Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Természettudományok - Bálint Zsolt: Egy xeromontán boglárkalepke: A Plebejus pylaon (Fischer von Waldheim, 1832) és rokonsági köre (Lepidoptera, Lycaenidae), I.

42 . BÁLINT ZSOLT keskeny szárú, villájának közepén nincs bütyök. A válva erőteljes, fölső szegélye (costa) megtört, az alsó szegély egyenes vagy enyhén homorú. Belső felükön nagy uszonyszerű kitinlebernyeg (vagy annak nyoma), egy ampuUáris képződmény látható, a tarajlebeny, ami a Potyommatini-ken egyedi. Az ampulla alakja és nagysága fontos bélyeg. A processus exterior és a processus inferior fejlett, a fölső kampó alakú, az alsó lekerekített, érzékelőszőröcskékkel sűrűn borított. 1.2. Nőstények Általában valamivel nagyobbak a hímeknél. Szárnyak: A felszín alapszíne a világos drappbarnától a feketésbarnáig terjedhet. A szegélyrajzolat vörös szalagja egyes taxonokon az elülső szárnyon egyáltalán nem, a hátulsón is csak foltokban látható, míg néhány fajon mindkét szárnyon terjedelmes és a külső pontsor is szembeszökő. Az elülső szárnyakon olykor látható a sejtvégi folt. A szárnyak tövén rendszerint egy-két elszórt kék pikkely díszlik, de néhány fajon-alfajon kiterjedt kék behintés ragyog. A szárnyakat finom fekete szegély keretezi. A rojtok piszkos- vagy barnásszürkék. A fonák alapszíne a híménél sötétebb, rendszerint sárgás vagy szürkés árnyalatú barna. Rajzolata teljesen a hímével megegyező, csak valamivel élénkebb színű s a foltok alig észrevehetően nagyobbak. Ivarszerv: A lamella vaginalis jól fejlett, erősen szklerotizált, széles, a ductus bursae irányában kiszélesedő cső. A lodix széles, trapéz formájú. Az ostium a lamella antevaginalis fölső végében többnyire szögletes alakú. A papilla analis az alcsaládra jellemző fölépítésű. 1.3. Kariológia Egyedül De Lessé (1960) vizsgálta néhány Plebejides taxon hímjének kromoszómaszámát: „Plebeius pylaon Fisch., Amasya (Turquie): 19.; P.p. nicholiElw., Zahle (Liban): 21.; P. p. solimana Forst., Demavend (Elbourz): 21.". A Plebejides alnem taxonjai 1. Földrajzi csoportosítás Az alnem képviselői rendkívüli földrajzi változatosságot mutatnak. Ez adott alkalmat a lepidopterológusoknak arra, hogy a pylaonnak számos alfaját leírják (Bálint és Kertész 1989). Morfológiai bélyegek (a szárnyak rajzolata, a hímek valvájának ampulláris képződménye), továbbá a taxonok eredete és ökológiája alapján a következő földrajzi taxoncsoportok különböztethetők meg (v. ö. Bálint és Kertész 1989). 1. Xeromontán csoport 1.1. Xeromontán - afrikomediterrán csoport 1.1.1. martini-csoport (mauritániai) 1.2. Xeromontán - pontomediterrán csoport 1.2.1. hespericus-csoport (ibériai) 1.2.2. trappi-csoport (adriatomediterrán) 1.2.3. sephirus-csoport (pontomediterrán) 1.2.3.1. sephirus-csoport (pannon-krími) 1.2.3.2. modicus-csoport (balkáni) 1.2.3.3. semiturcmenicus-csoport (kelet-anatóliai-örmény) 1.2.4. nichollae-csoport (levantei) 1.3. Xeromontán - pontokaszpikus csoport 1.3.1. ordubadi-csoport (kaukázusi-örmény) 1.3.2. turcmenicus-csoport (dél-kaszpi-pamíri) 1.3.3. iranicus-csoport (iráni) 1.4. Xeromontán - „altajida" csoport 1.4.1. pylaon-csoport (nyugat-szibériai-mongol) 2. Eremikus (sivatagi) csoport 2.1. zephyrinus-csoport (turáni-turkesztáni) 2.2. indicus-csoport (afgán-beludzsisztáni) 2.3. philbyi-csoport (palesztin) 2. A csoportok és taxonjaik jellemzése 1. Xeromontán-csoport 1.1. Xeromoiitán-afrikomediterrán csoport A csoport képviselői egységesen jellemezhetők azzal, hogy az elülső szárnyak sejtvégi foltja igen nagy, a szegélytéri vörös szalag foltjai redukálódtak és a tarajlebeny a hímek valváján fejletlen, szinte alig látható. 1.1.1 A martini-csoport (mauritániai) (ábra: 1-8. és 81-84. és 104.) Leírt taxonok: Plebejus martini (Allard, 1867) (ábra: 1-4. és 82-84. és 104.) Ann. Soc. ent. Fr. 25: 319. (Lycaena Martini) Típuslelőhely: „Lambessa" (Algéria). Plebejus martini ungemachi (Rothschild, 1925) Soc. Se. nat. Maroc. 5: 333. (Lycaena allardi ungemachi) Típuslelőhely: „Aghbalu Larbi, Middle Atlas, 2100 m" (Marokkó). Plebejus martini allardi (Oberthür, 1874) (ábra: 5-8. és 81.) Pet. nouv. ent. 1: 412. (Lycaena Allardii) Típuslelőhely: „Oran" (Algéria). Jellemzés: Az elülső szárny felső szegélyének hosszúsága: 13-15 mm. A hím felül világos liláskék, a nőstény barna és szárnyainak tövét rendszerint kék behintés díszíti. Fonákjuk barnásszürke alapszínű, az elülső szárny szemfoltsorajóval nagyobb foltokból áll, mint a hátulsón. A szegélyrajzolatból induló fehér nyílhegyfoltok (mindkét szárnyon) nem érnek ki a szemfoltsorig. A vörös szalag igen keskeny, különálló rozsdabarna foltokból áll. A hátulsó szárny anális szögletének külső pontjaiban fémes pikkelyek díszlenek. A hímek valvája tömzsi, felső szegélye kb. a 2/3 résznél erősen megtörött, alsó szegélye egyenes, a tarajlebeny szinte alig látható (ábra: 81-84.) Elterjedés: Északnyugat-Afrika. Jegyzet: Forster (1938) mutatott rá, hogy az eredetileg allardialfajként leírt ungemachi a martinihoz sokkal közelebb