Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Természettudományok - Bálint Zsolt: Egy xeromontán boglárkalepke: A Plebejus pylaon (Fischer von Waldheim, 1832) és rokonsági köre (Lepidoptera, Lycaenidae), I.

A PLEBEJUS PYLAON ÉS ROKONSÁGA I. 51 microsephyrus a modicus junior szubjektív szinonimja. Tehát: Plebeius sephyrus microsephyrus Verity, 1935, syn.n = Plebeius sephirus modicus Verity, 1935. 1.2.33. A semiturcmenicus-csoport (kelet-anatóliaiörmény) (ábra: 41-44.) Plebejus (Plebejides) sephirus semiturcmenicus Bálint ssp.n. (51-52., 146. és 156-159. ábra). Névmagyarázat: semiturcmenicus - félig turcmenicus. Típuspéldányok: Holotípus(ö*) és Allotípus (9) - „Armenia, near Yerevan, Védi, 1100 m, 3. VI. 1983. leg. V. Lukhtanov". Paratípusok (9bV 399):-4c?és29 ugyanazokkal az adatokkal mint a Holo- és az Allotípus, 5 d" és 19 : „Azerbaidzan, 75 km W of Baku, Kiljazi, 150 m, 21. v. 1983, leg. V. Lukhtanov". Az összes típuspéldányt a Természettudományi Múzeum Állattára őrzi (Budapest). Jellemzés: Az elülső szárny felső szegélyének hosszúsága: Holotípus - 16 mm. Allotípus - 16 mm. Paratípusok - hímek: 11-14,5 mm; nőstények: 13-16 mm. Leírás (Holotípus és Allotípus): Az elülső szárny felső szegélyének hosszúsága: 13-16 mm. A szárnyak alakja kerekded. A hím alapszíne felül valamivel világosabb árnyalatú ibolyáskék. A fekete szegély keskeny. A nőstény szárnyainak tövét gyakrabban borítják kék pikkelyek. Fonákjuk alapszíne barnás árnyalatú szürke, a nyílhegyfoltok határozottan kirajzolódnak, a szegélyrajzolat vörös szalagja keskeny, sápatag színű narancssárga. A hímek valvája erőteljes, a tarajlebeny fejlett, kissé kihegyesedő és eléri a válva felső szegélyét (146. ábra). Elterjedés: Kelet-Anatólia, Kurdisztán és a Transzkaukázus (Grúzia, Azerbajdzsán) vidéke, továbbá Örményország. Jegyzet: A müncheni Zoologische Staatssammlung-ban találtam egy nőstény semiturcmenicus-példányt: „Armenia, Martiros, 1800 m, Mai" lelőhely cédulával (51-52. ábra). Habitusában mintegy a pontomediterrán és a pontokaszpikus csoport képviselőinek jellegzetességeit egyesíti. Már Forster is rámutatott az örményországi populációk különálló voltára (5). (5) „4dV, Armenien, Dutach, V., haben oberseits einen schmäleren Rand und keine Hinterflügelrandpunkte, dafür schwache rote Flecke wie akbesiana Oberth. Auch unterseits nähert sie sich dieser, so dass man die Tiere als Übergang von ordubadi Forst, zur nordsyrischen akbesiana Oberth. betrachten kann. Derartige Populationen sind wohl auch aus dem nördlichen Kurdistan (Wan, Bitlis) zu erwarten." - Forster i.m., 238.0. A 41-42. számú ábra az egyik Forster által leírt Dutach-i példányról készült. 1.2.4. A nichollae-csoport (levantei) (ábra: 45-48., 93-96. és 143-145.). A csoport jól elkülönül a többi rokon pontomediterrán taxontól. A hímek ragyogó, világoslila színe, a nőstények mindkét szárnyán végighúzódó vörös szalag, továbbá a hímek tarajlebenyének jellegzetes, cápauszony-alakja adja a csoport szembetűnő karakterisztikus bélyegeit. Leírt taxonok: Plebejus pylaon nichollae (Elwes, 1901) (45-48.) Trans. Soc. ent. Lond.:95. (Lycaena zephyrus nicholli) Típuslelőhely: „Baalbek, Lebanon Mts." (Libanon). Plebejus pylaon akbesianus (Oberthür, 1904) Et. Lép. Comp. 1: 16. (Lycaena zephyrus akbesiana) Típuslelőhely: „Akbés, Taurus" (Szíria). Plebejus pylaon cleopatra Hemming, 1934 Entomol. 67: 30. (Plebejus cleopatra) Típuslelőhely: „Tel Khuweilfe, Beersheba, Palestine" (Izrael). Jellemzés: Az elülső szárny felső szegélyének hosszúsága: 14-17,5 mm. Elülső szárnyának csúcsa kihegyesedő. A hímek alapszíne felül világos, ragyogó lila, hátulsó szárnyaik anális szögletében rendszerint 1-3 rózsaszínű folttal. A nőstény világosbarna szárnyain a szegélyrajzolat vörös foltjai összefüggő narancssárga szalagot alkotnak. A fonákjuk rendszerint kicsit világosabb, vajbarna vagy fehéresszürke alapszínű, de ismertek sötétebb fonákú populációk is. A szárnytövön látható kékes behintés élénk. A nyílhegyfoltok elmosódottak, a szegélytér vörös szalagja egyforma foltokból áll. A sapkafoltok lekerekítettek vagy egyenesek. A hátulsó szárny anális szögletének szegélypontjaiban fémes pikkelyek díszlenek. A hímek valvája rendszerint nyújtottabb, felső szegélyük megtört, az alsó sokszor homorú. A tarajlebeny kihegyezett vége kampószerű, alakja cápuszonyra emlékeztet (ábra: 93-96.). Elterjedés: Szíria, Palesztina (Izrael, Libanon, Jordánia). Jegyzet: Rose (1986) szerint a nichollae-csoport revízióra szorul. Larsen and Nakamura (1983) a cleopatra-t a nichollae földrajzi változatának tartja, bár a nichollae az előbb említett taxonnál jóval kisebb és más ökológiai körülmények között később repül. 1.3. Xeromontán-pontokaszpikus csoport (ábra: 53-64. és 97-99. és 147.) Karakterisztikus taxonok. Nemcsak habitusukban, 0 hanem fenológiájukban is eltérnek az előző sephiruscsoport képviselőitől. Az ugyancsak változatos megjelenésű taxonok hímjein a tarajlebeny és a válva alakja azonos jellegzetességeket mutat: széles válva, egyenes alsó szegély, a tarajlebeny rendkívül fejlett, fogazott, a costa-n túlnyúlik. Areájuk a Transzkaukázus lejtőiről a Kaszpi-tenger déli partvidéket követve (Elbursz, Kopet-Dagh) egészen a Pamírig húzódik. Dél felé a Zagrosz hegylánco-