Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Művészettörténet - Romváry Ferenc: A Csontváry-krónika korai fogalmazványa II.

A CSONTVARY-KRÓNIKA KORAI FOGALMAZVÁNYA II. ROMVÁRY Ferenc Németh Lajos írja a harmadik kiadás előszavában: „A Csontváry-emlékkönyv első kiadása 1976-ban jelent meg. Nem egészen egy évtized alatt szükségessé vált a harmadik kiadás megjelentetése, és ez már önmagában is jelzi, hogy a „Csontváry-kultusz" nem pillanatnyi fellobbanás, divat, „sznobéria' volt, mint ahogy néhányan hangoztatták a hatvanas évek végén, hanem Csonváry életműve csakugyan elfoglalta helyét a magyar szellemi életben. Szociológiai felmérések is mutatták, hogy Munkácsy és Szinyei mellett a nagyközönség körében ő a legismertebb magyar festő, a Magányos cédrus népszerűsége utolérte a Majálisét." A magunk részéről a fentiekhez hozzátehetjük még, hogy a Csontváry Múzeum változatlanul nagy látogatottságnak örvend, ezzel is igazolva létrehozásának szükségességét. Fennállása óta rendszeresen évi 150—200 ezerre tehető a hazai és külföldi érdeklődők száma. Eddig több millió látogatója volt már az állandó életmukiállításnak. A publikációk száma is örvendetesen emelkedő tendenciát mutat. A JPM évkönyveiben rendszeresen jelennek meg a Csontváry problematikát érintő írások, kutatási eredményeket közzétevő dolgozatok, adatfeltárások és forrásközlések. Két közlemény is foglalkozik e számban a Csontváry elismertetésén, olykor a puszta fennmaradásért, a művek megmentésén munkálkodó, az életmű iránt mélységes felelősséget érző és tanúsító Gerlóczy Gedeon hivatalos fórumokkal, hivatalnokokkal szembeni kitartó és szívós küzdelmével. Rokon a két közlés abban is, hogy mindkettő az első fogalmazvány hevületét, szókimondó kendőzetlenségét őrzi. így a maga nyerseségében talán hívebben tükrözi, hitelesebben közvetíti azt a néha kilátástalannak tűnő helyzetet, honi közállapotot, közönyt és közömbösséget, mely körbefonja és gúzsbaköti a tennivágyást és jószándékot, és értéket hagy elveszejteni fel nem ismert értékekkel szembeni érdektelenségével. A Csontváry-krónika 1959-es, Zombori Lajos által most közzétett vázlatát újabb adatokkal egészíti ki a JPM Képzőművészeti Adattárában őrzött, Gerlóczy hagyatékából származó 1973-as részletezőbb, bővebb változat, mely tényszerűen ismerteti a Csontváry életmű hányatott sorsát. Minden bizonnyal közvetlenül a Csontváry-emlékkönyv számára készült egyik első fogalmazványról van szó, melyet az 1976-os (első) kiadású kötetet megelőző, az előmunkálatok időpontját jelző 1973. november 304 dátum is hitelesít. Természetszerűleg a Zombori-féle változathoz képest újabb 25 év történései is hozzáadódtak a krónikához. Gerlóczy nyomtatásban megjelent szövegégen nagyobb súlyt kapott az életrajzi vonatkozású visszaemlékezés. A Krónika az 1919-es árverezéssel zárul, a képek utóélete nem került publikálásra. Legalábbis ilyen autentikus formában, ilyen részletes megvilágításban nem. Lírai vallomással fejeződik be Gerlóczy írása, mely szerint „az elmúlt 55 esztendő alatt a Végzet, a Sors nem is egyszer csodával határos módon szólt bele, és segített a művek megmentésében: abban, hogy a XX. században, az egymást váltogató stílusirányok mellett, végül is nemzeitünknek ma már világviszonylatban is elismert, egyedülálló nagyságát nemcsak a külföld, hanem saját országa, hazája is megismerje." Fentiek szellemében, a Csontváry história jobb megismerése jegyében, az igazság feltárásának szándékától vezérelve döntöttünk úgy, hogy Gerlóczy Gedeonnak mindkét fogalmazványát nyilvánosságra hozzuk. A szöveg változatlanul kerül közlésre, kizárólag a gépelési hibákat javítottam át és néhány értelemzavaró esetben használtam a zárójelet. Az öt nagyméretű Csontváry festménnyel kapcsolatos események, időrendi felsorolásban 1919 októberében építési irodám részére műtermet kerestem, Így jutottam el az akkor Fehérvári út 34—36. számú, a Gárdonyi szobor mögötti sarokházba.

1 A kapun „Mute'Ma Bartók Béla út 36—38. Az épület Budafoki utca felőli s árkán domborműves emléktábla található. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) : 295—303. Pécs, Hungária, 1990.