Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Néprajztudomány - Virt István: Halottas szokások és hiedelmek a Baranya megyében élő moldvai csángóknál

HALOTTAS SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK A BARANYA MEGYÉBEN ÉLÖ MOLDVAI CSÁNGÓKNÁL VIRT 1980-ban kezdtem el a gyűjtőmunkát Baranya megye három falujában, ahol 1945-ben hat moldvai faluból kivándorolt csángókat telepítettek le. Egyházaskozárra Gajcsánából 60 család, Lábnikból 35 család, Klézséből 4 család költözött. Szárászra 40 pusztinai, 1 diószéni és 6 lészpedi család került. Mekényesre Lészpedről 7, Klézséből 3 család költözött. A Baranya megyében élő moldvaiak körében a halottas szokásokat és hiedelmeket vizsgáltam két szempont alapján: egyrészt visszaemlékeztettem az áttelepülőket a valamikori moldvai lakóhelyükön jellemző szokásokra, másrészt a jelenkori szokásokról kérdeztem őket. Ezzel a módszerrel megállapíthatók azok a változások is, amelyek az elmúlt negyven év alatt a Szárászon, Mekényesen és Egyházaskozáron együttélő, különböző falvakból betelepült moldvai csángók halottas szokásaiban bekövetkeztek. A magyarországi gyűjtést 1983-tól Románia területén folytattam. 1983 nyarán a Tatros menti csügési magyarok között végeztem kutató munkát, 1986ban és 1988-ban pedig a Bakó megyei Pusztinában vizsgáltam a halottas szokásokat. Az emberélet fordulóinak szokásai közül a halállal kapcsolatos szokások és hiedelmek azok, amelyek a különböző külső hatások ellenére leginkább megőrizték eredeti formájukat.

1 A halott felkészítését, a halott körüli teendők ellátását a múltban és napjainkban is az a törekvés határozza meg, hogy a megboldogult lelkének a nyugalmát biztosítsák; mindennel ellássák, ami a lélek túlvilági életéhez szükséges. A Kárpát-medence peremvidékén élő magyar népcsoportok olyan szokásokat és hiedelmeket őriztek meg napjainkig, amelyek régmúlt idők szellemi kultúráját hordozzák. A Kárpátok keleti hegyvonulatain túl, a valamikori etelközi szálláshelyek területén élő moldvai csángómagyarok évszázadokon át tartó elszigeteltségük, nyelvi és egyházi elhagyatottsá' K. Kovács L. 1944. 11. 2 A moldvai csángók történetének legalaposabb tanulmányozását Domokos Pál Péter végezte, akinek kutatásait megismerhetjük „A moldvai magvarság" című művéből. (Domokos Pál Péter, A Janus Pannonit István guk mellett őrizték meg hitüket és nyelvüket a jelennek; romái katolikus vallásuk a múltban és a jelenben az egyetlen kapaszkodó a fennmaradáshoz.

2 1. Az emberi élet a halállal véget ér; а testből halálkor távozik a lélek és ez okozza a test halálát. A lélekkel kapcsolatos hiedelmek határozzák meg azokat a szokásokat, amelyek a halott test körüli teendőket szabályozzák. A csángók körében nemcsak egy lélekről beszélnek: a testben két lélek lakozik. Az „első lélek", „testlélek"

3 a csángók elnevezése szerint a „szuszogója" születéstől halálig a testben van és az utolsó lélegzettel távozik, ami a test halálát okozza. A „második lélek", „szabadlélek"

4 időnként elhagyhatja a testet, ilyenkor messzi vidékeket bejárhat és az ott látottak álomkép formájában jelennek meg az embernél. A szabadiélek távozásával magyarázzák az álmokat és a halottlátók túlvilági elbeszéléseit egyaránt. A testet időnként elhagyó lelket Moldva Diószén községében „eszmének" nevezik: „Hallottam azt es, hogy megijed álmába és felszökik, akkor az eszméje még nincsen vissza, mer az eszméje ménen az álommal. Este beszégetünk és aluszik valaki ott, akkor gyújtunk gyertyát, hogy az eszméje visszatanájjon." (Benke Jánosné, 1906. Szárász). A testből halálkor távozó lélek többnyire láthatatlan, de gyakran azonosítják a párával, pillangóval, méhhel, madárral.

5 Klézséről Egyházaskozárra áttelepült Dávid IIlésné (sz.: 1908.) szerint: „A lélek kimenen, azt nem lehet látni. Csak kileheli, mint egy pára és kész.". Pusztinán a testből távozó lelket galambbal azonosítják: „Küssebbek vótunk, kérdeztük édesanyámtól, hogy hal meg az ember. Magyarázták, hogy kifújja a lelkit a száján és a lelke olyan mint egy galamb. A lelkit jelenti a galamb.". (26 éves asszony). A lélek galamb, pillangó, méh alakjában látható és ez magyarázza azokat az előjeleket, amelyek várható ha1987.) 3 Diószegi V. 1978. 26—27. '• Diószegi V. 1978. 26. 5

K. Kovács L. 1944. 10. Múzeum Evkönyve 34 (1989) : 227—238. Pécs, Hungária, 1990.