Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)
Művészettörténet - Kovács Orsolya: Klein Ármin, a Zsolnay gyár tervezőművésze a JPM Zsolnay gyűjteménye alapján (1876–83)
204 KOVÁCS ORSOLYA 3. ábra. 99. Tál, 1879. Ltsz. 51.1319. zolt valamit, és egy nyak, egy kar, egy láb túl hosszúra sikerült, azzal a bájjal volt tele, amely elválaszthatatlanul összeforrt művészetével." 8 Klein Ármin a neoreneszánszon belül is ahhoz a — kiváltképp kezdetben — uralkodó tendenciához csatlakozott, amely a reneszánsznak az antikvitásból átmentett, klasszikus elemeire helyezi a hangsúlyt. Művészetéből teljesen hiányzott a német historizmus tudományos pedantériája, az előképek akkurátus és következetes másolása. Szobrász létére nagyon jól ki tudta fejezni magát rajzain, munkáinak meghatározó eleme a dekoratív, oldott rajzosság, amely lírai attitűddel társul. A Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében a nagyrészt a Zsolnay gyári múzeumtól az államosítás idején átvett tárgyak között számos Klein Ármin által díszített, illetve az ő tervei nyomán készült kerámia található. A tárgyak jelentős csoportja az 1878—79-es „Amorett" sorozathoz tartozik. Az Amorett8 Zsolnay Teréz: p. tálkáknak két alaptípusa van. Az egyiken a tányér korongolt csíkkal határolt peremét reneszánsz ornamentika díszíti, belsejében kobaltironnal rajzolt jelenetek. A jelenetek szereplői párosával ábrázolt amorettek, akik némelykor az antikvitás egyes jegyeivel jelennek meg. (Például a priaposz herma előtt táncoló amorettek, amelyek több változatban készültek, vagy az auloszon játszó ifjú, aki szintén egy priaposz herma előtt ül.) Máskor az amorettek kötetlen zsáner jelenetek szereplői: halásznak, célba lőnek vagy enyelegnek. Az Amorett-tálka sorozat másik típusánál az edény mélye — a jelenet háttere — barna, korongolt kék csíkkal szegélyezve. Ezáltal hitelesebben kötődik a mintaképül vett XVI. századi itáliai majolikához. Az amoretto, puttó motívum valójában nem szorult felújításra, hiszen a kerámián a barokk óta kedvelt díszítőelem. De gyakori témája a kortárs szalonfestészetnek is. Kiváltképp népszerűvé tette Hans Makart, a kor divatos bécsi festője, aki feltehetően közvetlenül is hatott
