Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Természettudományok - Bálint Zsolt: Egy xeromontán boglárkalepke: A Plebejus pylaon (Fischer von Waldheim, 1832) és rokonsági köre (Lepidoptera, Lycaenidae), I.

A PLEBEJUS PYLAON ÉS ROKONSÁGA I. 47 1.23.1. A sephirus (s. str.)-csoport (pannon-krími) (ábra: 17-38. és 89., 90. és 92., továbbá 106.). Leírt taxonok: \ Plebejus sephirus (Frivaldszky, 1835) (ábra: 33-38.) Magy. Tud. Társ. Évk. 2: 269. (Lycaena sephirus) Típuslelőhely: „Haemeus, Szlivno" (Bulgária). Plebejus pylaon uhryki (Rebel, 1911( (ábra: 25-28.). Ent. Z. 25: 191. (Lycaena sepyrus uhryki) Típuslelőhely: „Flamunda, Deliblát" (Bánát, Jugoszlávia). Plebejus pylaon proximus Szabó, 1954 (ábra: 29-32.) Folia ent. hung. 7 (SN): 36. (Plebeius sephirus proximus) Típuslelőhely: „Szénafuvek, Kolozsvár" (Erdély, Románia). Plebejus pylaon kovácsi Szabó, 1954 (ábra: 17-24.) Folia ent. hung. 7(SN): 36. (Plebeius sephirus kovácsi) Típuslelőhely: „Fót, Pest megye" (Magyarország). Plebejus pylaon /oticus Szabó, 1956 (ábra: 17-24.) Folia ent. hung 9(SN): 276. (Plebeius sephirus

/oticus) Típuslelőhely: „Fót, Pest megye" (Magyarország). Plebejus plyaon abchasicus Nekrutenko, 1975 J. Lepid. Soc. 29: 151. (Plebejus (Plebejides) pylaon abchasicus). Típuslelőhely: „Lake Ritsa vie, SW Caucasus" (Szovjetunió). Jellemzés: Az elülső szárny felső szegélyének hosszúsága: 14-17,5 mm. Szárnyalakja kissé nyújtott és hegyes. A hím felül ragyogó liláskék, keskeny fekete szegéllyel. A nőstény melegbarna, hátulsó szárnyain rendszerint néhány szegélytéri narancssárga folttal. A hímek fonákja világosabb-sötétebb egérszürke, a nőstényeké barna. A fonák rajzolata hangsúlyozott, a nyílhegyfoltok fejlettek, a narancssárga szalag széles, de nem mindig összefüggő. A hátulsó szárny anális szegélypontjaiban ritkábban díszlenek fémes pikkelyek. A tarajlebeny nagysága változó, de fölépítése erőteljes (ábra: 89., 90. és 92.). Elterjedés: Kárpát-medence (Pesti síkság, Deliblát, Erdélyi Mezőség, Erdővidék), továbbá Moldva, Dobrudzsa, a Balkán-hegység előtere (a típus lelőhelye), Dnyeper-síkság (Dnyepropetrovszk és Zaporozsje - Barszov 1987), Krím, Sztavropoli-hátság és a DNY-i Kaukázus. Jegyzet: Egy korábbi munkánkban (Bálint és Kertész 1989) a kárpát-medencei sephirus-okat önálló (pontomediterrán-pannon) csoportként tárgyaltam, míg a törzsalakot a balkáni és a kisázsiai taxonok csoportjába soroltam. Biológiájuk (élőhely, repülési idő, tápnövény), továbbá az imágók habitusa alapján a „pannon csoport" közös eredetű lehet a Balkán-hegység lábánál és az attól Moldván és Etelközön át a Krím félszigetet is érintve egészen a Sztavropoli hátságig terjedő populációkkal, bár ez utóbbi (a megvizsgált két hím példány (4) és (4) „Kislovodsk, 800 m, 30. V. 1983, leg. V. Lukhtanov" (2 Л?, а Természettudományi Múzeum Lepidoptera-gyűjteményében). 168. ábra. az abchasicus leírása alapján, amelyekre az említett példányok igen emlékeztetnek) valószínűleg egy jó alfaj. Előző ду/йоя-csoporttal foglalkozó (Bálint és Kertész 1989) munkában önálló egységként (pontomediterránkaukázusontúli) is szerepeltettem. Az irodalomban problematikus a sephirus név helyes betűzése. Sokszor még a legmodernebb munkákban is a helytelen változatok valamelyikét használják és idézik (pl. „sephyrus" - Bridges 1988). 1.23.2. A modicus-csoport (balkáni) (ábra: 39-40.) Leírt taxonok: Plebejus pylaon magnifiais Bálint, 1987 (ábra: 39-40.) galathea, Nürnberg 3:101. Plebejus (Plebejides) sephirus magnifiais) Típuslelőhely: „Ochrida, Macedonia" (Jugoszlávia). Plebejus pylaon brethertoni Brown, 1976 Ent. Ber. 36: 46. (Plebejus pylaon brethertoni) Típuslelőhely: „Mt. Chelmos, Aroáni Oros" (Görögország). Plebejus pylaon modicus Verity, 1935 Bull. Soc. ent. Fr. 40:245. (Plebeius sephyrus modica) Típuslelőhely: „Ak'Sheir, Cenral-Anatolia" (Törökország). Plebejus pylaon microsephyrus Verity, 1935 Bull. Soc. Ent. Fr. 40: 245. (Plebeius sephyrus microsephyrus) (ábra: 41-44. és 91.). Típuslelőhely: „Tecde, Eastern Anatolia" (Törökország). Jellemzés: Az elülső szárny felső szegélyének hossza: 14-17 mm. Szárnyaik rövidebbek, sokszor lekerekítettek. A hím alapszíne felül világos, de sötétebb ibolyakék, a nőstény hátulsó szárnyszegélyét (és olykor félig az elülsőjét is) narancssárga foltok díszítik. Fonákjuk galambszürke, valamivel világosabb mint a törzsalaké, a hátulsó szárnyak szemfoltsorát és a szegélyrajzolat fekete sapkafoltjait halovány külön álló fehér nyílhegyfoltok kötik össze. A szegélyrajzolat vörös szalagja élénk téglavörös foltokból rajzolódik ki. A hátulsó szárny anális szegélypontjaiban többnyire fémes pikkelyek fénylenek. A hímek valvája erőteljes. A válva bejső felén látható tarajlebeny erős, sokszor eléri a felső szegélyt (ábra: 91.). Elterjedés: Balkán (Macedónia, Peloponnészoszi-félsziget) és Anatólia. Jegyzet: Ez a földrajzi egység a sephirus-csoporthoz igen közel álló alakokat foglal magában, ami azt mutatja, hogy elszigeteltségük recens eredetű, vagy az intergliciálisokban areáik újra találkozhattak. A j3y/ao«-komplex egy megelőző áttekintésekor (Bálint és Kertész 1989) ide soroltam az akbesianus (Oberthür, 1904) taxont is, pedig az habitusában és a hímek ampulláris képződményét tekintve a levantei csoport legészakibb képviselője. A microsephyrus és a modicus típusainak vizsgálata után kiderült, hogy két azonos taxonról van szó, így a