Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Művészettörténet - Zombori Lajos: A Csontváry-krónika korai fogalmazványa I.

A CSONTVÁRY-KRÓNIKA FOGALMAZVÁNYA I. 291 gokat. Az öt nagyméretű képet diadalmenetben vittük át a Képzőművészeti Főiskolába a növendékekkel és egyes tanárok nagy örömére — mások bosszúságára — fellógattuk a díszteremben, a könyvtár és tanári szobákban. Itt lógtak 1948 őszéig, amikor is a Külügyminisztérium kulturális osztálya által Párizsban rendezett kiállítás magyar anyagában Csontváry vásznait is kivitték. Ezt követőleg Bruxellesben is a Csontváry anyag ki volt állítva.

m A sajtóvisszhangot sajnos dr. Ybl Ervinnek adtam át a könyvéhez szükséges tanulmány készítéséhez, de nem tudja megtalálni őket stb. Szerencsére az átadási jegyzőkönyvben fel vannak sorolva azok az újságok, amikben méltatás jelent meg és egy példánya a kiállítási katalógusnak szintén a Cs. dossziéban van. Egyáltalában szomorúan néz ki a Cs. írásainak sorsa. Lehel Ferenc sok mindent tartott meg, amikor az anyagot átnézte, pl. egy igen fontos feljegyzéseket tartalmazó kis noteszt Bedő Rudolf vette meg tőle a 30-as évek közepén, stb., stb.

17 Az írások hosszú időig Gegesi Kis Pál egyetemi tanárnál voltak, 1946-tól 1957-ig egy készülő könyve számára. Visszakapva szintén hiányoztak belőle dolgok. Ügy, hogy a további veszteségnek elejét véve, a megmaradt anyagot, feljegyzéseket stb. a Nemzeti Galériába letétbe raktam, hogy aki tanulmányozni akarja, itt legyen kénytelen hivatalos ellenőrzés mellett átnézni azokat. Az eredeti napló is Lehel kezén tűnt el és lappang, szerencsére ezt még annak idején legépeltettem és így megvan másolatban. A szomorú a Cs. adatokra, hogy az 1930-ban az Ernst Múzeumban rendezett kiállításon még majdnem 70 db. műve szerepelt és most, 1957-ben, mikor Ybl-el átnéztük a fellelhető összes darabokat, alig a felét tudtuk megtalálni.

18 16 A Musée National d'Art Moderne helyiségében 1949. március 25-én kortárs magyar művészetet bemutató kiállítás Csontváry anyaga (néhány képet Brüsszelben is bemutattak): NL 108. Mária kútja Názáretben. NL 92. A Nagy-Tarpatak a Tátrában. NL 104. Baalbek. NL 58. Selmecbánya látképe. NL 68. Jajcei villanymű éjjel. NL 91. A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben. NL 107. Zarándoklás a cédrusokhoz. NL 78. Vihar a Nagy Hortobágyon. NL 110. Tengerparti sétalovaglás. NL 97. A Taorminai görög színház romjai. Továbbá 10 rajz. 17 Bedő Rudolf örököseitől a Janus Pannonius Múzeum 1980-ban megvásárolta. 18 Szerencsére azóta további lappangó képek kerültek elő. így kerültek az alábbi festmények és rajzok a JPM gyűjteményébe: NL 63. Mandulavirágzás Taorminában, 1902. v. o. 79,5x98 cm. Sajnos, a képek nagy része, különösen a nagy vásznak erősen megrongálódtak. A párizsi kiállítás előtt újra megcsináltattam az ostrom alatt a Szépművészeti Múzeumban elpusztult feszítőrámákat és a képek biztonságos szállítására nagyméretű fahengert és ládákat. A képek egy részének visszaérkezéséről 1950-ben kaptam hírt, amikor az akkori МОК megbízásából Rudnay Gyula

i9 felhívott, hogy egy láda kép viszszaérkezett és a szállítási költséget, kb. 3800 Ft.-[ot] fizessem ki. Javasoltam, hogy bizottság előtt nyissuk ki a visszaérkezett anyagot és ez volt a szerencsém, mert a visszaküldött képek nem az eredeti ládában, hanem összezsúfolva, kisebb csomagolásban jöttek meg. Pl. a kis cédrus a feszítőkeretről levéve úgy volt rácsavarva a blind-rámára, hogy a kiálló szögek összevissza tépték. Oelmacher Anna, a párizsi kiállítás rendezője, aki jelen volt a képek kicsomagolásánál, vállalta, hogy a múzeum rantollíroztatja a megrongált képet stb.; erre vonatkozó levelezésem a Cs. dossziéban található. Ez meg is történt. Viszont a nagy képekről semmi hírt sem kaptam és többszöri sürgetésem[re], érdeklődésemre semmiféle válasz nem jött. Erélyes fellépésemre 1956-ban, tehát 6 évvel a képek visszaérkezése után kaptam az első hírt, hogy a képek valahol a Szépművészeti Múzeum raktárából előkerültek. Kiteregették a nagy szoborteremben és szomorú látvány volt a több mint 7 éve hengeren volt képeket viszontlátni, ahol a széleken a festék mindenütt le volt pattogozva, rongálódva. Pigler'

20 leragasztatta, de azóta sem történt semmi. Sürgetésemre a Párizsban hagyott feszítőrámák helyett, a Baalbeket kivéve, új rámák készültek és felfeszítették a képeket. Végre így kerültek aztán elhelyezve a Nemzeti Galéria első emeleti nagytermébe, a Baalbeket kivéve, ami változatlanul hengeren maradt.

21 NL 94. Jupiter templom romjai Athénben, 1904. v. o. 67,5x137,5 cm. NL 49. (?) Dalmát (tájkép) hegy, v. o. 28x34 cm. RF 19. Kompozícióterv figurákkal, én. pausz, szén, 1485x1930 mm. RF 20. Kompozícióterv figurákkal, állatokkal, én. pausz, szén, 1510x3380 mm. RF 21. Tanulmány, én. p. grafit, 2000x6100 mm. RF 22. Kompozíció, én. p. szén, 1100x3000 mm. RF 23. Kiállítási csarnokterv, 1918. k. p. szén, 540x1110 mm. NL 121—122. RF k. és 1. Állattanulmány, p. ceruza a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumból a BTM-be került; korábban „ismeretlen helyen" szerepelt a nyilvántartásban. 19 Dr. Rudnay Gyula а МОК (Múzeumok és Műemlékek Országos Központja), később az MNG jogtanácsosa. 20 Dr. Pigler Andor főigazgató. 21 A Baalbek ma a Csontváry Múzeumban, a Taorminai görög színház romjai a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán látható.