Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)
Néprajztudomány - Zentai Tünde: A dél-dunántúli parasztházak tetőszerkezete
A DÉL-DUNÁNTŰLI PARASZTHÁZ 219 nek. A födém itt valószínűleg azért más, mert amikor a 19. század végén kaminkéményt építettek, szükségszerűen új födémet is kellett készíteni, különösen ha az eredetileg a szobákéhoz hasonlóan nádból állt. Igen kérdéses, hogy mikor padlásoltak le az ormánsági konyhákat. Gunda Béla, Kiss Géza, Zentai János etc. és magunk már nem találtunk rá kétséget kizáró bizonyítékot. A Magyar Néprajzi Atlasz anyagában nincs nyoma. Baranya Néprajzi Atlaszának van egy konkrétan erre irányuló kérdése, azonban a rá vonatkozó válaszokból nem nyerhetünk valóságos képet. Közülük a legtöbbről az derül ki, hogy már nem emlékeznek padlástalan konyhára — ami hihető is — a válaszok másik, nagyobb része viszont láthatólag a szabadkéményre, ill. annak megszüntetésére vonatkozik. 117 Bátky Zsigmond 118 1936-ban Gunda Bélán számon kéri, hogy miért rajzolta födémmel az ormánsági konyhákat, amelyek közt szerinte akkor még voltak padolatlanok. Mivel azonban forrását nem jelölte meg, és ismereteink szerint az Ormánságban nem gyűjtött, állítására nem támaszkodhatunk. Az Ormánságból egyetlen olyan információval rendelkezünk Drávapalkonyáról, miszerint a falu egyik legszegényebb családjának a konyhájában nem volt padlás, a belépő rögtön látta a füstös szalu fákat. 1 ® Ennek alapján azonban ma már nehéz eldönteni, hogy ebben az esetben a mennyezet nélküli konyha több évszázados túléléséről van szó vagy az Ormánságban oly gyakori mennyezeti füstnyílásról, ami egyben padlásfeljáró is. Hasonlóképpen keverednek a padlásolt és padlástalan füstöskonyha emlékei a Drávaszöggel szomszédos szlavóniai magyar falvakban is. Kórógyról azt olvashatjuk, hogy: „Az ősi házon nem volt kémény. Az ajtón engedték ki a füstöt. Az ajtó felett volt egy négyszögletes kis nyílás. Ha betették az ajtót azon távozott a füst. ... Az ősi házban a nyitott tornácról a 'szenes ház'-ba, a le nem padlásolt konyhába léptek. ... A régi házban a konyhában volt még egy ajtó az ajtóval szemben, mely a szomszéd udvarra vezetett, a jobb szellőzést szolgálta akkor, mikor szálfákat, egész fatörzseket tet117 A BNA 13/a kérdőpontja úgy szól, hogy: „Emlékeznek-e arra, hogy a konyhában nem volt mennyezet?" — A kérdésre adott válaszokkal kapcsolatban két alapvető értékelési probléma merül föl. Az egyik az, hogy a válaszok zöme igen-nemre szorítkozik, s ebben az esetben nem dönthető el, hogy a színtaktikai fő kérdésre vagy a bennünket jobban érdeklő alárendelésre vonatkozik, a rövid válaszok ugyanis kizárják egymást. A másik nehézséget az okozza, hogy a válaszok jelentős része szemmel láthatóan a szabadkéményes konyháról informálnak. A konyha lepadlásolását az I. világháború és az 1970-es tek a szabad tűzhelyre." 120 Valószínűleg a sok füstterelésre már a mennyezetes konyhában volt szükség. Garay Ákos, 121 akinek a század eleji szlavóniai népi építkezési gyűjtéseire leginkább támaszkodhatunk, sajnos nem emlékezett meg a mennyezet nélküli konyhákról. A felsoroltakon kívül Somogy megyében tudunk egy-két olyan kisebb uradalmi épületről, melyet nem padlásoltak le egészen. 1824-ben a Gyulai Gaál család birtokában lévő rákópusztai árendás házat a következőképpen jellemzik; „.. . áll két Szobából, egy kéményes konyhából, egy puszta rozzant istállóból. Tömés falakra épült, a 'hátulsó Szoba le sints padlásolva, az egész épület rozzant. Ugyanitt van külön „Egy kis konyha Tömés falakra nád tetőre, felényire le padlásolva." 122 Szoba esetében ez az adat eddig egyedül álló s amíg többre nem bukkanunk, nem tekinthetjük általános jelenség részének, már csak azért sem, mert nem ismerjük az épület és benne ennek a szobának az egyedi sorsát, esetleges funkcióváltozását. A födém hiányára vonatkozó homályos és gyér adatok is igazolni látszanak azoknak a jóval gazdagabb forrásoknak a tanúbizonyságait, amelyek a födém 18. századi elterjedtségéről beszélnek a Dél-Dunántúlon. A födém szerkezetének bemutatását a fal és a tető kapcsolatával kezdjük. A falszerkezetnél foglalkoztunk már a koszorú- vagy sárgerendával, 123 mivel az a favázas épületeknél a fal felső záró eleme. A föld- vagy egyéb homogén falú épületeknél ez a hosszúgerenda nem játszik szerepet a fal szilárdításában. A tetőszerkezetet fogja össze, és a födémgerendák talpául szolgál, esetenként rá támaszkodnak lapolással a csüngőszarufák. A favázas házak a 18. századtól nyomon követhetően legtöbbször dupla koszorúgerendával készültek. A fal tetejét képező hosszú gerendákon fekszenek rálapolva a keresztgerendák (általában méterenként), kinyúló végükön nyugszik a másik hosszú gerenda pár, amely a szarufákat támasztja alá. Ez utóbbi neve általában ugyancsak koszorú, illetve annak korábban ismertetett névváltozata. Néhol megkülönböztetve az alsót fcoszorúgerendának, a fölsőt vízvető vagy sárgerendának (Balatonévek között határozzák meg, és a gyűjtés idején számos helyen jelzik, hogy még van lepadlásolatlan konyha. Példaként idézem a sok közül saját egyetemista atlaszgyűjtésemet Drávatamásiból: „Igen. A legutolsót az idén bontották el, de általában 1950 körül padlásoltak le a szabadkéményes konyhákat." 118 Bátky Zsigmond 1936. 26. Gunda Béla 1936. 119 Kovács Sándor sz.: 1921. elbeszélése. WPenavin Olga 1981. 84—85. 121 Garay Ákos 1911. 122 SZNMAH 607. 3—4. 123 Zentai Tünde 1988.