Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Történettudományok - Pickl, Othmar: Nachschub für Pécs/Fünfkirchen im Kriegswinter 1686/87

110 О. PICKL Pécset és Siklóst Koprivnica felől egy utánpótlási konvoj, míg a gróf Batthyány generális vezette utánpótlási menetoszlop Kőszeg felől legkorábban 1687. február 12-én, ill. 15-én érhetett Kaposvárra ill. Pécsre. Dolgozatunk azt szeretné bemutatni, hogy sikerült a Grazi Udvari Kamarának 1686/87 telén Pécset és Siklóst a legnagyobb nehézségek ellenére Koprivnicából, legalább 150 kilométernyi távolságból ellátni. Habár mind Pécsett mind Siklóson sikerült jelentős gabonatartalékokat zsákmányolni, úgy szólt a parancs, hogy el kell látni az elfoglalt erődöket hat havi tartalékkal, amíg a Dráva vízi útja szabad volt. E célból úgy kellett kialakítani a Dráva menti Ludwigs-sáncot, hogy ott az utánpótlási élelmet meg lehessen addig őrizni, amíg a katonai konvojok el nem tudják szállítani Pécsre és Siklósra. Már 1686 novemberében elszállítottak a légrádi utánpótlástáborból 15 uszályt 168 t liszttel és 30 centner (1,68 t) kanóccal a Dráván Ottováig, majd onnan Siklósra és Pécsre. Ezzel az első utánpótlás-szállítmánnyal érkezett a pécsi hadbiztos elé rendelt Kössler udvari kamarai alkalmazott is Pécsre. Az ő feladatköréhez az tartozott, hogy a bennszülött lakosságot lehetőségek szerint megvédje a túlkapásokkal, a „szoldateszkák"-kal szemben, nehogy elűzzék az utolsó parasztokat is, s ezen felül, hogy új telepeseket „csalogasson" a háború alatt elnéptelenedett területekre. Kössler pécsi beszámolói megdöbbentő képet adnak a katasztrofális helyzetről, amely 1686/87 nyarán uralkodott a pécsi erődben. Ügy vélte, hogy e két „nyomorúságos tanya" ellátásához legalább 50 szekérre volna szükség. Azt is elpanaszolta, hogy Pécsett nincs sem orvos, sem gyógyszerész, még kirurgus sincsen, sőt még a legfontosabb orvosságok is hiányoznak, hogy a megbetegedett katonákon segíthetnének. Hús sem volt az erődben, és papírt, tintát, gyertyát, fát és szenet sem lehetett kapni. A gabona őrlésére csak rossz kézi malmok voltak. Kössler mindenekelőtt annak érdekében lépett fel, hogy attól a kevés paraszttól, aki nem menekült el, ne vegyék el utolsó vagyonkáját, hanem biztosítsák neki a következő tavaszra az állatokat és más szükségleteit. Mindenesetre már ezekben a visszafoglalás utáni első hetekben tevékenykedett Pécsett egy jezsuita páter és két ferences. Mind ezeket, mind pedig egy tolmácsot a hadikasszából fizették. 1686. december 28-án I. Leopold császár megparancsolta a Grazi Udvari Kamarának, hogy vitessen néhány ezer centner lisztet, néhány ezer negyed zabot, néhány ezer patkóvasat, valamint 150 centner kanócot és a szükséges muníciót haladéktalanul Pécsre és Siklósra, és lássa el mindkét erődöt 150 db vágómarhával és igavonó ökörrel. De éppen a vágó- és igavonó marák előteremtése okozta a legnagyobb nehézséget, amelyekre pedig igen nagy szükség volt. A Grazi Udvari Kamara 1687. január 11-én azt a parancsot adta ki Michael Maier ellátmányi parancsnoknak, hogy hajtsa végre ezt a szigetvári és az eszéki török garnizonok által erősen fenyegetett missziót. Maiernek sikerült még február 3-dika előtt 52 szekeret liszttel, nyolc kocsit zabbal, 9 kocsit lőporral és kanóccal, valamint 8 szánt lótáppal, 3000 patkóval és patkószeggel megrakodni. A szekereket az a 123 ökör és 3 tehén vonta, amelyeket végül sikerült vágóállatként felhajtani. Ferdinand von Trauttmannsdorff gróf és Thüngen generális katonai védelme alatt jutott el az utánpótláskonvoj szerencsésen Pécsre 1687. február 6-dikán. Thüngen generális igazolta 1687. február 10-dikén, hogy a konvoj, amely Koprivnicától Pécsig legalább 150 km-t tett meg szárazföldi úton, február 6-dikán szerencsésen megérkezett Pécsre. Az 550 centner (= 30,8 t) liszt állítólag csak arra volt elég, hogy a legénységet 8 napon át ellássák. Thüngen generális ugyanazon levelében tudósít arról is, hogy néhány nappal azelőtt 800 tatár egy szállítmányt 10—20 000 aranyforintnyi értékkel a szigetvári török erődbe akart hurcolni. Lovassága azonban 120 tatárt lekaszabolt és sokkal többet megsebesített és menekülésre kényszerített. Csak február közepén érkezett meg az a gróf Batthyány és gróf Esterházy által vezetett utánpótlási menetoszlop Pécsre, amelynek öszszetételéről Hodinka tudósított. Thüngen generális március 10-dikén arról panaszkodott, hogy nem hagyták meg neki a megígért 30 szállítószekeret és az azokhoz tartozó ökröket, ami miatt ő az „Ottovában" tárolt utánpótlást nem tudja Pécsre szállítani. Az erődítési munkálatok abban az időben (1687. március 10-dikén) Pécsett teljes erővel folytak, naponta 400 ember dolgozott rajta. Néhány nappal azelőtt, 1687. március 6-dikáról 7-dikére virradó éjjel 800 janicsár és 200 szpáhi támadta meg az „Ottova" melletti Ludwigssáncot. A kézigránátokkal támadó törökök a 60 hajdúból álló legénységnek már mintegy a felét megölték, amikor de Orlick báró 800 lovassal és néhány horváttal megjelent és a törököket oly erővel támadta, hogy azok közül 600 a falak alatt maradt és 40 fogságba került, köztük egy aga is. Ez a katonai siker biztosította a következő hetekre Siklós és Pécs részére az utápótlást,