Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Néprajztudomány - Zentai Tünde: A lakóház alaprajzi fejlődése a Dél-Dunántúlon

Iß4 ZENTAI TÜNDE 1. A Dél- és Délnyugat-Dunántúl tájai. ba is, és igen tekintélyes számot tesznek ki a kamrák. A Dél-Dunántúlról ugyanebből az időszakból kevés útbaigazítást nyerünk a társtudományoktól. Néhány ásatási megfigyelés mégis arra vall, hogy a lakóépület fejlődése itt is előrehaladt. A Somogy megyei Bodrog faluban például 2—3 osztatú házakat regisztráltak a 14—16. századból.

8 Balatonszentgyörgyről

9 16—17. századi többosztatú házról, Kővágószőlősről (Baranya m.) 15. századi hárömhelyiséges lakóépületről

10 számoltak be. Ezek a híradások sajnos nem közölnek konkrét leírást vagy részletes alaprajzot. Hogy mi lehetett a helyiségek funkciója, és hogy köztük előfordulhatott a kályhás szoba is, arra inkább csak a 15. századtól kezdve nagy tömegben jelentkező, egyszerű kivitelű kályhaszemekből következtethetünk. A Dél-Dunántúl 8 Magyar Kálmán 1984. 24. 9 Sági Károly 1958. RF I. 10. 44. területén mindezidáig egyetlen teljesen kiásott lakóház dokumentációját tették közzé a Tolna megyei Étéről.

11 Az etei ház föltehetőleg a 16. században épült, hiszen 1619 és 1629 között a településsel együtt már el is pusztult. A köznépinek elfogadható épület egy (kályhás) füstösházból és egy valószínűleg kamra rendeltetésű helyiségből állt. A lakótér az udvarról nyílt, és a két helyiség között belső összeköttetésnek nem volt nyoma. S mivel a kályha előtti nyitott tűzhely is a válaszfal mellett helyezkedett el, nemigen képzelhető el belső közlekedés. Az etei épület udvari bejáratú füstös lakóterével, a hozzá csatlakozó kamrával, rokonságot mutat a nyugat- és középdunántúli házak alaprajzával. Ügy tűnik, mintha a füstösház itt is először kamrával bővült volna, akárcsak a sarvalyi közrendű lakóépületek vagy a nyugat-dunántúli 10 Nagy Erzsébet 1982. RF I. 35, 121. 11 Csalogovits József 1937. 326—328.