Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)
Művészettörténet - Romváry Ferenc: A Csontváry-krónika korai fogalmazványa II.
296 ROMVÄRY FERENC rem kiadó" feliratú táblát láttam. A házfelügyelő a következőket közölte: „Egy idős festőművész bérelte, s ő pár hónappal ezelőtt megbetegedett, majd a János kórházban meghalt. Barátságos, kedves ember volt, a házban mindenki szerette, tisztelte. A család éppen fent van, mert november l-ig a műtermet ki kell üríteni és most tárgyalnak a teendőkről." Felmentem az ötödik emeletre és ott Kosztka Antalt, s a család férfi és női tagjait találtam. A családom nevét ismerték, szívesen fogadtak, de sajnos a műtermet egy nappal előbb már kiadták. A falakon érdekes iszénrajzok, alattuk festmények ládákban, hengereken nagyméretű képek, s a szerény bútorok megtöltötték a műtermet. Engedelmet kértem, hogy a képeket megnézhessem. Döbbenetes erejű, színpompában ragyogó tájképek, figurális kompozíciók voltak. Szuggesztív erejükkel olyan mély benyomott gyakoroltak reám, amilyet eddig csak a világ múzeumainak remekműveinél éreztem. Most e képek és rajzok láttán hasonló, ideg szálaimat megborzongató, csodálatos érzés töltött el. Közben hallottam, hogy árverésen akarják a festményeket értékesíteni. Megkérdeztem hol és mikor tartják, mert érdekelnek a Csontváry festmények és rajzok. Akkor lettem 24 éves és anyai örökségemet az árvaszék rendelkezésemre bocsátotta. Ez tette lehetővé, hogy az árverésre elmenjek, s ott megvásároljam a képek nagy részét, a rajzokkal együtt. A család egyes kisebb képeket megtartott magának. Építész irodám ekkor a nemrég elhunyt nagybátyám, Kaiser József építőművész Erzsébet krt. 19. számú házának irodájában volt. Idehoztam a festményeket és a rajzokat: a falakat beborította a kisebb festmények sokasága. Az öt nagyméretű kép: a Baalbek, Taormina látképe, Magas Tátra, Mária kútja és a Jeruzsálemi Panaszfal 2 Csontváry monumentális festményei, az eredeti külön hengerekre felcsavarva, ládákban egy sarokban a padlón gondosan becsomagolva voltak elhelyezve. Később a IV. kerületi, Városház utca 4. számú ház V. emeletén béreltem műtermet, s az összes festményeket ott, hasonló biztonságban helyeztem el és őriztem. 1921-ben Lehel Ferencz festőművész és művészettörténész felkeresett, mert и Kosztka családtól megtudta, hogy én vásároltam meg a Csontváry hagyatékot. Tanulmányt és könyvet akart írni Csontváry művészetéről és a repro2 Baalbek; A taorminai görög színház romjai; A Nagy-Tarpatak a Tátrában; Mária kútja Názáretben; A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben. 3 Rózsaffy Dezső (1877—1937) festő, művészeti író, dukciók részére a képek lefotografálásához engedélyemet kérte. A kisméretű képeket az irodámban fényképezték le, az öt nagyméretű képet a Városház udvarára egy verőfényes délelőtt a Weinwurm-cég a ládákban levitette s a Lehel, valamint személyes felügyeletem mellett, a hengerekről lecsavarva, a falfelületre felaggatva készültek a felvételek. Elkészültük után hengerekre csavarva, ládákban visszavittük a festményeket irodámba. Lehel meghívására Fényes Adolf, Lyka Károly, Vaszary János és több művész és kritikus is részt vett a felvételek készítésénél, is akkor Vaszary és Lyka megvitatták Csontváry művészi teremtőerejének, csodálatos kompozíciós készségének és a képek üde, ragyogó színeinek művészi értékét. Lykának bizonyos fenntartásai voltak. Ezután nyugalmas évek következtek. 1925. nyarán Rózsafy? a Szépművészeti Múzeum európai hírű művészettörténésze hozta el irodámba a párizsi Louvre egyik igazgatóját, s ő a kisebb képeket látva annyira fellelkesedett, hogy a felvételek negatívjairól egy sorozat kópiát kért, s ezeket tőlem meg is kapta. A húszas évek végén Ernst Lajossal és Lázár Bélával egy Szinyei \Merse Pál emlékvacsorán egymás mellett ültünk és szóbahozták, hogy nem volna-e lehetséges az Ernst múzeumban egy Csontváry emlékkiállítást rendezni? Én emlékeztettem őket, hogy mikor 1919-ben érdeklődtem náluk Csontváry iránt, mint dilettáns álmodozóról le akartak beszélni. Ez a kiállítás ügye akkor abbamaradt és amint később megtudtam, csak Vaszary János szorgalmazására voltak hajlandók az emlékiállítást 1930 októberében megrendezni. Akkoriban Vaszary Jánosnak a Magyar Művészetben megjelent cikke szerzett nagy meglepetést: részletesen kifejtette, hogy Csantváry nemzetközi alkotóművészi nagysága miben és mennyivel nagyobb mint Cézanne-é, Gauguiné és Van Goghé. Az Ernst Múzeumból ugyanolyan gonddal, ellenőrzésem mellett szállították oda és vissza a nagyméretű képeket hengeren, eredeti feszítőkereteivel és ládáival. Teljes épségben így kerültek vissza a Városház utcai irodába. 1931-ben jelent meg Lehel Ferencnek Csontváry művészi nagyságát fejtegető nagyformátumú újabb könyve/ 1 1939-ben a nemzetközi politikai nyugtalanság hatására nem tartottam elég biztonságosnak a Csontváry képek őrzésére a Városház utcai iroműkritikus, a Szépművészeti Múzeum volt igazgatóőre. 4 behel Ferenc : Csontváry Tivadar, a posztimpresszionizmus magyar előfutára (Második vázlat) Párizs, 1931.
