsági köre (Lepidoptera, Lycaenidae), I.

54 BÁLINT ZSOLT latában is megtaláljuk képviselőiket. A turcmenicus- és a sephirus-csoport areája a Transzkaukázus területein fedi egymást. A turcmenicus-alakok itt zömmel júliusban, míg a sephirus-ok május végén, júniusban repülnek (6). 1.3.1. Az ordubadi-csoport (kaukázusi-örmény) Leírt taxonok: Plebejus pylaon ordubadi (Forster, 1938) Ent. Rundsch. 55: 95. (Lycaena (Plebeius) pylaon ordubadi.) Típuslelőhely: „Ordubad, Armenia" (Szovjetunió). Plebejus pylaon albertii (Nekrutenko, 1975) J. Lepid. SOc. 29:153. (Plebejus (Plebejides)pylaon albertii.) Típuslelőhely: „Dzhamagat River Valley, Teberda, NW Caucasus" (Szovjetunió). Jellemzés: Az elülső szárny felső szegélyének hosszúsága: 15,5-17.5 mm. Szárnyai kerekdedek. A hím alapszíne fölül ragyogó mély ibolyáskék. A szegélyrajzolat vörös szalagja élénkebb színezetű mint a többi pontokaszpikus fajon, s a fonák alapszíne is valamivel világosabb. A hímivarszerv tarajlebenye fejlett, fogazott. Elterjedés: Kaukázus, Transzkaukázus és Örményország (Azerbajdzsán - ?). Jegyzet: A fentiekben jellemzett taxonok habitusukban igen közel állnak a következő turcmenicus-csoporthoz. Az ábrázolt egyetlen azerbajdzsáni hímpéldány (ábra: 49-50. „Armenia ross., Dschulfa, Darotschitschang, 2000 m, Juli, Pfeiffer") különös habitusa alapján nem sorolható ebbe a csoportba. A megvizsgált példány arra enged következtetni, hogy egy ismeretlen fajról van szó. A kérdés eldöntéséhez sajnos a rendelkezésre álló anyag (ld* és 19) nem elegendő. A kérdéses faj(?) a turcmenicus-szsà és a sephirus-szal szimpatrikusan fordul elő. Ugyancsak problematikus egy másik alak taxonómiai helyzete, amely habitusában se a turcmenicus-hoz, se a sephirus-hoz nem illik (43-44. ábra) (7). (6) sephirus: „Armenia, near Yerevan, Védi, 1100 m, 3. VI. 1983, leg. V. Lukhtanov" (5dVés 3 99, semiturcmenicus típusok a Természettudományi Múzeum Lepidoptera-gyűjteményében) turcmenicus: „6-9. VII. 1967, Armenien, Garni, 1600 m, 26 km O.v. Erevan UdSSR, leg. Vartian" (19, Vartian-gyűjtemény, Ausztria, Bécs); „Eriwan, Juli 1989, Korb (2dVés 19, Naturhistorisches Museum, Ausztria, Bécs); „Ochschabad, 12. VII. 98, Korb (Id", Zoologische Staatssammlung, NSZK, München). (7) „2ЛР 2 99, Armenien, Kulp, leg. Korb." (Forster 1938: 238.) Az itt ábrázolt nőstény példány a Forster által említett sorozatból való. 1.3.2. A turcmenicus-csoport (délkaszpi-pamíri) (ábra: 53-60. és 97-99.) Leírt taxonok: Plebejus pylaon turcmenica Forster, 1936 Mitt, münch. ent. Ges. 26: 55. (Lycaena turcmenica) Típuslelőhely: „Achal Tekke, Jablonowka, Turkmenia" (Szovjetunió). Plebejus pylaon solimanus (Forster, 1938) (ábra: 53-56.) Ent. Rundsch. 55:336. (Lycaena (Plebeius)pylaon solimana.) Típuslelőhely: „Vandarban-Tal, Tacht i Suleiman, Elburs" (Irán). Plebejus pylaon usbekus Forster, 1939 Dan. Sei. Inves. Iran 1: 6. (Plebeius pylaon usbeka nom. nov.) Jellemzés: Az elülső szárny felső szegélyének hosszúsága: 15,5-18 mm. A hím alapszíne fölül mély ragyogó liláskék, határozottabb fekete szegéllyel. A melegbarna nőstény szárnyainak tövén kék pikkelyek díszlenek. Fonákjuk melegebb árnyalatú szürkésbarna vagy barnásszürke, a fehér rajzolati elemek (nyílhegyfoltok és a gyűrűk) igen jól láthatók, a szegélytéri sapkafoltok hosszúak, a vörös foltok külön állóak, kerekdedek vagy egyenlő szárú háromszög alakúak, rozsdabarna színűek és aprók. A hátulsó szárny anális szegélypontjaiban gyakran díszlenek fémes pikkelyek. A hím valvájának alakja tömzsi, felső szegélye domborúan ívelt, az alsó egyenes. A tarajlebeny erőteljes, erősen fogazott, túlnyúlik a felső szegélyen (ábra: 97-99). Elterjedés: Elbursz, Kopet-Dagh hegységek, Pamír (?). Jegyzet: Forster a „solimana "leírásakor megjegyzi, hogy sokkal közelebb áll a „turcmenica"-hoz (Forster 1938, p. 335.). A turcmenica Forst, taxont később maga a leíró szinonimizálta a Christoph-féle zephyrinus-szal (Christoph 1884), amely Forster véleménye szerint a zephyrinus Staudinger, 1886 taxonnal nem azonos, de a névazonosság esete áll fenn (A Zoológia Nevezéktan Nemzetközi Kódexe, 53. cikk). így Forster a zephyrinus Stgr.-nek az usbeka nomen nudum-ot adta (Forster 1939). Korshunov (1972) a turcmenica-t pylaon (sensu Forster!) alfajnak vette (akárcsak Eckweiler és Hofman 1981), míg a zephyrinus-t külön fajnak veszi és másik genus-ban (Plebejus s.str.) sorolja fel. Christoph munkájában egyértelműen leírja, hogy a városkörnyéki sivatagos, félsivatagos sztyeppvidéken gyűjtött április végétől június elejéig, a Kopet-Dag hegyvidékén gyűjtőútjai során abban az évben nem fordult meg (Christoph 1884). Az általa közölt színes metszet viszont azonos a zephyrinus Stgr. szüntípusaival, s mindkét taxon ugyanannak a középázsiai félsivatagos sztyeppfaunának a tagja. Forster turcmenica-típusai amellett, hogy habitusukban meglehetősen külön-