Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Néprajztudomány - Zentai Tünde: A lakóház alaprajzi fejlődése a Dél-Dunántúlon

A LAKÖHÄZ ALAPRAJZI FEJLŐDÉSE 167 4. Rövid oldaltornácú, különbejáratos, füstöskonyhás ház a Szennai Szabadtéri Gyűjteményben. Épült Kisbajomban, valószínűleg a múlt század első felében. (Fotó: Balassa M. Iván, 1985). 19. század közepén gazdag paraszti szinten egyre gyakoribb a tisztaszoba, amely a század fordulóján már csak a reprezentációt és az értékes tárgyak tárolását szolgálja. A 18. századi jobbágyházak közül a Dél-Dunántúlon alig néhány érte meg napjainkat (Kisnyárád 1757, Kistófalu 1783, Baranya m., Felsőnyék 1782, Tolna m., Vörs 18. század 2. fele, Somogy m.). Ezek az épületek három, illetve ennél több helyiségesek, a kisnyárádi kivételével mindegyiknek két szobája van. Az általuk szolgáltatott néhány adatból természetesen nem juthatunk általános tanulságokhoz, a helyiségek számára azonban az egykorú írott források is fényt vetnek. A már idézett Nagy Farkas Mihály, kórósi (Baranya m.) jobbágy leveléből például kitűnik, hogy házához 1786-ban négy kereszt-talpgerendát faragtatott, ami háromosztatú házhoz szükséges. A háromhelyiséges épületek jelentékeny arányára következtethetünk a siklósi Batthyány uradalom 1781—83-as, jobbágyoknak juttatott épületfa kimutatásából is, elsősorban a tetőfák, oldalkarók és vessző menynyiségéből (talpgerendát ugyanis nem kaptak).

26 2(J BML Siklósi úriszéki iratok 9/1778.