Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Néprajztudomány - Zentai Tünde: A dél-dunántúli parasztházak tetőszerkezete

A DÉL-DUNÁNTŰLI PARASZTHÁZ 219 nek. A födém itt valószínűleg azért más, mert amikor a 19. század végén kaminkéményt épí­tettek, szükségszerűen új födémet is kellett ké­szíteni, különösen ha az eredetileg a szobáké­hoz hasonlóan nádból állt. Igen kérdéses, hogy mikor padlásoltak le az ormánsági konyhákat. Gunda Béla, Kiss Géza, Zentai János etc. és magunk már nem talál­tunk rá kétséget kizáró bizonyítékot. A Magyar Néprajzi Atlasz anyagában nincs nyoma. Bara­nya Néprajzi Atlaszának van egy konkrétan erre irányuló kérdése, azonban a rá vonatkozó válaszokból nem nyerhetünk valóságos képet. Közülük a legtöbbről az derül ki, hogy már nem emlékeznek padlástalan konyhára — ami hihető is — a válaszok másik, nagyobb része viszont láthatólag a szabadkéményre, ill. annak megszüntetésére vonatkozik. 117 Bátky Zsig­mond 118 1936-ban Gunda Bélán számon kéri, hogy miért rajzolta födémmel az ormánsági konyhákat, amelyek közt szerinte akkor még voltak padolatlanok. Mivel azonban forrását nem jelölte meg, és ismereteink szerint az Or­mánságban nem gyűjtött, állítására nem tá­maszkodhatunk. Az Ormánságból egyetlen olyan információval rendelkezünk Drávapalko­nyáról, miszerint a falu egyik legszegényebb családjának a konyhájában nem volt padlás, a belépő rögtön látta a füstös szalu fákat. 1 ® En­nek alapján azonban ma már nehéz eldönteni, hogy ebben az esetben a mennyezet nélküli konyha több évszázados túléléséről van szó vagy az Ormánságban oly gyakori mennyezeti füstnyílásról, ami egyben padlásfeljáró is. Hasonlóképpen keverednek a padlásolt és padlástalan füstöskonyha emlékei a Drávaszög­gel szomszédos szlavóniai magyar falvakban is. Kórógyról azt olvashatjuk, hogy: „Az ősi házon nem volt kémény. Az ajtón engedték ki a füs­töt. Az ajtó felett volt egy négyszögletes kis nyílás. Ha betették az ajtót azon távozott a füst. ... Az ősi házban a nyitott tornácról a 'szenes ház'-ba, a le nem padlásolt konyhába léptek. ... A régi házban a konyhában volt még egy ajtó az ajtóval szemben, mely a szom­széd udvarra vezetett, a jobb szellőzést szolgál­ta akkor, mikor szálfákat, egész fatörzseket tet­117 A BNA 13/a kérdőpontja úgy szól, hogy: „Emlé­keznek-e arra, hogy a konyhában nem volt mennyezet?" — A kérdésre adott válaszokkal kapcsolatban két alapvető értékelési probléma merül föl. Az egyik az, hogy a válaszok zöme igen-nemre szorítkozik, s ebben az esetben nem dönthető el, hogy a színtaktikai fő kérdésre vagy a bennünket jobban érdeklő alárendelésre vo­natkozik, a rövid válaszok ugyanis kizárják egy­mást. A másik nehézséget az okozza, hogy a vá­laszok jelentős része szemmel láthatóan a sza­badkéményes konyháról informálnak. A konyha lepadlásolását az I. világháború és az 1970-es tek a szabad tűzhelyre." 120 Valószínűleg a sok füstterelésre már a mennyezetes konyhában volt szükség. Garay Ákos, 121 akinek a század eleji szlavóniai népi építkezési gyűjtéseire leg­inkább támaszkodhatunk, sajnos nem emléke­zett meg a mennyezet nélküli konyhákról. A felsoroltakon kívül Somogy megyében tu­dunk egy-két olyan kisebb uradalmi épületről, melyet nem padlásoltak le egészen. 1824-ben a Gyulai Gaál család birtokában lévő rákópusztai árendás házat a következőképpen jellemzik; „.. . áll két Szobából, egy kéményes konyhából, egy puszta rozzant istállóból. Tömés falakra épült, a 'hátulsó Szoba le sints padlásolva, az egész épület rozzant. Ugyanitt van külön „Egy kis konyha Tömés falakra nád tetőre, felényire le padlásolva." 122 Szoba esetében ez az adat ed­dig egyedül álló s amíg többre nem bukkanunk, nem tekinthetjük általános jelenség részének, már csak azért sem, mert nem ismerjük az épü­let és benne ennek a szobának az egyedi sorsát, esetleges funkcióváltozását. A födém hiányára vonatkozó homályos és gyér adatok is igazolni látszanak azoknak a jó­val gazdagabb forrásoknak a tanúbizonyságait, amelyek a födém 18. századi elterjedtségéről beszélnek a Dél-Dunántúlon. A födém szerkezetének bemutatását a fal és a tető kapcsolatával kezdjük. A falszerkezetnél foglalkoztunk már a koszorú- vagy sárgerendá­val, 123 mivel az a favázas épületeknél a fal fel­ső záró eleme. A föld- vagy egyéb homogén fa­lú épületeknél ez a hosszúgerenda nem játszik szerepet a fal szilárdításában. A tetőszerkezetet fogja össze, és a födémgerendák talpául szolgál, esetenként rá támaszkodnak lapolással a csün­gőszarufák. A favázas házak a 18. századtól nyomon követhetően legtöbbször dupla koszo­rúgerendával készültek. A fal tetejét képező hosszú gerendákon fekszenek rálapolva a ke­resztgerendák (általában méterenként), kinyúló végükön nyugszik a másik hosszú gerenda pár, amely a szarufákat támasztja alá. Ez utóbbi ne­ve általában ugyancsak koszorú, illetve annak korábban ismertetett névváltozata. Néhol meg­különböztetve az alsót fcoszorúgerendának, a fölsőt vízvető vagy sárgerendának (Balaton­évek között határozzák meg, és a gyűjtés idején számos helyen jelzik, hogy még van lepadláso­latlan konyha. Példaként idézem a sok közül sa­ját egyetemista atlaszgyűjtésemet Drávatamási­ból: „Igen. A legutolsót az idén bontották el, de általában 1950 körül padlásoltak le a szabadké­ményes konyhákat." 118 Bátky Zsigmond 1936. 26. Gunda Béla 1936. 119 Kovács Sándor sz.: 1921. elbeszélése. WPenavin Olga 1981. 84—85. 121 Garay Ákos 1911. 122 SZNMAH 607. 3—4. 123 Zentai Tünde 1988.

Next

/
Oldalképek
Tartalom