Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Művészettörténet - Romváry Ferenc: A Csontváry-krónika korai fogalmazványa II.

A CSONTVARY-KRÓNIKA KORAI FOGALMAZVÁNYA II. ROMVÁRY Ferenc Németh Lajos írja a harmadik kiadás elősza­vában: „A Csontváry-emlékkönyv első kiadása 1976-ban jelent meg. Nem egészen egy évtized alatt szükségessé vált a harmadik kiadás meg­jelentetése, és ez már önmagában is jelzi, hogy a „Csontváry-kultusz" nem pillanatnyi fellob­banás, divat, „sznobéria' volt, mint ahogy né­hányan hangoztatták a hatvanas évek végén, hanem Csonváry életműve csakugyan elfoglalta helyét a magyar szellemi életben. Szociológiai felmérések is mutatták, hogy Munkácsy és Szi­nyei mellett a nagyközönség körében ő a legis­mertebb magyar festő, a Magányos cédrus nép­szerűsége utolérte a Majálisét." A magunk részéről a fentiekhez hozzátehet­jük még, hogy a Csontváry Múzeum változat­lanul nagy látogatottságnak örvend, ezzel is igazolva létrehozásának szükségességét. Fennál­lása óta rendszeresen évi 150—200 ezerre te­hető a hazai és külföldi érdeklődők száma. Ed­dig több millió látogatója volt már az állandó életmukiállításnak. A publikációk száma is ör­vendetesen emelkedő tendenciát mutat. A JPM évkönyveiben rendszeresen jelennek meg a Csontváry problematikát érintő írások, kutatá­si eredményeket közzétevő dolgozatok, adatfel­tárások és forrásközlések. Két közlemény is foglalkozik e számban a Csontváry elismerte­tésén, olykor a puszta fennmaradásért, a mű­vek megmentésén munkálkodó, az életmű iránt mélységes felelősséget érző és tanúsító Gerlóczy Gedeon hivatalos fórumokkal, hivatalnokokkal szembeni kitartó és szívós küzdelmével. Rokon a két közlés abban is, hogy mindkettő az első fogalmazvány hevületét, szókimondó kendőzet­lenségét őrzi. így a maga nyerseségében talán hívebben tükrözi, hitelesebben közvetíti azt a néha kilátástalannak tűnő helyzetet, honi köz­állapotot, közönyt és közömbösséget, mely kör­befonja és gúzsbaköti a tennivágyást és jószán­dékot, és értéket hagy elveszejteni fel nem is­mert értékekkel szembeni érdektelenségével. A Csontváry-krónika 1959-es, Zombori Lajos által most közzétett vázlatát újabb adatokkal egészíti ki a JPM Képzőművészeti Adattárában őrzött, Gerlóczy hagyatékából származó 1973-as részletezőbb, bővebb változat, mely tényszerűen ismerteti a Csontváry életmű hányatott sorsát. Minden bizonnyal közvetlenül a Csontváry-em­lékkönyv számára készült egyik első fogalmaz­ványról van szó, melyet az 1976-os (első) ki­adású kötetet megelőző, az előmunkálatok idő­pontját jelző 1973. november 304 dátum is hi­telesít. Természetszerűleg a Zombori-féle válto­zathoz képest újabb 25 év történései is hozzá­adódtak a krónikához. Gerlóczy nyomtatásban megjelent szövegé­gen nagyobb súlyt kapott az életrajzi vonatko­zású visszaemlékezés. A Krónika az 1919-es ár­verezéssel zárul, a képek utóélete nem került publikálásra. Legalábbis ilyen autentikus for­mában, ilyen részletes megvilágításban nem. Lírai vallomással fejeződik be Gerlóczy írása, mely szerint „az elmúlt 55 esztendő alatt a Végzet, a Sors nem is egyszer csodával határos módon szólt bele, és segített a művek megmen­tésében: abban, hogy a XX. században, az egy­mást váltogató stílusirányok mellett, végül is nemzeitünknek ma már világviszonylatban is elismert, egyedülálló nagyságát nemcsak a kül­föld, hanem saját országa, hazája is megis­merje." Fentiek szellemében, a Csontváry história jobb megismerése jegyében, az igazság feltárá­sának szándékától vezérelve döntöttünk úgy, hogy Gerlóczy Gedeonnak mindkét fogalmaz­ványát nyilvánosságra hozzuk. A szöveg változatlanul kerül közlésre, ki­zárólag a gépelési hibákat javítottam át és né­hány értelemzavaró esetben használtam a záró­jelet. Az öt nagyméretű Csontváry festménnyel kapcsolatos események, időrendi felsorolásban 1919 októberében építési irodám részére mű­termet kerestem, Így jutottam el az akkor Fe­hérvári út 34—36. számú, a Gárdonyi szobor mögötti sarokházba. 1 A kapun „Mute­'Ma Bartók Béla út 36—38. Az épület Budafoki utca felőli s árkán domborműves emléktábla ta­lálható. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) : 295—303. Pécs, Hungária, 1990.

Next

/
Oldalképek
Tartalom