Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Néprajztudomány - Zentai Tünde: A dél-dunántúli parasztházak tetőszerkezete

A DÉL-DUNÁNTŰLI PARASZTHÁZ 221 sokban ekkor még faragott gerendák vannak, mint például a csökölyi (Somogy m.), Zádori (Baranya m.) vagy muraszemenyei házakban. A mestergerenda, mivel szem előtt van, általá­ban igényesebben megmunkált a többinél. A keményfa mestergerendák között Dél-Zalában, Belső-Somogyban, különösen a Dráva mentén előfordul az ékrovásos mértanias díszítés. 138 A gerenda éleit gyakran hornyolással díszítik. Nem ritka, hogy a bejárat felőli oldalára fölvé­sik az építtető nevét és a ház készítésének év­számát. A födémgerendák padolása ,,A' padlás önma­gok által hasogatott tölgy-, a' tehetősebeknél a' Dunánról, Dráváról hozott fenyődeszkából ké­szül, . ..", írja Somogy megyéből Csorba József a múlt század közepén. 139 Híradása, mint tud­juk, a somogyi parasztház átalakulásának idő­szakából származik. A 18. századi füstöskony­hás lakásokban még az egész Dél-Dunántúlon főleg hasított keményfa mennyezet lehetett. Az akkori szerényebb uradalmi lakóépületek kö­zött is sok a keményfa padlású. A legtöbb róla szóló leírás Somogy megyéből származik. 1783­ban egy mészáros szobájáról közlik, hogy „fö­lül hasogatott tölgyfa deszkával pallásolva", 1779-ben cseléd- és árendásház „Kőrisfa desz­kákkal pallásolva". Sigrai Károly báró belez­nai birkásházában 1779-ben csupán a kamra készült „szaggatott pallásra", szobája fenyő­deszka mennyezetű. 140 A 19. század elején a ka­posfői prépostság épületeinek összeírásában vi­szont már csak a gazdasági épületek vannak „hasogatott deszkával bépadlásolva". 141 A ma­radibb drávaszentmártoni és a lakócsai uradal­makban 1867-ben a kaposvári és szigetvári kő­művesek által fölvett részletes értékbecslés sze­rint az épületek nagyobb része „gyalulatlan deszkamennyezettel rendelkezik", ami jelenthet hasított keményfát is. 142 A parasztházak meny­nyezetéről az inventáriumokban általában ke­vés szó esik, így a fennálló régi épületek meg­figyelésére és a régi följegyzésekre kell hagyat­koznunk. A belőlük kikerekedő kép többé-ke­vésbé hitelesíti Csorba József idézett leírását. A múlt század közepén épült belső-somogyi, zselici, dél-zalai házakban itt-ott még előfordul a bárdolt keményfa födém. 143 Zselicségben „A 138 Pl. : Zádor, Petőfi u. 1. Néprajzi Múzeum F215349, közli: Zentai Tünde 1980. 95., Seemayer Vilmos 1933. 51. 139 Csorba József 1857. 87. m Knézy Judit 1972. 527, 521. 141 1816. BML. a Kaposfői prépostság idézett össze­írása. 142 BML. idézett drávaszentmártoni összeírás. 143 Gönczi Ferenc 1914. 406. Kerecsényi Edit 1983. 144 Ebner Sándor 1931. 92. , hél (= padlás) padozata 3—4 ujjnyi vastagságú i pallódeszkákból áll." 144 Kovách Aladár a Sárközből örökíti meg. „Ré­gi" formájáról azt írja, hogy „... az átalfákra L (keresztgerenda) padlás aljának mindkétfelől ) laposra hasított fahasábokat raktak,. . ," 145 Saj­1 nos beszámolója már rekonstrukció és nem köt­L hető időhöz. A jellemző a múlt század derekán mégis inkább az, hogy a szobák legalábbis az elsők, gyalult puhafa mennyezettel készültek. Teljesen gerendafödémű lakóházról a Dél-Du­nántúlon nem hallottunk, de a füstöskonyhák esetében előfordul, hogy mennyezetüket borona , vastagságú pallók alkotják. Például Csökölyben (Somogy m.) a Kossuth u. 20. számú kisparaszti P szintű házban, a konyha födémé átlagosan 5— 10 cm vastag tölgyelemekből állt. Hasonló álla­potokra következtethetünk a kéthelyi (Somogy m.) konyhák esetében is. 146 t A keményfa födémek pallóit egymás mellé ; fektették, és fölülről 8—15 cm vastagon besá­rozták. A puhafa mennyezeteknél gyakori volt, t hogy a deszkák szélei egymást fedték, ez a megoldás valószínűleg a keményfa padlás ese­tében is előfordult. A konyhák fölötti deszká­kat sokszor hézagosan rakták, hogy a füst a padlásra húzódhasson. Mezőcsokonyán 147 (So­mogy m.) a füstöskonyhában két helyen elmoz­L dítható deszkák voltak. Somogyszobon 148 bent a konyhában az ajtó mellett fölvettek két desz­kát, és a füst ott ment a padlásra. Hasonlókép­pen szabályozták a füst útját Szilvásszentmár­: tonban (Somogy m.), és más zselici falvakban, valamint Surdon (Zala m.) etc. 149 Még szokvá­nyosabb volt, hogy a füst számára a konyha födémén nyílást vágtak. Ezt Belső-Somogyban herkeluknak nevezték. 150 A megoldás elterjedt volt Dél-Zalától egész Somogyon át Dél- és ; Nyugat-Baranyáig. 151 A kivágás legtöbb helyen egyben padlásföljáróul szolgált. Az ajtó közelé­ben képezték ki, a szobától távolabb eső sarok­ban. Nagysága 1—1,5 m 2-nyi volt. 151 A puhafa mennyezet a gazdag parasztok szi­lárdfalú házában már a 18. század végén föltű­nik, például Felsőnyéken (Tolna m.) 1782-ben, Kistótfaluban (Baranya m.) 1783-ban. 152 1827­ben a faddi (Tolna m.) tűzkárbecslésben három helyiséges házban fenyő födémgerendázatot je­145 Kovách Aladár 1903. 12. m Békefi Margit 1960, MNA, Sgy. SzNMAD 95. 147 Barna Gábor 1971, OMF-falukutatás. 148 Csepinszky Mária gyűjtése 1986. 149 MNA, Tarján Gábor 1982. 231. 150 Knézy Judit MNA. 151 Ebner Sándor 1931. 98, Vajkai Aurél 1964. 161, Kerecsényi Edit 1983. 140, MNA. 152 OMF-falukutatás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom