Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Természettudományok - Józan Zsolt A Zselic méhszerű (Hamenoptera, Apoidea) faunájának alapvetése

83 JÓZAN ZSOLT rostrata H.-Sch., N. tridentirostris Dours, Am­mobatoides abdominalis (Eversm.), Tetralonia acutangula Мог., Thyreus histrionicus (111.), Ceratina gravidula Gerst., Bombus argülaceus (Scop.), Bombus hypnorum ssp. ericetorum (Pz.), és a Bombus paradoxus D. T. Megvizsgáltuk a Zselic és más magyarorszá­gi területeik méhszerű faunájának hasonlóságát a Jaccard-index alapján (3. táblázat). A legna­gyobb hasonlóságot természetszerűen a két leg­nagyobb fajszámú terület, a Zselic és Tihany, faunája között találtunk. Az alföldi tájak kö­zül az Alsó-Tisza folyamszakasszal való ha­sonlóság, a jelentősen eltérő fajszám figyelem­bevételével, jelentősebbnek mutatkozik, mint a Kiskunsági NPnkal. Az egyes csoportok közül a legmagasabb mértékű hasonlóságot a Me­gachilidae, Apidae és a Cdlletidae család fajai­nál találhatunk az egyes területekkel való ösz­szehasonlításban. A főleg tavasszal repülő And­renidae-fa jóknál a hasonlóság mértéke kisebb. A fajok állatföldrajzi jellege szerinti megosz­lás (4. a. táblázat) a többi vizsgált területhez viszonyítva néhány jellegzetes eltérést mutat. A széles eltérjedésű fajok (palearktikus, holark­tikus, nyugat-palearktikus) részesedése legin­kább a nagyobb fajszámú tihanyi, kiskunsági, Alsó-Tisza menti faunákhoz hasonlít. Ugyanez állapítható ímeg az európai eltérj edésű fajok ré­szesedéséről is. Jóval nagyobb az egyes faunák közötti eltérés a kisszámú észak- és közép­európai, valamint atlantiikus fajok esetében. A mediterrán fajok néhány százalékos eltérést mutatnak az egyes területek összehanoslításá­ban. A barcsi és a bátorligeti fauna jelentős eltérését a kis faj szám is okozza. A déli elter­jedésű fajok (mediterrán összesen rovat) tekin­tetében a zselici fauna valamivel szegényesebb, mint a tihanyi, kiskunsági és Tisza menti fau­na. A barcsi és a bátorligeti faunát pedig e fa­jok kis száma különbözteti meg a vizsgált te­rülettől. Jelentősen befolyásoló tényező a kis fajszám, melynek következménye a szélesebb eltérj edésű gyakori fajok jelentős aránya. A Zselicben az eurcszibiriai faunaelemek aránya elég magas, a Barcsi borókás faunája után a második helyen következve. A keleti faunaha­tások szerepe valamivel kisebb, mint a homoki biotópokban gazdag Kiskunságon és Barcsi bo­rókásban. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a Zselic méhszerű faunája — a többi vizsgált területhez viszonyítva — az euroszibíriai és atlantiikus fa­jok magasabb, a déli eltérj edésű fajok alacso­nyabb részesedésével tűnik ki. Ezen vonások­kal jól reprezentálja a Praeillyricurn fauna já­rás méhszerű faunájának összetételét. A recens fauna kialakulásában az ökofau­nisztikai tényezőknek volt a legjelentősebb sze­repe, mert a kis területű hazánkban jelentős fajterjedést befolyásoló földrajzi tényező nincs. Ökofaunisztikai értékelés A méhszerű fauna környezeti tényezőinek so­rában nagy a jelentősége az éghajlati elemek­nek (8. táblázat). A vizsgált terület átlagos hő­mérsékleti viszonyai jóval kiegyenlítettebbek, mint az alföldi tájakon. A domborzattól füg­gően nagy az eltérés a téli és nyári napok át­lagos számában. A táj délkeleti részén a klima­tikus viszonyok jobban hasonlítanak a közép­hegységi, mint a síkvidéki körülményekhez. A csapdék összege e tájon a legmagasabb. A Zse­lic különben is a legcsapadékosabb az összes vizsgált táj közül. Magas a légnedvesség júliusi értéke is. összességében a Zselicben a legkisebb mértékű a kontinentalitás. A táj domborzatának függőleges tagolása elég jelentős. A domb vonulatok déli-délnyugati ré­szén jelentős a kitettség, és ez kedvez a xerot­herm biotópolk létrejöttének. Az északi domb­oldalakon felerősödnek a szubmontán vonások. A felszínt borító kőzetek közül a legjelentő­sebb a lösz, a sárgaföld és az agyag. A kiala­kult löszpartok, löszmélyutak mérete, száma bár nem olyan jelentős, mint a Dunántúli­dombság keletebbi részein, a síkvidékekhez ké­pest számottevő ökológiai tényező. A földben fészkelő Andrena, Lasioglossum és Sphecodes fajok jelentős száma összefüggésbe hozható e körülményeikkel. A gyűjtőhelyek jelentős részét éppen e helyeken választattuk ki. A homokkal fedett területek kiterjedése a Zselicben cseké­lyek, főleg a Kapos-völgyre tekintő dombválla­kom találhatók. Emiatt a homokkedvelő fajok e tájon ritkák, kevés lelőhelyük van (Andrena argentata, A. barbilabris, Nomioides fajok). A természetes növénytakaróban a legjelentő­sebbek az illír jellegű gyertyános tölgyesek és bükkösök, a táj peremterületein a cseres-töl­gyesek, gazdagon tagolva völgyi rétekkel. A Zselic erdősültsége napjainkban is jelentős. A Zselici Tájvédelmi Körzetet éppen az egyik legnagyobb, természetközeli vonásokat megőr­ző erdőterületen létesítették. A fauna ökofaunisztikai jellegét éppen ezen vonások határozzák meg. A méhszerű fajok ökofaunisztikai jellegét a klíma-tűrőképesség szerint határoztuk meg. A fajok valamivel több, mint felét a melegkedvelők (eremophil) teszik ki. Ezeknek csak kis hányada szűktűrésű (stenoök). E fajok részesedése, az összehasonlí­tott területek faunái közül éppen a Zselicben a legalacsonyabb (4. b. táblázat). Ezt jól magva-

Next

/
Oldalképek
Tartalom