Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Néprajztudomány - Virt István: Halottas szokások és hiedelmek a Baranya megyében élő moldvai csángóknál

HALOTTAS SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK 231 3. ábra. Benke Jánosné virággal töltött halottas párnája Szárászon (1982.) tya volt, mellette ültek le a hozzátartozók. A háznál egybegyűlteket éjfélkor étellel és itallal kínálják meg. Diószénből és Gajcsánából áttelepültek Szárászon és Egyházaskozáron éjszakára ételt és egy pohár bort hagynak az asztalon a halott lelkének, aki a temetés napjáig akkor is a házban marad, amikor a halott a ravatalozóban van. A moldvai falvakban a halált követő harmadik napon temetik el a halottat. A temetés előtt néhány órával teszik a koporsóba a holttestet és olyan tárgyakat raknak mellé, amikre a túlvilágon szüksége lehet. A halottal eltemetett tárgyak a túlvilági élettel kapcsolatos hiedelmeket tükrözik. Megállapítható, hogy a moldvai csángók a lélek túlvilági életét a földi élethez hasonlónak képzelik, a halottnak szüksége van a hétköznapi élet tárgyaira, ételre és italra. Egyházaskozáron, Szárászon és Mekényesen napjainkban is el kell temetni a halottal az imakönyvét és olvasóját, amiket Moldvában is betettek a koporsóba az ötvenes éveikg. Az utóbbi évtizedekben lehetetlen magyar nyelvű imakönyvekhez hozzájutni a csángó falvakban, ezért a meglevő példányokat nem temetik el, hanem Isten nevében odaadják valakinek: „Kinek van most könyve? Százból egynek? Nem tesszük már mellé, mer itt sincs, csak kevésnek, azt nem temethessük el. Odaattam tatámét es valakinek, hogy ezen a világon legyen a tied, azon a világon tatámé. Ö megköszönte, hogy Isten fizesse, juttassa érte! Akkor es megkapja tatám." (Pusztina, 59 éves asszony). Klézsén a negyvenes években a halott mellé egy kis halottas kalácsot raktak, hogy „odaát se éhezzen", olyan is volt, aki italt tett a koporsóba. Később Isten nevében odaadták valakinek azt az ételt és italt, amit eltemettek volna a halottal. Zsebkendőt, görbebotot, fiatalnak virágot, órát a múltban és napjainkban eltemetik a megboldogulttal. A moldvai csángók a túlvilágra vezető úttal kapcsolatos hiedelmeit tükrözi az a szokás, hogy halottaik kezébe egy fémpénzt, „párát" tesznek. A szokást azzal is magyarázzák, hogy a túlvilágon váltsa ki magát a halott, mások szerint Szent Antalnak fizetnek, amikor beengedi őket a másvilág kapuján. Diószénből származó hiedelem szerint a léleknek egy keskeny hídon, pallón kell átmenni a földi világot túlvilágtól elválasztó vízen és ott kell megfizetni a vamot: „Pénzt es tettek be. Vajh egy forintot, ha megy a hídon keresztül, fizesse meg. Át egy hídon a túlvilágra, kellett egy pénz. Azt mondták, hogy ménen át egy hídon. Egy hidecska, két-három lépéses kis paliócska, több nem. Ménen át rajta a másik partra és akkor viszik őt az ő helyire ott." (Benke Jánosné sz.: 1906. Diószén — Szárász). 3. A halottat rokonai, ismerősei kísérik ki a temetőbe. A házból nyitott koporsóban viszik ki ügyelve arra, hogy a halott lábai mutassanak kifele, különben visszajárna a lelke a házhoz. Gajcsánában és Lábnikon a nyújtópadtól egy vásznat terítenek az ajtóig és az így letett „pallóvászon" fölött viszik ki a halottat: „Vásznat elterítettek az ajtónál a halottól ki a küszöbig, egy más darabot terítettek a kapunál és fölötte vitték a halottat. Hogy vízen kell átmennie és ott es legyen pallója." (Ládás Istvánné sz. : 1902. Gajcsána — Egyházaskozár). A koporsót a küszöbnél egy kicsit meg szokták emelni, mert a moldvai csángók hite szerint „lát a halott is". Pusztinán azért viszik fedetlen koporsóban a halottat, hogy utoljára még