Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Művészettörténet - Mendöl Zsuzsanna: Épületekhez kapcsolódó díszítő üvegmunkák Pécsett

230 MENDÖL ZSUZSA 21—22. ábra. Bohus Zoltán: Üveg-fal a Hunyor Szálló előcsarnokában, 1984. (Jurisics u. 16.) üvegre adaptálásuk sikerültnek mondható. A keretek egyszerű rajzú motívumaival (szőlő, virág, kalász), izzó színeivel hangulatkeltő elemei lettek a belső térnek. A figurális csempéjű búboskemencét — amelyből ma csak egy részlet látható — a Zsolnay-gyár szállította. A tervező személyének azonossága, az iparművészet e különféle területének anyagkezelésében való jártassága biztosította e belső tér máig csaknem érintetlenül fennmaradt egységét. Johan Hugo egykori pécsi lakóhelyén a (Kossuth u. 18.) „dominikánus ház" emeleti lakásában az udvari két kétszárnyú ablakba az épület egyházi eredetére, dominikánus rendi használatára utaló, vasoxiddal festett, kikaparással is árnyalt, jelenetek tondó-képeit helyezte, hatszöghálós ólombefoglalású préselt, átlátszó üveg-táblák közepébe. A kétszárnyú ablakok feletti kisebb ablakokon is folytatódott az alsón és a tondón is ismételt piros vonal-keretelés, amely itt gótikus hármaskaréjban végződik. A tondóképek grafikai előképeit és feliratait — a rossz olvashatóság miatt — eddig még nem sikerült megfejtenünk. Az ablakok az épület 1989-ben kezdett felújításakor a Helyismereti Múzeumba kerültek. A négy tondó-kép közül az egyik hiányzik, a többi témái: templomépítés — a templom makettjének felajánlása; prédikáló szerzetes; és gótikus írópadban széles karimájú kalappal a fején író szerzetes. A tondóképek alatt az ablakszárny alsó felében tárcsaüveg mögé festett, körirattal kísért vázlatos jelenettöredékek, amelyből a domonkos rend e telken történő letelepedésére, templomépítésükre és működésükre utaló 1683—1791 évszámok a leginkább megragadhatóak. Johan e müveivel a város kulturális hagyományának ápolására, művészi emlékkiállításra törekedett. Johan Hugó a 2. világháborút követő években azon fáradozott, hogy szülővárosába telepíthesse üvegfestő műhelyét. Bekapcsolódott városunk újjászervezett művészeti életébe, de 1951-ben bekövetkezett halála meggátolta tervének megvalósítását. A Janus Pannonius Múzeum hagyatékából a következő évben emlékkiállítást rendezett, ennek azonban alig volt sajtóvisszhangja, műveinek egyházi témája — műfaja miatt a kor politikai világnézeti közegében — a bemutatott anyaggal érdemben nem foglalkoztak. A kiállítás után anyaga visszakerült az örökösökhöz, munkássága dokumentumai azóta tudomásunk szerint szétszóródtak vagy lappanganak.

31 31 Szabad Művészet, 1952. 1: 48., Dunántúli Napló, 1952. 2. 27: 4.