Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Művészettörténet - Romváry Ferenc: A pécsi Vasvári ház története

A PÉCSI „VASVÄRY-HAZ" TÖRTÉNETE ROMVÁRY Ferenc A dolgozat lényegét tekintve folytatása a korábban e témakörben már megjelent tanulmánynak.

1 A kulcsszereplő mindkét esetben azonos személy: Vasváry (Traiber) György, a Nyugat-Magyarországról Pécsre származott, nemesi származására oly büszke patrícius család sarja, kereskedők ivadéka, a 19. századi Pécs rendkívül dinamikus fejlődésének tevékeny részese, egyik formázója, az iparos-kereskedő középpolgárság jeles képviselője. Vasváry György nem volt korának meghatározó személyisége, vezető egyénisége. Nem volt б sohasem főszereplő, nem viselt magas tisztségeket, csak — mai szóhasználattal — tette a dolgát a maga posztján, a tőle telhető legjobban. Belvárosi üzletét felvirágoztatta, városi házát — amelyben az üzlet is volt — gazdagon kiképezte, a lakást bőkezű pompával berendezte, szkókói szőlőskerti villáját pedig szinte fényűzően, már-már hivalkodó külső-belső csínnyel látta el. Maradandó tevékenysége mégis az átlag fölé emelte őt. A szerencsés konstellációk következményeként, Pécsett ez szinte példa nélkül álló eset, ránk maradt munkásságának megannyi tárgyi bizonyítéka, emléke. A „Vasváry Ház" szinte érintetlen korabeli belső berendezésével üzenet egy elmúlt korszak polgári világából, a századvég emberének egyfajta ideálját, ízlését, igényességét, kulturáltságát is felvillantva. Pécs 19. századi fejlődése sok tényező által meghatározott. Jóllehet a sommás megállapítások a dolgok természetéből adódóan az általánosítás egysíkú voltából fakadó szimplifikálás veszélyét is magukban hordozzák, mégis egy1 Romváry Ferenc : A pécsi „Vasváry-Telep" története. Vasváry György műgyűjteménye. JPMÉ 32. 1987. 163—224. o. Pécs, 1988. 2 Conscriptio Quinqueecclesiensis, a 17. sz. nyolcvanas éveiből, in: Petrovics Ede: Pécs utcái és házai 1687-ben. Bárdos István: Pécs régi utcanevei, Pécs, 1933. 8. о. A 17. század nyolcvanas éveiben elkészül az első conscriptio, melynek szerzői Vincens Keresztély és Nagy György László voltak. Az összeírás munkálatait Nagy csaknem teljesen Vincémre bízta, aki mivel nem beszélt magyarul, az előtte idegen neveknél teljesen önkényesírásmódot használt. Először a városhoz tartozó szőegy sorsdöntő mozzanatra való hivatkozás közelebb vihet a tárgyalt témához is, segít a tájékozódásban, a helyi sajátosságokban való biztonságos eligazodásban. Pécs újkori történetének meghatározó jelentőségű eseménye volt az 1686-os török uralom alóli felszabadulás. Ez egyfajta kiindulópontnak is számít a kétezer éves város históriájában. A város lakossága a visszafoglalás után elenyésző számú volt. A török uralom megszűntével a főként idegen elemekből álló idetelepült lakosság jó része elhagyta a várost. Az első conscriptio adatai szerint itt ekkor csupán 180 család tartózkodott.

2 A korábbi hadi események — 1664. Zrínyi, 1684—85 Makár — során megrongálódott városfalak omladoztak, sok ház, sőt egész utcák feküdtek romokban. Rövidesen megkezdődött a fokozatos és tervszerű, elsősorban német nyelvterületről történő betelepítés. Az 1695. évi összeírás 290, a három évvel későbbi pedig már 657 családot mutatott ki.

3 1780-ban közel százéves kitartó és szívós küzdelem árán megszűnt az egyoldalú egyháziföldesúri függőség. A város elnyerte a szabad királyi város rangját, s ezzel megszerezte önállóságát, a függetlenséget. Ujabb jelentős dátum a város életében az 1845-ös esztendő, s „a kőszén, mely az egész hegy hosszában temérdek mennyiségben találtatik, s hihető ez lesz valaha indoka a város felvirágzásának."

4 így a Tettye vízére és energiájára alapozott helyi érdekeltségű ipar a kor kihívásának megfelelően korábbi kézműves, manufakturális szintjéről más minőségbe, egy magasabb termelékenységű fokolőhegyekre került a sor, s csak azután az utakra és az utcákra, melyek még török nevekkel voltak megjelölve. Az első conscriptio szerint a városban csupán 180 család tartózkodott: vegyesen magyarok és horvátok, akik még a török uralom alatt telepedtek itt le. 3

Várady Ferenc: Baranya múltja és jelenje, Pécs, 1896. Ágh Timót: Emléklapok Pécs sz. kir. város múltjából és jelenéből. Pécs, 1894. Bárdos; i. m. Dr. Kolta János: Baranya megye és Pécs város népesedése, 1869—1968. Pécs, 1968. 4

Náray János, pécsi püspöki számtartó, 1845. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) : 239—283. Pécs, Hungária, 1990.