Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)
Művészettörténet - Zombori Lajos: A Hermes-féle füzetek
A HERMES-FÉLE FÜZETEK 245 III/b. Virágok, csokrok. VIII/b. Egyszerűbb tájképek, vázlatok, teljesen kidolgozott képek. IV/c. Állatábrázolások, különböző állatok, lovak, madarak. Il/b. Szabadkézi rajz, hajók, háztartási eszközök. VIII/c. Részletrajzok Berlin és Potsdam épületeiről, fák és bokrok lombozata, tájképrajzolás más-más módszerékkel. V/c. Alakrajz, az emberi testalkat különböző részei. III/c. Könnyedén odavetett virágrajzok. A berlini rajzolók részére egy másik összeállításban 15 kötetes, elegáns kivitelű albumot jelentetett meg a Hermes-féle rajziskola. Minden kötet 4 füzetből áll. Tárgyi beosztása az alábbiak szerint alakul. I. szám: Tájak (73—76) II. szám: Tájak (77—80) III. szám: Virágok (65—68) IV. szám: Arabeszkek (44—47) V. szám: Alakok a tájban (55—58) VI. szám: Fejek (59—62) VII. szám: Különböző állatok (83, 84, 87, 88) VIII. szám: Különböző állatok (85, 86, 89, 90) IX. szám: Lovak és madarak (91—94) X. szám: Hajók (95—98) XI. szám: Vegyes jellegű témák ... (55, 59, 65, 73) XII. szám: Vegyes jellegű témák ... (56, 60, 66, 74) XIII. szám: Vegyes jellegű témák ... (57, 61, 67, 75) XIV. szám: Vegyes jellegű témák ... (58, 62, 68, 76) XV. szám:. Virágok és tájképek (69, 70, 81, 82) A gyakorlottabb rajzolók részére a Hermes rajziskola más összeállításban, egyenként 4 lapot tartalmazó, 4 füzetből álló sorozatot bocsátott ki, a következő témabeosztásban. 1. füzet tájkép 2. füzet virág és gyümölcs 3. füzet fejek 4. füzet arabeszkek Az „Erdő és hegyek" rajztémakörrel kapcsolatban A. Calome rajzai adnak 12 lapon értékes útmutatást. Az „ornamentikával" 11 lapon P. Räntz foglalkozik behatóan. Míg a gyerekek részére külön kifestő lapokból álló könyvet ajánl a „Hermes". Bevezető A rendszeres rajzoktatással foglalkozó Hermes-iskola a 107.-től 112.-ig terjedő füzeteiben A. Haun rajztanár kizárólag a fák és bokrok lombozatának rajzolási módszereivel foglalkozik. A tájképrajzoláson belül fontos szerepet játszik a középtérben álló fák és bokrok lombozatának helyes, a jellegzetességéket érzékeltető megrajzolása. A háttérnél ez az elmosódottság miatt nem fontos és nem is lehetséges. Az előtérben viszont a levélzetet, saját hiteles alakjában és elhelyezkedési irányának figyelembe vételével kell megrajzolni. így tulajdonképpen a középtérben levő lombozat rajzi visszaadása a legproblematikusabb. Az oktatást itt is a legkönynyebben elvégezhető feladatokkal kezdik. Az elején tehát a rajzolót a helyes kéztartásra és a helyes irányú ceruzavezetésre szoktatják. Mindeme gyakorlatok felnagyított, de mértékhelyes minták alapján történnek. A felnagyított minta a kezdőnél megkönnyíti a kézvezetés megszokását. A kiindulást az adja, hogy az emberi kéz a kézírásban már megszokta volt a balról átlós irányban felfelé jobbra, majd hegyes szögben való visszamozgást. Az eltérés a rajzolásnál az, hogy a kézírással szemben, az alapvonalat nem kell hangsúlyozni, hanem minden irányban egyenlően erős vonalak húzandók. Az így megjelölt levélalak a fűzfa lombozatát jelzi (1. ábra), ezek a vonalak a leveleket hordozó ágon való elhelyezkedésük irányától függően rajzolandók, az ág növési és hajlási irányához viszonyítva. Tovább haladva ez a kézmozdulat körkörösen is elvégezhető (2. ábra), ami viszont már a tűlevelű fák lombozatának megrajzolásakor alkalmazandó. A hegyes alakzattól a párhuzamos vonalak egyik végükön történő összekötésére áttérve, elérkezünk a fenyőfa jellegzetes formájához (3. ábra).