Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Történettudományok - Nádor Tamás: „Hallható múzeum”. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban, II.

150 NÁDOR TAMÁS 10. ábra: Simándy Józseffel Pécsett. Nádor Tamás: Mostani pécsi látogatásakor milyennek látta viszont szeretett szülővárosát? Ernster Dezső (elmondta 1964. július 2-án.): „Mindig meghatódva jövök Pécsre, és dacára sok mindennek, ami történt a gyermekkorom óta, mégis szívesen jövök vissza Pécsre. Néha nagyon idegennek érzem magam, az embereket illetően. De ha végigmegyek a kis utcákon és ugyanazokat a házakat látom, melyek 50 évvel ezelőtt is ott álltak, akkor mégis otthon érzem magam. Pécsi életem legnagyobb részét a Munkácsy Mihály utcában töltöttem el, a Fürdő utca, a Kisfaludy utca, Gábor utca, Bercsényi utca — ezek voltak hozzám legközelebb. És fönt a Tettyén, a Mecsek alatt, ahová mondhatnám naponta kirándultunk, és a gyerekkorunkat töltöttük el. Ezek változatlanul a régiek maradtak. Csak az emberek változtak. Nagyon kevés iskolatárs van még, s mindig boldogan látom, ha egy-egy megösmer engem, vagy én megösmerek valakit a régi időkből. De különben az emberek nem változnak általában. Csak öregedünk." Ernster Dezső 1966-tól visszavonult. Ettől kezdve Zürichben élt. Gyakran hazalátogatott Magyarországra, Pécsre. 1981. február 16-án hunyt el zürichi otthonában. A temetőben Otto Klemperer mellett nyugszik. 3. VÁGÓ MARY színművésznő (később Littke József pezsgőgyáros felesége). HANGDOKUMENTUM : К—10. Vágó Mary visszaemlékezései, régi pályatársakra, a pécsi színházi életre. 1986. márc. 9., 60 perc. Vágó Mary: „[...] Leszerződtünk egy turnéval Balatonlellére. Éppen ott tartózkodott nászúton Fodor Oszkár és Harcos Irén. Fodor odajött, bemutatkozott, azt mondta, hogy — „bár én magát még soha nem hallottam, nem láttam, de azonnal megkötöm magával a Pécsi Nemzeti Színházba a szubrett szerepkörre a szerződést." Én majd hanyattestem és azt mondtam: Nem, nem, mert én Pesten akarok játszani. „— Hát jól van, kislány, gondolja meg, és majd két hét múlva jelentkezzen." Miután láttam, hogy Pesten nem kapkodnak értem, jelentkeztem. Rögtön megkötötte a szerződést, ő szerinte az akkori idők legnagyobb gázsiját adta, azaz 300 pengőt. Ez nagyon soknak látszott az akkori időben, de valóságban nagyon kevés volt. Ugyanis a színésznőnek magának kellett a ruhákat csináltatnia. Édesanyámmal leköltöztünk Pécsre, a Király utcai albérleti szobába, 1933-ban. Nádor Tamás: Kik voltak akkor a társulat tagjai? Vágó- Mary: Prózai szerepben Földesi Géza volt a hősszerelmes, Mezei Mária a hősnő. Operettvonalon Bánky Baba, Galetta Ferenc, Erdődi Kálmán, Danis Jenő, Vass Irma. Nádor Tamás: Milyen volt azokban az években a színházi élet? Vágó Магу: Egy évadban legalább 40 operettet játszottunk, ami azt jelentette, hogy hetenként 1—2 operett került bemutatásra. Nádor Tamás: Hogyan tudtak felkészülni? Vágó Mary: Nagy szorgalomra, energiára volt szüksége minden színésznek. Voltak olyan napok, amikor 8—12 órát próbáltunk, hogy 3—4 napra rá, a premierre valahogy összehozzuk a darabot. 8—10 próba előzte meg általában a bemutatót. A hivatalos próbaidőn kívül is próbáltunk, a saját akaratunk szerint Erdődi Kálmánnal. Már régen vége volt a próbaidőnek, mi ott maradtunk és gyúrtuk a belépőt, a táncfigurákat, amiket magunk állítottunk össze. Akkor még nem volt koreográfus. Nagyon családias alapon mentek akkor ezek az operettek, mindamellett mégis nagy sikerük volt. Nádor Tamás: Milyen volt akkor a közönség? Vágó Mary: Az operett előadásokon mindig zsúfolva volt a nézőtér. Az egyetemisták, a cőgerek az állóhelyeken, szinte szétverték a szín-