Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Természettudományok - Bálint Zsolt: Egy xeromontán boglárkalepke: A Plebejus pylaon (Fischer von Waldheim, 1832) és rokonsági köre (Lepidoptera, Lycaenidae), I.

A PLEBEJUS PYLAON ÉS ROKONSÁGA I. 51 microsephyrus a modicus junior szubjektív szinonimja. Tehát: Plebeius sephyrus microsephyrus Verity, 1935, syn.n = Plebeius sephirus modicus Verity, 1935. 1.2.33. A semiturcmenicus-csoport (kelet-anatóliai­örmény) (ábra: 41-44.) Plebejus (Plebejides) sephirus semiturcmenicus Bálint ssp.n. (51-52., 146. és 156-159. ábra). Névmagyarázat: semiturcmenicus - félig turcmeni­cus. Típuspéldányok: Holotípus(ö*) és Allotípus (9) - „Armenia, near Ye­revan, Védi, 1100 m, 3. VI. 1983. leg. V. Lukhtanov". Paratípusok (9bV 399):-4c?és29 ugyanazokkal az adatokkal mint a Holo- és az Allotípus, 5 d" és 19 : „Azerbaidzan, 75 km W of Baku, Kiljazi, 150 m, 21. v. 1983, leg. V. Lukhtanov". Az összes típuspéldányt a Természettudományi Mú­zeum Állattára őrzi (Budapest). Jellemzés: Az elülső szárny felső szegélyének hosszúsága: Holotípus - 16 mm. Allotípus - 16 mm. Paratípusok - hímek: 11-14,5 mm; nőstények: 13-16 mm. Leírás (Holotípus és Allotípus): Az elülső szárny felső szegélyének hosszúsága: 13-16 mm. A szárnyak alakja kerekded. A hím alapszíne felül va­lamivel világosabb árnyalatú ibolyáskék. A fekete sze­gély keskeny. A nőstény szárnyainak tövét gyakrabban borítják kék pikkelyek. Fonákjuk alapszíne barnás árnyalatú szürke, a nyíl­hegyfoltok határozottan kirajzolódnak, a szegélyrajzo­lat vörös szalagja keskeny, sápatag színű narancssárga. A hímek valvája erőteljes, a tarajlebeny fejlett, kissé kihegyesedő és eléri a válva felső szegélyét (146. ábra). Elterjedés: Kelet-Anatólia, Kurdisztán és a Transzkaukázus (Grúzia, Azerbajdzsán) vidéke, továbbá Örményor­szág. Jegyzet: A müncheni Zoologische Staatssammlung-ban talál­tam egy nőstény semiturcmenicus-példányt: „Armenia, Martiros, 1800 m, Mai" lelőhely cédulával (51-52. ábra). Habitusában mintegy a pontomediterrán és a ponto­kaszpikus csoport képviselőinek jellegzetességeit egye­síti. Már Forster is rámutatott az örményországi popu­lációk különálló voltára (5). (5) „4dV, Armenien, Dutach, V., haben oberseits einen schmä­leren Rand und keine Hinterflügelrandpunkte, dafür schwa­che rote Flecke wie akbesiana Oberth. Auch unterseits nähert sie sich dieser, so dass man die Tiere als Übergang von ordu­badi Forst, zur nordsyrischen akbesiana Oberth. betrachten kann. Derartige Populationen sind wohl auch aus dem nördli­chen Kurdistan (Wan, Bitlis) zu erwarten." - Forster i.m., 238.0. A 41-42. számú ábra az egyik Forster által leírt Dutach-i pél­dányról készült. 1.2.4. A nichollae-csoport (levantei) (ábra: 45-48., 93-96. és 143-145.). A csoport jól elkülönül a többi rokon pontomediter­rán taxontól. A hímek ragyogó, világoslila színe, a nős­tények mindkét szárnyán végighúzódó vörös szalag, továbbá a hímek tarajlebenyének jellegzetes, cápa­uszony-alakja adja a csoport szembetűnő karakteriszti­kus bélyegeit. Leírt taxonok: Plebejus pylaon nichollae (Elwes, 1901) (45-48.) Trans. Soc. ent. Lond.:95. (Lycaena zephyrus nicholli) Típuslelőhely: „Baalbek, Lebanon Mts." (Libanon). Plebejus pylaon akbesianus (Oberthür, 1904) Et. Lép. Comp. 1: 16. (Lycaena zephyrus akbesiana) Típuslelőhely: „Akbés, Taurus" (Szíria). Plebejus pylaon cleopatra Hemming, 1934 Entomol. 67: 30. (Plebejus cleopatra) Típuslelőhely: „Tel Khuweilfe, Beersheba, Palesti­ne" (Izrael). Jellemzés: Az elülső szárny felső szegélyének hosszúsága: 14-17,5 mm. Elülső szárnyának csúcsa kihegyesedő. A hímek alapszíne felül világos, ragyogó lila, hátulsó szár­nyaik anális szögletében rendszerint 1-3 rózsaszínű folttal. A nőstény világosbarna szárnyain a szegélyraj­zolat vörös foltjai összefüggő narancssárga szalagot al­kotnak. A fonákjuk rendszerint kicsit világosabb, vaj­barna vagy fehéresszürke alapszínű, de ismertek söté­tebb fonákú populációk is. A szárnytövön látható ké­kes behintés élénk. A nyílhegyfoltok elmosódottak, a szegélytér vörös szalagja egyforma foltokból áll. A sap­kafoltok lekerekítettek vagy egyenesek. A hátulsó szárny anális szögletének szegélypontjaiban fémes pik­kelyek díszlenek. A hímek valvája rendszerint nyújtottabb, felső sze­gélyük megtört, az alsó sokszor homorú. A tarajlebeny kihegyezett vége kampószerű, alakja cápuszonyra em­lékeztet (ábra: 93-96.). Elterjedés: Szíria, Palesztina (Izrael, Libanon, Jordánia). Jegyzet: Rose (1986) szerint a nichollae-csoport revízióra szo­rul. Larsen and Nakamura (1983) a cleopatra-t a nichol­lae földrajzi változatának tartja, bár a nichollae az előbb említett taxonnál jóval kisebb és más ökológiai körül­mények között később repül. 1.3. Xeromontán-pontokaszpikus csoport (ábra: 53-64. és 97-99. és 147.) Karakterisztikus taxonok. Nemcsak habitusukban, 0 hanem fenológiájukban is eltérnek az előző sephirus­csoport képviselőitől. Az ugyancsak változatos megje­lenésű taxonok hímjein a tarajlebeny és a válva alakja azonos jellegzetességeket mutat: széles válva, egyenes alsó szegély, a tarajlebeny rendkívül fejlett, fogazott, a costa-n túlnyúlik. Areájuk a Transzkaukázus lejtőiről a Kaszpi-tenger déli partvidéket követve (Elbursz, Kopet-Dagh) egé­szen a Pamírig húzódik. Dél felé a Zagrosz hegylánco-

Next

/
Oldalképek
Tartalom